A női munka ára

Újak a piacon

Ennek a jelenségnek - ami csak a skandináv országokban ismeretlen, Európában mindenütt küzdenek vele - történelmi hagyományai vannak. A nők tömegesen csak hatvan-hetven éve jelentek meg a munkaerő-piacon, mint potenciális résztvevők, az előtt ritka volt, mint a fehér holló a dolgozó nő. A férfiak uralta világban betolakodóknak vették a nőket és csak zsebpénzt adtak nekik fizetségül. Ez annyira mélyen ívódott be a kollektív tudatba, hogy még ma sem csodálkozik rajta senki, ha egy nő fele annyit kap, mint, mondjuk a vele együtt dolgozó férfi kollégája.

Skarlátbetűk

Ha egy nő jelentkezik egy állásra, az első felé intézett kérdéscsokor a gyermekekről, a gyermekvállalásról szól. A munkaadók jelentős többsége van meggyőződve arról, hogy akinek nincs még gyereke, az csak erről ábrándozik, akinek viszont van, az örökké beteg lesz, vagyis csak akkor adjuk a nőnek az állást, ha nincs rá megfelelő férfi jelölt. Ezért a nőket megbízhatatlanoknak, kiszámíthatatlanoknak bélyegzik a munkaerőpiac ideológusai. Egy fajta kegyként adják oda, nagy nehezen egy nőnek az adott állást és ebből következik, hogy az összeget is megkurtítják.

Csak egy nő

Konzervativizmustól megcsontosodott társadalmunkban a nő csak másodrendű résztvevő lehet. Ennek oka is történelmi hagyományokra vezethető vissza, nevezetesen arra, hogy a nők fizikai adottságaik miatt nem vették ki a részüket a háborúkból. Aki pedig nem küzd a harcmezőn, az ne is várja, hogy egyenrangúként kezeljék és a harcosokkal egyenlő megítélésben részesítsék.

Joó Zsuzsanna a Karrier Iskola Kft. karrier-tanácsadója hosszú évek óta dolgozik azon, hogy feloldja ezt a konzervatív beidegződést és kisegítse a munkavállaló nőket az alulfinanszírozottság mocsarából. Véleménye szerint a munkaerőpiacon lévő hölgyek ugyanúgy felelősek a hátrányaikért, mint a hím soviniszta szellemiségű foglalkoztatási szokások.

Állj ki magadért

A karrier-tanácsadó véleménye szerint a dolgozó nők többsége nem képes a saját érdekeiért harcolni. Valamiért még mindig él bennük az ősi önfeláldozó ösztön, ami arra készteti őket, hogy csak mások érdekéért vonuljanak csatába, önmagukért ne. Ennek a reflexnek köszönhetik, hogy egy állásért, pozícióért, vagy fizetésért folytatott versenyben hagyják magukat elnyomni. Inkább a háttérbe vonulva nyalogatják a sebeiket, mint, hogy kiállnának a saját, egyéni érdekeikért.

A különbség lefelé nő

Joó Zsuzsanna statisztikái szerint a magyar átlag 20%-ék a férfiak javára, vagyis ugyanabban a pozícióban ez a szokásos mérték. Ám ez a szám a felsővezetőknél majdnem nulla, azaz egy igazgatói beosztásban már szinte csak jelképes a rés férfi és nő között. A hierarchiában lefelé haladva egyenes arányban nőnek a különbségek. Osztályvezetőknél 20, csoportvezetőknél 30, beosztottaknál már 40%-os bérdifferencia a jellemző, természetesen ugyanazon képzettségi és beosztási pozícióban.

Hol, mennyi a differencia?

A legnagyobb bérkülönbség a bankszektorban mérhető, ahol egy fiókot vezető férfi legalább 50 százalékkal számíthat nagyobb fizetésre, mint egy azonos beosztásban dolgozó nő.

A kereskedelemben, a könyvelés, az adótanácsadás és könyvvizsgálás területén a férfiak átlagjövedelme mintegy 25 százalékkal több, mint a kolléganőiké.

Jelentős a nők hátránya a vendéglátásban is, szakácsként például a férfiak megközelítőleg 40 százalékkal magasabb fizetést vihetnek haza.

A PR- média és a kreatív szakmában szinte kiegyenlítettek a bérek, hiszen a két nem fizetése között mindössze 5 százaléknyi különbség tapasztalható a férfiak javára, sőt, mondjuk recepciósként egy nő akár 10 százalékkal is többet kereshet férfi kollégájánál.

A közhivatalokban, a rendőrségnél és általában a közalkalmazotti szférában ez a különbség alig 1 százalék. A tendencia meg is fordul az oktatási intézményekben, ahol egy igazgatónő, ha minimálisan is, de többet keres, mint egy férfi.

A végzettség szerinti fizetéskülönbség lefelé nő, vagyis az alacsonyabb iskolai végzettséghez a férfiak mindig magasabb bért kapnak. Diplomásoknál 20%, középfokú végzettségben ez 30%, ez alatt 40% a különbség a férfiak javára.

Földrajzi viszonylatban a fővárosban dolgozó nők bére közelíti meg leginkább a férfiakét, mert az átlagbérek közötti különbség itt csak 10-15%. A legnagyobb eltérés Komárom-Esztergom megyében tapasztalható, ahol átlagosan 30% -al visznek többet haza a férfiak

Pedig

Nemzetközi kutatási eredmények alapján Madai Krisztina coach úgy fogalmazott: bizonyított tény, hogy azokban az országokban, ahol sikerült a nőket nagyobb arányban bevonni a munkaerő-piacra, számottevően nőtt az ország GDP-je. Azokban az országokban pedig, ahol segítették a női vállalkozások elterjedését, ez még az előzőnél is nagyobb arányú GDP növekedést okozott.

Hajós Dániel