Tetoválással az álláspiacon

A válaszadók között akad kereskedelmi dolgozó, irodai munkás, vállalkozó és kreatív, alkotói munkát végző is, így a tapasztalataik a lehető legszélesebb körben fedik a munkáltatók jelenlegi hozzáállását a tetoválásokhoz.

Negatív diszkrimináció

A megkérdezettek többsége már 18 éves korban vagy azelőtt készíttette az első tetoválásukat, így a munkaerőpiacra már eleve színesebben érkeztek. Bár azóta akár több, mint egy évtized eltelhetett, a tapasztalatok alapján akkoriban sem feltétlen volt jellemző a negatív diszkrimináció.

„Az első tetoválásom tizenhét éves koromban készült. A jobb vádlimra került egy térdtől bokáig nyújtózó szigonyos meztelen nő. Pusztán a tetoválásaim miatt nem történt olyan incidens, aminek következményeként elbuktam volna egy állás-lehetőséget, de volt, hogy megkértek a takarásukra. Nem volt probléma, hogy van(/vannak), csak ne látszódjanak.”– meséli Dia, aki jelenleg a kereskedelmi szférában dolgozik.

Persze akad olyan példa is, hogy ki sem derül a tetoválás, mivel olyan helyen van, ami nem látszik ki a ruha alól: „Szerencsére azt mondhatom, hogy nem ért még negatív diszkrimináció a tetoválásaim miatt. De nem is egy annyira feltűnő helyre készült, így szerintem a legtöbb esetben észre sem vették. Ha mégis kiderült, akkor sem volt belőle soha probléma.” – mondja Máté, aki már a gyógyszeriparban és a villamossági iparban is megfordult, mégsem találkozott negatív példával.

Ahogy negatív diszkrimináció sem érte a tetoválásaik miatt a megkérdezetteket, úgy pozitív irányba sem segítette őket ez. Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miből derül ki a munkáltatók és kollégák hozzáállása az önkifejezés ezen módjához?

Rejtett üzenetek

Bár manapság már egy viszonylag elfogadott és elterjedt módja a tetoválás az önkifejezésnek, néhány évtizede még a bűnözéssel, a társadalom elleni lázadással és a rossz előélettel társították. A munkaerőpiac az újonnan érkező generációk igényeire reagálva kénytelen volt lazítani a tetoválással kapcsolatos szabályain, ám az emberek hozzáállását nem ilyen egyszerű megváltoztatni.

„Olyan nem fordult elő, hogy elbuktam volna egy állást a tetoválásaim miatt, viszont mindig megjegyezték az épp aktuális munkahelyemen, ha új tetoválást csináltattam. Illetve én is - szerintem a legtöbb tetovált - kaptam olyasmi kommenteket, hogy “valami kosz van a karodon”, “már megint nem fürödtél?” Amikor piercing került az orromba például, az egyik munkatársam kedvesen megjegyezte, hogy “kapuzárási pánik?” - ekkor 26 éves voltam.” – meséli Ildikó. Ő jelenleg ugyan tetoválóként dolgozik, ahol inkább ’előny’, de legalábbis teljesen megszokott a tetoválások és piercingek megléte, de korábban ő is tapasztalta a ’nem hivatalos’ diszkrimináció formáit.

Persze ellenpélda is van, hiszen nem csak maga a tetováló az, akin hitelesen és dekoratívan hat egy motívum. Fotózásokon például sokszor keresnek kifejezetten tetovált és testékszerrel rendelkező modelleket. Ezt Dia is megerősíti, mivel alkalmanként fotózáson is részt vesz: „Sajnos nem volt olyan, hogy pozitív megkülönböztetés ért volna a tetoválásaim miatt, de ha fotózáshoz modellt álltam, ott mindig díjazták őket. Gyanítom izgalmasabbá tette a képeket.”

Péter bár nem tetovál és fotózáson sem vett részt, mégis tapasztalta, hogy egy igényesen elkészített motívum inkább érdekes műalkotásnak hat, mintsem ellenérzést kiváltó stigmának: „Nem volt olyan munka, amit a tetoválásaim miatt kaptam volna meg, viszont olyan már többször előfordult, hogy megdicsérték a tetoválásaimat vagy éppen azt kérdezték, hogy: ’Nagyon szépek, mit jelentenek?’ Persze ez függ a tetoválás üzenetétől is.”

