Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Vannak olyan gyakorlatok, melyek során a résztvevők rengeteg információt kapnak, szándékoltan annyit, melyekre nincs is szükségük és a rendelkezésükre álló idő alatt nem is igazán lehet ezeket maradéktalanul feldolgozni. A gyakorlat egyik célja, hogyan tudnak a rendelkezésre álló információval gazdálkodni, mennyire ismerik fel a legfontosabb összefüggéseket, eljutnak-e a probléma megoldásáig.

Ha a résztvevők között van olyan szakember, aki nem Magyarországon járt iskolába, hanem a világ bármely részén, Kenyától Kanadáig vagy Indiától Írországig egy angolszász típusú iskolában tanult, - nos, akkor ő fogja a leghamarabb felismerni a feladatban rejlő összefüggéseket, ő lesz az, aki átlátja a problémát, kevésbé veszik el a kisebb kérdésekben, ő lesz aki, strukturáltan lát hozzá a megoldás kereséséhez. Legalábbis az esetek döntő többségében ez így van.

Mit vár el a munkaerőpiac?

A magyar iskolarendszer napjainkban is egy hatalmas adathalmazt igyekszik a tanulók fejébe valahogy bele sulykolni. Még mindig hatalmas általános műveltségű polihisztorokat igyekszik képezni, noha a munkaerőpiacnak nem erre van szüksége.

Ha Ön lenne egy nagyvállalat vezérigazgatója és pályakezdőket venne fel, akkor mit várna el tőlük? Nos, én olyan fiatalokat keresnék (függetlenül attól, hogy diplomások vagy nem), akik képesek a gondolataikat érthetően és szabatosan elmondani, akik tudnak csapatban dolgozni, akik megértik, hogy csak együttműködve lehet eredményeket elérni, a frissen tanult ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazni tudják. Ezek közül melyiket fejleszti bármelyik iskolatípus?

 Mit vár el a munkaerőpiac? 

Egy munkahelyen, egy pozíció betöltésénél mi a fontos? Tudja a fölösleges információkat kiszűrni (hányszor kell hosszú jelentéseket, jegyzőkönyveket olvasni, melyekből a lényeget kell csak megragadni?) Főleg pályakezdők esetében fontos, hogy a korábban tanult elméleti ismereteit tudja egy létező problémához kapcsolni, az elméleti síkról legyen képes a gyakorlatba is átültetni.

A mai iskolarendszerben még mindig hatalmas adatmennyiséget bifláztatnak be, noha az információk egy gombnyomással a neten is megtalálhatóak. Ma sokkal több audio, vizuális és informális hatás éri az embert, mint akár húsz évvel ezelőtt. Ebből következően az egységnyi információra fordított idő csökken.

Ragadjuk meg a lényeget

Tanuljuk meg, hogy egy hatalmas információhalmazból hogyan lehet kiszűrni a legfontosabbakat, hogyan lehet a folyamatot megérteni. Az olvasottakat kell megtanulni, értelmezni. A fenti példára visszatérve egy angol kisdiák kevesebb konkrét információt tud, de vissza tudja adni a lényeget és véleményt tud róla formálni, mert az iskolában erre készítik fel.

Az iskolában olyan tudásanyagot kell elsajátíttatni, amely versenyképessé tesz a munkaerőpiacon. Érdemes azokra a kompetenciákra is odafigyelni, például: együttműködés másokkal, probléma felismerése, konfliktusmegoldás, melyekre később a munkába álláskor lesz szükség.

Térjünk egy kicsit ismét vissza a munkaerőpiacra: milyen pályakezdőket venne fel szívesen, ha Ön lenne a cége vezetője? Gondolt arra, hogy mennyire fontos lenne, az, hogy képes legyen és akarjon is csapatban dolgozni? Egyet nem értése esetén véleményét megfelelő érvekkel alátámasztani? Konfliktus helyzetben győztes-győztes (win-win) helyzetre törekedni és nem csendben maradni vagy gőzekeként lerohanni a másikat?

Ki volt Csezmiczei János?

Ha az általános iskola harmadik osztályában Janus Pannonius magyar nevének bemagoltatása helyett inkább abban kapna a kisiskolás segítséget, hogy hol és hogyan keresheti meg ezt az információt, akkor máris életszagúbbá válna az iskolai oktatás.

Nyilvánvalóan fontosak a magyar oktatás hagyományai, a kérdés csak az, hogy a gyakorlati életben (munkahelyen) való elboldoguláshoz mennyire csak ezekre van szükség vagy érdemes lenne-e a szociális kompetenciákat is fejleszteni az iskolákban?