A recesszió tönkre teszi a munkahelyi légkört?

Logikus lenne hát azt feltételezni, hogy a recesszió hatásaként jelentkező létszámleépítések, vállalati csődök, üzem bezárások Damoklész kardja súlyosan megmételyezi a működő cégek belső hangulatát, munkamorálját is.

Európa egyik legnagyobb fejvadász cége a Neumann International a közel múltban 12 ország 263 jelöltjét kérdezte meg arról, hogy állásváltoztatás esetén milyen kritériumok élveznek náluk elsőbbséget. Az európai vizsgálat során kiderült, hogy a munkahelyi légkör sokkal fontosabb összetevője a munkahelyválasztásnak, mint a pénz, ami csak az ötödik helyen végzett!? Vagyis a hangulat minősége hatásosabban befolyásolja egy cég működését, mint az, hogy ki, hol és mennyit keres.

Légkör

A jó teljesítmény alapfeltétele a pozitív légkör. Vidáman jobban megy a munka, nagyobb terhelést is könnyebben elviselnek a dolgozók és a kollektíva összetartó ereje is erősebb, ha az atmoszféra békés. A stresszen, a munkahelyi feszültségen is hatékonyabban lehetünk úrrá, ha a kollégáinkkal azt érezzük: szövetségesek vagyunk, egy irányba haladunk.

Összetartás

A jó hangulatnak, a pozitív légkörnek a természetes következménye, hogy az amúgy idegenekből álló közösségben életre kel az együvé tartozás magasztos szelleme, ami tovább növeli a cég ütőképességét, hatékonyságát. Amit illogikus módon erősít a válság krónikája. Minél több cég küldi el az alkalmazottait, vagy húzza le a rolót, annál inkább erősödik a munkahelyi összetartás.

Lojalitás

Fejvadász kollégák panaszkodnak arra, hogy amióta kirobbant a világgazdasági válság, szinte lehetetlen elcsábítani egy-egy jó munkaerőt a cégétől. A munkahelyi morál ma olyan, mint amilyen a tatárjárás idején lehetett, a Budavári Takácsok Céhénél. A recesszió, a közös ellenség, a kollégákból bajtársakat csinált, akik egy emberként védelmezik a munkaadójukat. Nem mozdulnak, végvári vitézként, hősiesen tartanak ki az utolsó emberig.

Munkakedv

A munkahely elvesztésétől való általános félelem hatására a dolgozók többet és jobban dolgoznak. Mint egykor a háborúk idején a hátországi üzemekben, olyan légkörben folyik a munka. Mindenki kerüli a konfliktusokat, a főnökökkel való nézeteltéréseket és némán teszik a dolgukat, mert a veszély jótékonyan hat a megfelelési kényszerre, ami a munkakedv fokozását segíti előre.

Önvédelem

A leginkább veszélyeztetettebb szegmensekben, az építőiparban, a gépgyártásban, a termelő üzemekben, a bankokban és pénzintézetekben dolgozókban viszont antiszociális attitűdöket lehet érzékelni. A kirúgás rémétől való félelmükben egymás ellen fordulnak a munkatársak és gyakori jelenség, hogy megragadnak minden lehetőséget a kollégájuk bemószerolására, befeketítésére. A túlélési ösztön aktivizálódásának hatására a: "vagy Én, vagy Ő" szemlélet kezd általánossá válni.

Kenyérharc

A válság növekedésének hatására a munkahely fogalma a túlélés fogalmával kezd keveredni, aminek eredményeként a munkatársak versengeni kezdenek egymással. Abban reménykednek, hogy egy esetleges leépítésnél azokat teszik majd előre, akik gyengébben teljesítenek. Viszont a növekvő egyéni teljesítmény hatására a vezetők tapasztalhatják, hogy ahol régebben egy feladatot három ember látott el, azzal most egy is elboldogul, tehát a vihar elmúltával sem fogják visszaduzzasztani az állományt.

Kívánságkosár

Vezetői oldalról nézve a válság legpozitívabb hozadéka az, hogy a dolgozók elfelejtettek prémiumért, fizetésemelésért kuncsorogni. Azon szerencsések, akiknek a munkahelyét nem érintette a válság abszolút elégedetten, dalolva végzik a napi feladataikat. A cégek költséghatékonyan, megszorításokkal is képes maximálisan teljesíteni és ameddig a recesszió tart, bevételeik sosem látott magaslatokba szökik. Vannak tulajdonosok, vezetők, akik már most hálát adnak és imába foglalják a válságot kirobbantók neveit.


Hajós Dániel

Fotó: profimedia.hu