Új generáció

A pozitív tapasztalatokat és dicséreteket persze nem csak bizonyos szakmákban és környezetben kell keresni. Péter, aki többször is tapasztalta, hogy az emberek egyre nyitottabbak egy igényesen elkészített tetoválásra vagy egy érdekes testékszerre, azt mondja, szerinte ez csak tovább javulhat a jövőben: „Én azt látom, hogy a tetoválás egyre jobban elfogadottá válik, mint művészeti ág és érezhető az emberek nyitottsága. Nem hiszem, hogy a jövőben gyakori volna a negatív diszkrimináció az ilyen testmódosítások felé, hiszen egy újabb generáció került munkaadó pozícióba, így idővel nem lesz döntő tényező a tetoválás abban, hogy valaki megkap egy munkát vagy sem.”

Máté egy kicsit másképp látja a helyzetet annak ellenére, hogy őt sem érte negatív diszkrimináció a karrierje során, ám szerinte a szabályozás lazulása nem egyenlő az emberek szemléletének lazulásával: „Van, ahol elfogadóbbak, de szerintem ez több dologtól is függ. Nálunk a cégen belül például van olyan osztály, ahol semmi probléma nincs a tetoválással, de olyan is van, ahol nem lehet látható helyen, kötelező eltakarni. Persze a szabályok lazultak, de ahhoz, hogy ennek érzékelhető hatása legyen, az embereknek is lazulnia kell.”

Lazuló szabályok

Bármennyire is nyitottak az emberek, bármennyire lazult az erre vonatkozó szabályozás az utóbbi időben, mai napig vannak bizonyos üzletágak és divíziók, ahol szigorú irányelvek vonatkoznak a testékszerekre és a tetoválásokra. Vajon ezeknek van létjogosultsága 2022-ben? Vagy csak egy lassabban leomló elvárásól van szó az omladozó előítéletek között?

„A jó munkaerőt nem ez alapján kellene megítélni. Orvosok, mentősök, rendőrök, jó szakemberek, valódi hivatástudattal rendelkező emberek kénytelenek elfedni a testük egy részét, holott nem azon fog múlni, hogy értenek-e ahhoz, amit csinálnak, hogy van-e rajtuk extra pigment.”– mondja Dia, aki bár eddig igyekezett eltakarható helyet választani a tetoválásainak, azt tervezi, hogy olyat is készíttet, amit már nem olyan egyszerű eltakarni, ám ezzel egyelőre vár egy kicsit.

Ezzel a gondolattal mindenki azonosulni tud, a megszólalók egyetértenek abban, hogy az ember szakértelmét nem a külsőségek, hanem a kvalitásai határozzák meg. Ám vannak bizonyos munkakörök, ahol – ha nem is probléma a tetoválás megléte – el kell takarni. Ildikó nagyon jól fogalmazta meg, miért fogadja el az ilyen szituációkat: „A tetoválás szinte minden esetben valamilyen reakciót vált ki a környezetből, ezért olyan helyeken, ahol például semlegesnek kell lenni, háttérben maradni, nem szabad figyelemfelhívóan viselkedni, kinézni, érthető elvárás az eltakarás.”

A környezet befolyásoló hatása

Van, aki kifejezetten az áhított állás miatt nem varrat magára, de olyan is van, aki fordítva gondolkozik: „Semmilyen formában nem befolyásolt a tetoválásom elkészítésénél az, hogy esetleg majd bizonyos állásokra nem pályázhatok így. Azokban a körökben, ahol ez valamilyen oknál fogva nem elfogadott, nem is szeretnék elhelyezkedni.” – mondja Máté, aki mellesleg a jelenlegi munkahelyén egyedüli tetovált, azonban azt mondja, szerencsére nyitott és elfogadó a munkakörnyezet, így nem fél akár egy következő tetoválásba sem belefogni.

Péter is dolgozott már olyan helyen, ahol kizárólag az ő bőrét díszítette tetoválás, ám hasonló tapasztalatokról számolt be ő is.

Ildikó esete is érdekes, mivel jelenleg pszichológus hallgató, az egészségügy pedig éppen azok közé az ágazatok közé tartozik, ahol, ha nem is szélsőségesen, de valamennyire korlátozzák az önkifejezés ezen módját. „Egy pszichológusnak is van személyisége, kérdés, hogy mennyire tudja ezt háttérben tartani, vagy adott esetben mennyire szükséges, vagy pont az ellenkezője a célravezető. Ez a kérdéskör naponta foglalkoztat, amikor a jövőmről gondolkodom, de azt hiszem ez nem első sorban csak a tetoválás megítéléséről szól, hanem a hivatásszemélyiség alakításáról, habár nálam nyilvánvalóan a kettő összefolyik.”

Ha szeretnénk inkább a háttérben maradni és a külsőnk megítélése nélkül dolgozni, nézzünk szét az otthonról végezhető és távmunkák között. Ha egy fiatalos, kreatív és elfogadó környezetre vágyunk, többek között érdemes lehet a grafikusi, illetve marketing és média állásajánlatok között körbenézni.

Készítette: Balogh Emese

A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala