Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ha új munkahelyen kezdünk, bizony meglepetésként érhet bennünket az is az új környezetben, hogy korábbi munkáltatónk teljesen másképpen kezelte az éves szabadságok kiadásának kérdését. De nem kell új munkahely sem ahhoz, hogy új rendszereket vezessenek be körülöttünk: egyre több cég igényli azt, hogy már akár előző év végén minél pontosabb képet kapjon arról, mikor szeretnének a dolgozói szabadságra menni.

A szabadságot kiadják, nem pedig kivesszük

„Bár a köznyelv szerint kivesszük a szabadságot, valójában azonban azt a munkáltató adja ki” – mondja dr. Goda Mark ügyvéd és munkajogi szakjogász, az igazság pedig valahol félúton van: ideális esetben a munkavállaló és a munkáltató közösen dönt a szabadságokról, mindkét fél érdekeit figyelembe véve.

A Munka Törvénykönyve minden munkavállalónak húsz nap alapszabadságot ír elő, ami az életkorral arányosan emelkedik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem ennyit használhatunk ki szabadon!

„A jogszabály arra ad lehetőséget, hogy a munkavállaló évente hét nap szabadságáról rendelkezzen szabadon, azaz ezt a hét napot a munkáltatónak – legfeljebb két részletben – akkor kell kiadnia, amikor azt a munkavállaló kéri. Ahogy az összes többi szabadságnapot, úgy ezeket a napokat is előzetesen engedélyeztetni kell: a szabadságigényt legalább tizenöt nappal előbb jelezni kell a munkaadó felé. Később is megtehetjük, de ilyen esetekben, teljes mértékben a munkáltatón múlik, hogy a kért szabadságot kiadja-e, vagy sem”osztja meg a szakember korábbi cikkünkben.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Egészen más a helyzet a kis cégeknél és más a többezer főt foglalkoztató vállalatoknál, de az is számít, hogy könnyen helyettesíthető pozícióról van-e szó. És ne feledjük azt sem: bárkivel előfordulhat olyan esemény, ami azonnali reakciót igényel! Egy váratlan csőtörést például nem lehet 15 nappal előre bejelenteni, mégis előfordul, hogy a dolgozó aznap tudja meg, hogy nem fog tudni bejutni a munkahelyére. Igazolatlan hiányzás helyett pedig mindenki jobban jár -ha ez megoldható- egy nap szabadság kiadásával. Egy-egy napot tehát némi jóindulattal meg lehet így oldani, de a legszerencsésebb, ha az együtt dolgozók -beosztottak és vezetők- együtt tudnak határozni az éves szabadságokról.

De miért olyan nehéz kérdés a szabadságok tervezése?

A nyári szabadságolás -amikor mindenki egyszerre szeretne nyaralni menni- vagy éppen a hosszú hétvégék igazságos elosztása egyaránt nehézségeket okozhat a vezetőknek, csakúgy, mint a fentebb említett, hirtelen felmerülő igények. Szintén tervezni kell a működésből adódó szezonalitással: egyes cégeknél vannak leállások, a másik oldalon pedig olyan komolyabb csúcsidőszakok, amikor nem szívesen engedik el szabadságra a dolgozókat.

Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a jogszabály előírja, hogy a munkáltató évente legalább egy alkalommal köteles úgy kiadni a szabadságot, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ez nem tizennégy nap szabadságot jelent, hanem például egy normál, hétfőtől péntekig tartó munkarendet alapul véve, tíz nap szabadságot, és a két hétvégét is beleértve mentesül tizennégy napra a dolgozó a munkavégzés alól. Ettől eltérően kizárólag akkor lehet eljárni, ha erről a munkaszerződésben megállapodott velünk a munkáltató. 

Fél napos ügyintézéstől a háromhetes töltődésig

Akadnak munkahelyek, ahol nem várják el a dolgozóktól, hogy előre leadják szabadság igényeiket.

„Nálunk egyetlen megkötés van: a két ünnep között zárva van az iroda, úgyhogy arra bent kell tartani azt a pár napot. Ezt leszámítva mindenki akkor megy szabira, amikor akar.” – meséli Petra, aki egy kis csomagolástervező cégnél dolgozik. „A nyári szabadságoknál szokott lenni egy kis sakkozás, mindig vannak páran, akik ugyanazt a hetet nézik ki maguknak, de eddig mindig igyekeztünk úgy alakítani, hogy mindenkinek jó legyen.”

Más munkahelyeken szinte elvárás, hogy legyen elképzelésünk az teljes jövő évünkről már az előző év vége felé: „Az én munkahelyemen már év végén elkezdődik a szabad rablás: a szabi igényeket már ilyenkor be lehet írni, és a legértékesebb nyári hetekért folytatott harc olyan, mint amikor vizsgát próbálsz felvenni a Neptunon.” – mondja Gergő, aki egy nagy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozik. „A leadott igény még nem szentírás, lehet variálni, ezért olyan is elő szokott fordulni, hogy mielőtt átírná valaki a dátumait, megkérdezi azokat akikkel jóban van, hogy nem kérik-e helyette ezeket a napokat.”

Az elmúlt lassan két év szabadságai viszont sokak számára nem a felhőtlen pihenésről szóltak: volt, ahol önkéntes karantén, volt ahol váratlan leállás, volt akinek váratlan családi helyzet vitte el az értékes pihenőnapjait. Épp emiatt vannak, akik kivárnának inkább, és nem terveznének előre a jövő évi szabadságokkal sem, arra hivatkozva, hogy nem lehet előre látni, mit hoz a jövő év.

„Három különböző külföldi utat mondtunk le a vírus miatt a tavalyi évben. Volt olyan szabi, amit már nem tudtam cserélni, ezért itthon ültünk, de volt oviváltás miatti dupla beszoktatás, a vele járó kényszerszabadsággal, és hasonló ínyencségek is.” – mondja Erika, aki úgy látja, jelenleg nem nagyon érdemes a szabadságokkal tervezni. Hosszabb nyaralást nem is terveznek előreláthatólag 2022-re, inkább több rövidebb hétvégét foglalnak majd, ha a helyzet éppen engedi. „A gyerekek miatt nálunk ráadásul az összes szünetet meg kell valahogy szervezni, ezért a férjemmel és a nagyszülőkkel megpróbálunk minden hetet lefedni – és persze vannak hozzám hasonló családos kolléganőim, akik ugyanúgy, ugyanezeken a heteken szeretnének szabira menni.”

Vannak munkahelyek, ahol a fél nap szabadság is bevett szokás: aki várt már szerelőre, kéményseprőre vagy próbált lakást átírni, az tudja, hogy akár órákig is elhúzódhat az ügyintézés, ugyanakkor bosszantó lenne egy teljes napot kivenni erre a célra. „Vezetjük a fél napokat is egy naptárban, és minden második fél nap után írnak ki egy nap szabadságot.” – mondja Petra, aki szerint így mindenki jól jár. „Sokszor van, hogy elintézek valamit délelőtt, és délután bemegyek ugyanúgy ahogy szoktam, majd végzem a munkám, haladok én is a teendőimmel és a munka sem áll.”

A fentiekből is látszik -ahogy igaz ez a munka világának minden szegletére- mindenki számára a legjobb, ha van némi rugalmasság és együttműködési hajlandóság a felekben egymás felé. Közös, jóindulatú tervezéssel pedig mindenki jól járhat.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala