Növekszik az állam részvétele a gazdaságban - mind közvetve, szabályozások révén, mind pedig közvetlenül, tulajdonszerzés által - írja a Világgazdaság. A magyar állami vállalatok publikált adatai alapján a felső vezetők alapbére (egy-két kivételtől eltekintve) nem haladja meg a havi 2 millió forintot, és ehhez maximum 80 százalék prémium jár az előzetesen kitűzött célok teljesülése esetén.

Ez a 2 millió forintos alapbér is csak ritkán, a magyarországi top 50 közé tartozó legnagyobb állami vállalatok (így például az MVM Zrt., a Magyar Posta, az MNV Zrt.) felső vezetőinél érvényes, a többi állami vállalatnál, illetve az alacsonyabb vezetői szinteken az alapbérek - és így a jövedelmek is - alacsonyabbak. A hasonló méretű magántulajdonú vállalatok felső vezetőinél nem ritka a 4-5 millió forintos alapbér sem - hívta fel a figyelmet a cikkében Vida Zoltán, a PwC Magyarország menedzsere.

A felső vezetőknél alkalmazott 2 millió forintos alapbérplafon hosszú távú alkalmazása esetén előfordulhat, hogy ha a középvezetői szinten sor kerül bérfejlesztésre, akkor egy idő után "méltányossági nyomás" alakulhat ki a felső és középvezetők bérezése között, azaz a felelősséggel nem arányos mértékű bérkülönbség jön létre. Ez előbb-utóbb valamilyen intézkedést indokol, például a gyakorlatban léteznek már belső középvezetői plafonok is.

A versenyszférában magasabb az alapbér aránya

A PwC Felső vezetői Javadalmazási Felmérésében összehasonlította a legnagyobb magyar állami és magántulajdonú vállalatok felső vezetői javadalmazásának szerkezetét is. A nagyvállalatoknál a magánszféra és az állami szféra felső vezetőinek jövedelme eltérő felépítésű: a versenyszférában magasabb az alapbér aránya (70 százalék, szemben az állami szféra 66 százalékos mutatójával) és alacsonyabb a prémium mértéke (18 százalék, illetve 32 százalék) a teljes javadalmazáson belül.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Továbbá azoknál a nagyvállalatoknál, melyek a tőzsdén közvetlenül vagy közvetve jelen vannak, gyakran szerepel hosszú távú ösztönző is, amely a teljes jövedelem jelentős részét teszi ki (az a tétel Nyugat-Európában akár az alapbér négy-ötszörösének megfelelő mértékű is lehet). Ez az állami tulajdonú társaságok közül a tőzsdén is jelen lévő RÁBA Nyrt.-t kivéve tudomásunk szerint nem gyakorlat.

Hosszú távú ösztönzők

Érdemes megfontolni a hosszú távú ösztönzők alkalmazását az állami szektorban is. Annál is inkább, mert a felülről korlátozott alapbér és a hosszú távú ösztönzők hiánya miatt a piac és az állami vállalatok között kialakuló jövedelmi különbségek csökkentése érdekében az állami vállalatoknál előfordulhat egyedi döntés alapján megítélt jutalom alkalmazása. Ez pedig mint utólag odaítélt pénzösszeg, kevésbé objektív megoldás mint a prémium vagy a hosszú távú ösztönző.

Törekedni kell továbbá a világosan artikulált, a stratégiából levezetett célok és mutatók meghatározására a prémiumcélok között. Ez különösen az állami szektorban összetett feladat, mert a versenyszféra és az állami szféra működéséhez kapcsolódó tulajdonosi elvárások összehasonlításából megállapítható, hogy a versenyszférában az elsődleges cél az eredménymaximalizálás, és emellett egyre növekvő szerepet kap a kockázatok minimalizálása.

Ezzel szemben az állami szektorban egy komplexebb, több érintettet figyelembe vevő szempontrendszer érvényesül (például a foglalkoztatás fenntartása egy hátrányos helyzetű régióban, gazdaságstratégiai megfontolások), és emiatt a hangsúly inkább a kockázatok minimalizálásán van, miközben megjelenik egy erősödő eredménymaximalizálásra vonatkozó elvárás. Komplex kihívásoknak kell tehát megfelelni, de szerencsére ennek megoldásában a transzparencia sokat segít.

Szemlézte: Durbák Ildikó

Címkék: állami vállalat, felső vezető, fizetés, bér, prémium