Hétfőtől egyszerűbb lesz a kirúgás

A munkaviszony megszűnésének feltételeire, jogkövetkezményeire a megszűnéskor, illetve a közléskor hatályos Munka törvénykönyvét (Mt.-t) kell alkalmazni - olvashatjuk az új Mt.-re vonatkozó átmeneti rendelkezések között. Így tehát ha valakit július elseje után bocsátanak el, már az új jogszabály rendelkezései vonatkoznak rá.

Mikor nem jár végkielégítés?

Ha a munkavállaló mond fel, nem kap végkielégítést- ez korábban is így volt. Az sem változott, hogy a munkaadó által kezdeményezett rendes felmondás során indokolni kell, miért bocsátották el a dolgozót. Ez lehet az alkalmazott munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem megfelelő képessége, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok.

Ám az új Mt. kissé átalakította a munkáltatói rendes felmondást: nem jár végkielégítés annak, akinek a magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége miatt mondanak fel -áll a törvénykönyv 77. szakaszában. Tehát ha a munkáltató működésében bekövetkezett okok-például a munkakör megszűnése vagy átszervezés miatt-szükséges a létszámcsökkentés, jogosult a dolgozó a "bánatpénzre". Ha viszont a cégvezetés azzal a magyarázattal küldi el, hogy például az átalakult feladatokhoz már nem megfelelő valamilyen képessége, és a tudása miatt nem alkalmas többé a munkára, akkor akár az is előfordulhat, hogy nem jár majd végkielégítés.

Egyébként a számítási mód, hogy hány havi végkielégítés jár, maradt a régiben: a cégnél töltött évek alapján emelkedik. Az összege azonban kevesebb lehet: a jövőben már nem az átlagbér, hanem a távolléti díj alapján számítják ki (ebben pedig az esetleges pótlékok, bónuszok nincsenek benne) - hívta fel a figyelmet dr. Pál Lajos munkajogász, az új Mt. egyik szerzője a DEVISE és a hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. közös konferenciáján.

Kevesebb védelem

Csökkentették a felmondási védelemben részesülők körét. Védett marad az anya a gyermek hároméves koráig, ám el lehet bocsátani nyomós indokkal, illetve megmaradt a védett kor: aki öt éven belül éri el a nyugdíjkorhatárt, szintén nehezebben küldhető el. Nem rúgható ki az sem, aki épp a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatát teljesíti. A többi, korábban védett csoport a jövőben már nem részesül ebben a "kiváltságban".

A kismamák és a gyesen, gyeden lévő anyukák nem bocsáthatók el júliustól sem. A lombikbébi-programban résztvevő nők korábban korlátlan védelmet kaptak, az új Mt. alapján viszont csak hat hónapig nem lehet elküldeni őket. A törvény nem visszamenőleges, aki már elkezdte az "emberi reprodukciós eljárást" (és be is jelentette a munkahelyén), arra a korábbi szabályok vonatkoznak - tette hozzá Pál Lajos. A felmondási tilalomra csak akkor hivatkozhatnak a várandós nők, ha ezt a tényt közölték a munkaadóval, a védettségben csak ekkor részesülnek. (A régi Mt. szerint akkor is védett volt a terhes dolgozó, ha a cégnél nem mondta el.)

Megszűnik a táppénzen lévők védelme: akik betegség miatt keresőképtelenek és a rehabilitációs járadékban részesülnek, július elsejétől már elbocsáthatók, és a munkaadó a táppénz alatt ezt közölheti is velük. A felmondási időt viszont akkor kezdik meg, amikor gyógyulttá nyilvánították őket, és a munkába visszatérnének. Így tehát elveszett annak a lehetősége, hogy valaki az elbocsátás elől "táppénzre meneküljön".

Elbocsátáskor a dolgozónak eddig joga volt, hogy védekezzen a vele szemben felhozott kifogások ellen. Ezzel azonban csak igen kevesen éltek: épp ezért ez az új Mt.-ből ki is került.

Jogellenes felmondások

Ha valaki megnyerte a munkaadója ellen indított munkaügyi pert, és a bíróság úgy ítélte meg, hogy jogellenes volt az elbocsátás, akkor a régi törvény alapján megkapta az elmaradt jövedelmét, és továbbfoglalkoztatási kötelezettsége volt a cégnek.

Az új Mt. viszont úgy rendelkezik: a munkaviszony a felmondáskor már megszűnik, tehát nem a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének a napja lesz a munkaviszony utolsó napja - emiatt az elmaradt fizetés értelmezhetetlenné válik. A dolgozó ellenben kártérítést kaphat, viszont neki kell azt bebizonyítania, hogy mekkora anyagi vesztesége volt a jogellenes felmondás miatt, és az összeg nem lehet több 18 havi távolléti díjnál (a bírósági gyakorlatban azonban ritka, hogy ekkora összeget ítéljenek meg, általában a felénél húzzák meg a határt).

Csak akkor kell visszavenni a pert nyert volt dolgozót, ha a bíróság kimondja: diszkrimináció állt az elbocsátás hátterében, vagy azért távolította el a munkaadó az alkalmazottat, mert szakszervezeti munkát végzett.

Ha viszont a munkáltató nyer pert a volt alkalmazott ellen (miszerint a munkavállaló mondott fel jogellenesen), akkor a dolgozót kötelezik a felmondási időre járó összeg megfizetésére. Az új Mt. szerint, ha valaki nem az "előírt rendben" adja át távozáskor a munkakörét, szintén fizetnie kell-áll a 84. paragrafusban. Ez nemcsak a munkaadó tulajdonában lévő eszközökre vonatkozik, hanem a volt munkavállalónak megfelelő tájékoztatást is kell adnia a folyamatban levő feladatokról az utódjának.