Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A munkabaleset olyan baleset, amely „a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül” – magyarázta meg a fogalmat dr. Hargittay Szabolcs munkajogász. Az is munkabalesetnek számít, ha a dolgozót a munkájával kapcsolatos utazás közben éri valamilyen baleset, de az is, ha anyagmozgatás, tisztálkodás, illetve a szervezett üzemi étkeztetés során sérül meg. Akkor is ebbe a kategóriába tartozik a baleset, ha foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor történik. Nem munkahelyi baleset viszont a lakásunk és a munkahely közötti útvonalon történő baleset, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.

A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a dolgozót felhívni a kárigénye előterjesztésére. A balesetet be kell jelenteni, kivizsgálni és nyilvántartani. A súlyos munkabalesetet azonnal az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) illetékes regionális felügyelőségével kell közölni. A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket munkabaleseti jegyzőkönyvben is rögzíteni kell. A munkahelyi baleset után a munkavállaló rendszerint betegállományba kerül, és baleseti táppénzt kap, amelynek összege magasabb. Ha felgyógyul, ám a baleset miatt csökkent a munkaképessége, akkor baleseti járadékot állapítanak meg a számára. Ha ez az állapota meghaladja a 67 százalékot, akkor baleseti rokkantsági nyugdíjat kap. A társadalombiztosítási ellátások szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló is vétkes volt-e a balesetben, az ellátás minden esetben jár.

Nem mindig felelős a munkáltató

A munkahelyi baleset lehet kevésbé súlyos, súlyos és tragikus esetben halálos kimenetelű is. A munka törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A jogban a vétkesség azt fejezi ki, hogy a kár azért következett be, mert valamelyik fél nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható lett volna – jelezte a munkajogász. Tehát nem számít, hogy vétkes-e a munkáltató – ezt nevezzük objektív felelősségnek. És mivel a munkáltató egyik fő kötelessége biztosítani az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, ezért munkabaleset esetén fennáll a munkáltató kártérítési felelőssége. A munkavállaló kötelessége bebizonyítani, hogy az őt ért károsodás, sérülés a munkaviszonya miatt, azzal összefüggésben következett be.

 Munkahelyi baleset 

A munkáltató mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok vagy a dolgozó magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Például ha az alkalmazott balesete a vállalat által nem ismert, rejtett betegsége (például epilepszia) miatt történt. Ehhez az is szükséges, hogy a rosszullét a munka jellegével, a munkahelyi adottságokkal ne legyen összefüggésben.

Hargittay egy jogesetet is említett: a munkavállaló létrán állva csőszerelést végzett, amikor megszédült és leesett. A munkaügyi bíróság a munkáltatónak adott igazat, mivel álláspontja szerint a dolgozó rosszulléte „kizárólagos és elháríthatatlan magatartás” volt. A perben azonban a munkáltatónak bizonyítania kellett, hogy a rosszullét nem függött össze a munkakörülményekkel. Ha pedig egy baleset a munkavállaló ittassága miatt történik, ez a munkaadót mentesíti a kártérítés alól.

A jogszabályok inkább a munkavállalót védik. Hiába bizonyosodik be például, hogy a dolgozó feleslegesen és korábbi felszólítás ellenére „belenyúlkált a gépbe”, ha nem részesült munkavédelmi oktatásban vagy nem volt megfelelő védőráccsal ellátva a gép, akkor nagy valószínűséggel nagyobb mértékben marasztalják el a munkáltatót – fejtette ki a jogász. Gyakori eset az is, hogy a kárt a munkavállaló és a munkáltató magatartása együttesen okozza, ilyenkor a vétkesség arányában kármegosztást kell alkalmazni.

A bíróság a végső megoldás

Ha a munkáltató felelőssége a balesettel összefüggésben legalább részben megállapítható, akkor elkezdődik az „alkudozás” a kártérítés módjáról és mértékéről. Ez az a pont, ahol a sérültnek érdemes igénybe venni jogi képviselő segítségét. Egyes munkáltatók kötnek felelősségbiztosítást, ilyenkor a biztosító köteles helytállni a munkáltató helyett. Hargittay Szabolcs tapasztalata szerint a munkáltatók sokszor elbagatellizálják a munkahelyi baleseteket, illetve a kár mértékét. Tény az, hogy főleg egy maradandó károsodással járó munkahelyi baleset esetén már akkora összeget is megítélhet a munkaügyi bíróság, ami egy kis vagy akár közepes méretű vállalkozást is fizetésképtelenné tehet.

Ha az egyezkedés nem vezet eredményre, akkor a munkavállalónak vagy hozzátartozóinak nem igazán marad más választásuk, mint hogy igényüket az illetékes munkaügyi bíróság előtt érvényesítik. A bíróságok ítéletei erősen szóródnak, de általában elmondható, hogy ha a munkáltatónak volt felelősségbiztosítása, akkor a bíróság ceruzája vastagabban fog, a kevésbé tőkeerős cégek terhére viszont alacsonyabb összegeket ítélnek meg. Az ilyen pereknél alapvetően a munkavállalók oldalán áll a bíróság.

A kártérítés azt jelenti, hogy olyan anyagi helyzetbe kell hozni a balesetet elszenvedett munkavállalót, mintha a baleset be sem következett volna. Itt megfordul a bizonyítási kényszer, hiszen amíg a baleset megítélésében a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy elhárítható a felelőssége, addig a kárigénynél a károsultnak vagy hozzátartozóinak, hogy milyen károk érték őket.

Mi tartozik a vagyoni károk körébe?

A munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállalónak az elmaradt jövedelmét, a dologi kárát (például összetört autót, elszakadt ruhát), a sérelemmel, illetve az ennek elhárításával összefüggésben felmerült, indokolt költségeit, mint például a kórházi látogatás vagy az otthoni ápolást, gondozást vagy a közüzemi díjak többletköltségét, vagy halálos baleset esetén a temetést.

Olykor még gyakorlati szakemberek is eltévesztik, de az objektív felelősségnek és a felelősségbiztosításoknak semmi köze nincs a cégek által nyújtott munkavállalói életbiztosításokhoz. Gesztus a munkáltatótól, ha munkavállalóinak életbiztosítást is nyújt, de hiába kapott az elhunyt felesége nagy összegű életbiztosítást, a bíróság nem veheti figyelembe ezt a tényt a kártérítési kötelezettség megállapításakor.

A vagyoni kár nagyon leegyszerűsítve „az elmaradt bevételt”, vagyis a családi kasszából kiesett jövedelmet pótolja. A munkáltató továbbá köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait is. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Ha a kár mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.

       Munkahelyi baleset       

A trauma ára

A személyhez fűződő jogai megsértése esetén a munkavállalót az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíj illeti meg. Ez a trauma ára, jogi nyelven, ha a baleset következtében a munkavállaló vagy a hátramaradt családtag élete tartósan vagy súlyosan elnehezül. A kárnak ezt a formáját roppant nehéz számszerűsíteni, mivel egy elvesztett lábnak vagy kézfejnek nincs pénzben kifejezhető értéke, azonban a bíróságoknak mégis dönteniük kell valamilyen szempontrendszer alapján.

A mérlegelésnél fontos többek között a rokonsági fok. Egy halálos kimenetelű munkahelyi baleset esetén a gyermek, a házastárs vagy a szülők elvesztése mindenképpen jogalap a kártérítésre, a testvér vagy a nagyszülő halála már nem feltétlenül. Minél fiatalabb az elhalálozott, annál valószínűbb a magasabb összegű kártérítés. A bírók úgy értékelnek, hogy párhuzamosan a kor előre haladtával a rokonság felkészülhet arra, hogy a hozzátartozó előbb-utóbb elhalálozik. Elmondható, hogy a nem vagyoni kártérítések esetén magas összeget általában az idős szülők egyetlen gyermekének elvesztésekor fizetik. Természetesen senki sem pótolható, de amennyiben a szülőknek még van esélyük az újbóli gyermekvállalásra, akkor nem ítélik meg olyan súlyosnak a nem vagyoni kárt a bírók.

A szempontok felvázolása ellenére a nem vagyoni kár nagyrészt szubjektív. Példa erre, hogy az Egyesült Államokban és az Európai Unió legtöbb országában is egy-egy halálos kimenetelű munkahelyi baleset dollárban, illetve euróban is milliós nagyságrendű kártérítést vonhat maga után. Ehhez képest a magyar bíróságok jóval szerényebb összegeket állapítanak meg.

A magyar Legfelsőbb Bíróság egy döntésében két ujj amputálása és másik két ujj mozgáskorlátozottsága esetén 3 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg. Egy másik ügyben a bíróság megállapította, hogy a súlyos agyzúzódás, koponyaűri vérzés által okozott idegrendszeri eltérés, járásbizonytalanság, beszédnehézség, az olvasás, írás és számolási készség csökkenését okozó munkahelyi baleset esetén 9 millió forintos nem vagyoni kártérítés az arányos. Az apa elvesztése miatt pedig 3 millió forint és kamatai nem vagyoni kártérítést állapítottak meg a károsodott gyermek javára.