Hogyan mondjunk nemet?

Sajnos azonban ez nem mindig olyan egyszerű. Annak ellenére, hogy csupán három betűből áll, a „nem” az egyik legrettegettebb szavunk. Kiváltképp, ha a felettesünk jelenlétében kellene kimondanunk.

Biztosan, mindannyiunkkal megesett már, hogy amikor a főnökünk megkért, vállaljunk fel még egy feladatot, legszívesebben azonnal rá borítottuk volna az asztalt. No nem azért, mert lusták lennénk, vagy annyira nem fűlne a fogunk a munkához! Egyszerűen csak azért, mert már amúgy is nyakig úsztunk a határidős leadásokban, vagy mert éppen nem értettünk egyet az azzal, ahogy ő az adott projektet kezelte.

Persze, felszívhatjuk magunkat egy ilyen helyzetben, és újabb túlórák árán bevállalhatjuk a plusz munkát, vagy éppen prezentálhatjuk az ügyfélnek egy olyan projektet, amiről pontosan tudjuk, hogy nem fog neki tetszeni, de valljuk be őszintén, egyik sem a legjobb megoldás.

Visszautasítani a főnök kérését ugyan sosem egyszerű, főleg, ha nem éppen az a típus, aki a „Természetesen, mikorra legyen kész? Tegnapra? Rendben!” válaszon kívül bármit is szívesen fogadna, de higgyük el, a saját, illetve a munkánk minőségének érdekében, jobban tesszük, ha megtanuljuk azt a bizonyos NEM-et!

Illetve, pontosabban azt, hogy hogyan is mondjunk nemet, anélkül, hogy használnunk kellene ezt a határozottan kellemetlen szót… A titok nyitja, a diplomatikus, burkolt visszautasítás, sőt, olyan helyzet is előfordulhat, amikor ténylegesen jobb, ha igent mondunk.

Szituáció I. : Valóban nincs semmi időnk

Ehelyett: „Nem, erre aztán most biztos nincs időm!”

Legyen ez: „Megtennéd, hogy segítesz priorizálni a feladat listámat?”

Bár, a „nem, elnézést, de egyszerűen nincs rá időm” egy teljesen indokolt válasz lenne, mégis megkérdőjelezheti a főnökünk szemében, hogy mennyire hatékonyan tudjuk beosztani az időnket, illetve priorizálni a feladatainkat. Éppen ezért jobban járunk, ha a magyarázkodás helyett, cselesen megmutatjuk, mennyi mindennel is foglalkozunk éppen. Vázoljuk fel a to-do listánkat, magyarázzuk el, mi mennyi időt vesz igénybe, illetve, hogy miket kellene a háttérbe szorítanunk ahhoz, hogy el tudjuk vállalni az új feladatot.

Így nem csupán azzal szembesítjük a főnökünket, hogy mennyi dolgunk van valójában, de bevonjuk a döntésbe és kikérjük a véleményét, ami sose baj. Végeredményként, vagy más valakié lesz a projekt, vagy, ha mindenképp ránk van szükség, legalább tudjuk, hogy miket tehetünk félre arra az időre.

Szituáció II. : Nem értünk egyet a főnökünk stratégiájával

Ehelyett: „Szerintem, ez így nem fog működni.”

Legyen ez: „Felvethetek esetleg egy másik ötletet?”

Még akkor is, ha értetlenül állunk a főnök döntése előtt, hiszen mi sosem választanánk ezt a megközelítést Ezzel az ügyféllel, ezt mégsem mondhatjuk a szemébe, már csak azért sem, mert nem éppen a csapatjátékos mivoltunkat domborítanánk ki vele.

Vessük fel inkább, hogy nekünk is lenne egy ötletünk! Innentől kezdve két esélyes a dolog, a főnök vagy igent mond, vagy nemet.

Amennyiben igent mond, és nyitott az ötletünkre, félig nyert ügyünk van, hiszen ez nagy százalékban azt is jelenti, hogy valóban meg fogja azt fontolni.

Viszont, ha határozottan nemet mond, akkor legalább látjuk, hogy valamilyen okból kifolyólag nagyon ragaszkodik a saját stratégiájához. És, még mielőtt odadünnyögnénk, hogy „Látom, itt se hallgatják meg az embert...”, gondoljunk arra, hogy lehet, hogy valóban jó indoka van rá, hogy kitart a saját ötlete mellett.

Szituáció III. : Egyszerűen nincs hozzá kedvünk

Ehelyett: „Uhhh, nem.”

Legyen ez: „Persze, természetesen”

„Valakinek be kellene jönnie holnap korén reggel!”, „Valaki itt tudna maradni ma este egy kicsit túlórázni? Holnapra le kellene adni az anyagot.”, „Valaki el tudna szaladni a postára?”

Akármilyen elfoglaltak is vagyunk, biztosan mindig lesznek olyan szituációk, amikor a főnökünk egy kicsit többet kér tőlünk. Érthető, hogy legszívesebben, nagyot sóhajtva azt kérdeznénk, hogy nincs-e valaki más, aki meg tudja csinálni, ha soha nem vesszük ki a részünket a nehéz időkből, akkor bizony nem vagyunk jó csapatjátékosok. Márpedig, nem szeretnénk azok a munkatársak lenni, akit mindenki fellengzősnek tart.

Éppen ezért, ha valóban egy–két apróságról van szó, bizony vegyünk egy nagy levegőt és sodródjunk az árral!

Természetesen, ha azt érezzük, hogy minket valamiért az átlagosnál is gyakrabban kérnek fel ilyen „apró” feladatokra, nyugodtan szóljunk. A Sziutáció I.-ben alkalmazott módszerrel, fejtsük ki, hogy az utóbbi időben hányszor, és miket kellett plusz munkaként megcsinálnunk, és vessük fel, hogy esetleg nem lehetne-e, hogy valaki más vállalja el a feladatot.

Ha tisztelettudóan, más, lehetséges opciókat felvetve, tehát proaktívan állunk főnökünk kéréseihez,  anélkül is el tudjuk kerülni a túlórákat, vagy a kellemetlen helyzeteket, hogy ki kellene mondanunk a rettegett három betűt.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala