Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Távolságtartás kontra bizalmaskodás

Ne fecsegjünk, ne sztorizzunk, igyekezzünk magunkról olyan benyomást kelteni, mint aki dolgozni jött és nem haverkodni. Ez nagyon fontos, mert az első napokban feljebbvalóink nagyítóval figyelik a friss húsokat, még akkor is, ha ennek a leghalványabb nyomát sem érzékeljük. Minden mozdulatunk, non verbális jelzésünk is górcső alá kerül, a szavakról nem is beszélve.

Merjünk kérdezni. Mutassuk magunkat határozottnak, érdeklődőnek, tettre késznek, amit a legkönnyebben úgy érhetünk el, hogy a közvetlen főnökünket megkérjük, mondja el, mi tartozik a munkakörünkbe, mit várnak el pontosan tőlünk. Viszont eredetinek gondolt, az új munkakör kapcsán bennünk felmerülő, "világmegváltó" gondolataink megosztását hagyjuk későbbre, ellenérzést szülhet azonnal, ha meg akarjuk változtatni a már jól kialakult rendszereket.

Hogyan éljük túl a próbaidőt?


Aztán a közvetlen kollégákra hangolódjuk és keressük meg az adekvát kommunikációs csatornát, hiszen az ő véleményük is sokat nyom a latba az elismerés során. Ráadásul, ha szeretnék, nagyon meg tudják nehezíteni a dolgunkat a beilleszkedés folyamán, aminek következménye a rossz hangulattal végzett, minőségileg nem megfelelő munka.
Az utóbbi időben a felmérések azt bizonyítják, hogy a munkahelyi összetartás egyre romlik, - főként a versenyhelyzetet teremtő munkahelyeken - az esetek közel felében a régi munkatársak közösítik ki az új, vagy akár a régebbi alkalmazottat is.
A jelenségre már új kifejezés is született a munkahelyi kapcsolatok vizsgálatai során, ez pedig a "mobbing". Az angol szakkifejezés Konrad Lorenz-től származik, aki a csókáknál figyelte meg: csoportosan támadnak egy másik állatra, hogy elűzzék. Innen vette át az irodalom a "mobbing" szót a munka világában előforduló kollektív üldözés, zaklatás megnevezésére.

Jó módszer lehet, ha a kávé, vagy ebédszünet oldottabb hangulatában kezdeményezünk beszélgetést, tesszük fel kérdéseinket, de ne ömlesztve, hanem megfontoltan, a válaszokra pedig gondosan figyelve és megfogadva azokat. Amennyiben nem találkozunk kellő nyitottsággal a kollegák részéről, inkább hagyjuk, vagy halasszuk későbbre az ismerkedést, koncentráljunk a feladatainkra.

Hogyan éljük túl a próbaidőt?


Nem jó túl távolságtartónak mutatkozni, - persze természetünket, ha ilyen, nem erőszakolhatjuk meg - mert az bizalmatlanságot ébreszt a már ott dolgozókban és ami a legrosszabb, a felettesekben is. Ezt is közeledéssel lehet elérni, de nem túlzott bizalmaskodással, mert az ugyancsak ellentétes hatást kelt a kollégákban.
A baráti hangulatban végzett munka a felmérések szerint is hatékonyabb, - mivel akadás esetén a munkatársak empatikusabban segítik egymást - azonban ennek kialakítása nem mindig kivitelezhető a megfeszített tempó és a rivalizálás miatt. Sőt, a főnökök sem nézik mindig jó szemmel, mert attól tartanak, hogy az elvégzendő feladatok helyett a barátok egymás magánéleti-lelki problémájával foglalkoznak.


Játékos csapatépítés

Akadnak munkahelyek, ahol a kollektíva beavatási szertartásokkal teszteli és fogadja be az újonnan érkezett kollégát. Ez a jelenség hasonlít a reguláris szervezetek, a katonaság, a rendőrség, a tűzoltóság, vagy a sport klubok csoport dinamikájához, ahol mókás szertartásokon kell átesnie a belépőknek. A besorozott katonákat, a kopaszokat az alapkiképzés első időszakában olyan, a tapasztalatlanságukat kihasználó kérésekkel bombázták, hogy mondjuk szerezzenek célzó-zsírt, vagy kérjék el az ügyeletes tiszttől az alakuló-tér kulcsait. A munkahelyeken is tetten érhető ez a szokás. Hallottam olyat, hogy az új munkaerőnek teljesíthetetlen, a munkakörétől messzi távolban álló feladatokat kellett megoldania az első héten.

Gaál István egy multinacionális kereskedelmi vállalat rendszergazdájaként helyezkedett el és az első napokban egy nem létező márkájú szivar beszerzésével bízták meg a főnökei. Aztán, amikor hosszas utánjárás, gyöngyöző homlokú kutatás, lázas telefonálgatás után kiderült számára, hogy a nevezett dohányáru egy fantom, feletteseivel együtt nevettek az igazgatói irodába. Voltaképpen ez volt a megbízatás célja, hogy az együtt nevetéssel feloldódjon benne és a főnökeiben az ismeretlenségből fakadó tartás, ellenérzés. Ezek a játékos beavatások a csapatépítés szerves részei, melyekkel a személyes kapcsolat kialakítása, a közvetlen kommunikációs csatorna felépítése a cél, ami megalapozza és lerakja a hosszú távú, hatékony együttműködés alapjait.


Hajós Dániel

foto: profimedia.hu