Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A társaság, vagy a pénz

Az ember, alapvetően társas lénynek született. Szeretünk egymás között lenni és egyáltalán nem mindegy számunkra, hogy kikkel töltjük el az aktív életünk harmadát, mert összességében azalatt a harmincöt, negyven év munkaviszony alatt nagyjából ennyi időt töltünk a munkahelyünkön, kollégáink között.

Nagy Péter coach szerint az, hogy valaki tartósan, akár évtizedekig képes legyen egyenletes teljesítménnyel dolgozni ugyanott, megfelelő kollegiális légkör nélkül elképzelhetetlen. Ez a megállapítás nem csak a régóta egy helyen dolgozókra igaz, minden munkahelyi környezetre érvényes, ahol emberek egy cél érdekében tevékenykednek. A teljesítmény, tágabb értelemben véve pedig a munkáltató profitja függ attól, hogy a humán erőforrásai milyen viszonyban vannak egymással.

Horváth Márk munkapszichológus véleménye szerint a "munkahely" fogalmát a dolgozók leginkább az ott lévő munkatársak személyiségével azonosítják. Ha szimpatikusnak, szerethetőnek írják le a munkavállalók a munkahelyüket, azzal a kollégákat és nem egy céget, vagy vállalatot minősítenek. Ebben a konstellációban érthető a közvélemény-kutató azon megállapítása, hogy a dolgozók több mint fele hűséges a cégéhez és a többiek is csak akkor hagynák el foglalkoztatóikat, ha legalább 20%-al több fizetést ígérnének. Az érzelmi kötődés lényegesen erősebb a gazdasági racionalitásnál, mert emocionális úton könnyebb boldogsághoz jutni, mint racionálisan - állítja a munkapszichológus. Az emberi élet hajtóereje pedig a boldogság keresése, amit nem csak az önállóan választott közegünkben, a családi, vagy baráti viszonylatban, a munkahelyünkön is keresünk.

Miért szeretjük a munkahelyünket?


Ahol jó a hangulat, repül a szekér

Ha számunkra kellemes, jó, vagy inspiráló a munkatársaink személyisége, a munkáltatóval, annak céljaival, szellemiségével is könnyebb azonosulnunk. Így, ebben a pozitív atmoszférában könnyebben viseljük a terhelést, intenzívebben tudunk koncentrálni és gördülékenyebben megy a kollégákkal a kommunikáció, ami együttesen a foglalkoztató malmára hajtja a vizet. Ahol boldognak érezzük magunkat, oda szívesen megyünk, és nem szívesen hagyjuk ott, még akkor sem, ha több pénzt ígérnek.

Valkó Gábor egy multinacionális vállalat kereskedelmi osztályán dolgozott. Tizenketten voltak egy irodában, ahol többé-kevésbé jó kollegiális viszonyban teltek a munkanapok. Ám egy napon bekerült a kollektívába egy összeférhetetlen természetű ember, aki a saját frusztrációját akarta leverni a munkatársain, ezért állandóan feszültséget szított. Amennyiben igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, Gábor története szerint telet viszont igen. Az összeférhetetlen kollégától menekültek a munkatársai és ennek hatására meggyengült az egység, amitől zuhanni kezdett a termelékenységi mutatójuk. Ekkor avatkozott be a cég HR vezetője és elbocsátotta az új embert. Ám a rend nem állt vissza egy pillanat alatt, nagyjából kétszer annyi időbe telt a regeneráció, mint amennyi ideig az osztályon tartózkodott az összeférhetetlen kolléga. Ezért van fontos prioritása a humánerőforrások kiválasztásában annak, hogy a személyiségük miként illeszthető be egy már kiforrott, egyéniséggel rendelkező kollektívába.