Százezren hagyták el Magyarországot

Becslések szerint 2011-ben mintegy százezer magyar hagyta el az országot, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Ez rég nem látott magasságokba lökte az emigrációs statisztikákat. A 2008-as gazdasági válságot, majd a 2010-ben bekövetkezett kormányváltást - és részben az azóta folytatott unortodox gazdaságpolitika megjelenését - követően egyre nagyobb számban döntöttek úgy a magyar állampolgárok, hogy feladják itteni terveiket és máshol próbálkoznak tovább - írja a Piac és Profit portál.

Hová mennek a magyarok?

Ebből a szempontból a legkeresettebb a szomszédos Ausztria, ahol a tavalyi munkaerő-piaci nyitást követően az egy évvel korábbinál mintegy 16 ezerrel többen, összesen 44 ezren mentek dolgozni idén márciusig. A szeptemberi adatok szerint ez a szám azóta tovább emelkedett, szeptember végére meghaladta az 52 ezer főt, ami a tavalyi 28 ezer magyar munkavállaló számához képest 85 százalékos növekedés. Magyarország szempontjából az jó hír, hogy ezeknek az állampolgároknak java része ingázó és nem telepedett meg huzamosabb ideig a sógoroknál - közölte összeállításában a GazdaságTV.

Más a helyzet azonban azokkal, akik távolabb keresnek megélhetést. Németország például a magyar munkavállalók egyik népszerű úti célja: 2010-ben még ,,csak" 28 ezren, tavaly viszont már 41 ezren vállaltak ott munkát.

Anglia már korábban is klasszikus felvevő országa volt a magyar álláskeresőknek, de a korábbi évi mintegy 14 ezer helyett tavaly már több mint 17 ezer magyar kért adószámot a brit munkaügyi hivatalokban.

A legfrissebb statisztikák szerint még kimutatható érdeklődés tapasztalható Svájc, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Államok irányában is. A koreloszlást tekintve munkaerő-piaci szempontból legértékesebb jövőbeli forrását veszíti el apránként az ország: minden második, külföldön szerencsét próbáló magyar a harminc alattiak közül kerül ki, ez a réteg tűnik jelenleg a legmobilisabbnak.

Nem tudják, hány magyar ment el

A problémát az jelenti a magyar statisztikákban, hogy az elvándorlók nem kötelesek bejelenteni migrációs szándékukat és a legtöbben nem is teszik meg ezt. Megmarad az adóazonosítójuk, bejelentett lakhelyük, és a magyarországi bankoknál vezetett bankszámláik is. A magyar nyilvántartás hiányosságait jól tükrözi, ha összevetjük a benne szereplő kivándorló magyar állampolgárok éves számát a különböző európai országokban azonos években bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok összesített számával.

1994 és 2006 között évente 20-28 ezer, 2007-ben pedig már több mint 34 ezer magyar állampolgárt regisztráltak bevándorlóként az európai országokban. Azonban még ez sem mutatja pontosan a Magyarországról kivándorlók teljes létszámát, hiszen némely európai ország esetében egyes évekre adathiány van, és más földrészekre is távozhattak magyar állampolgárok.

A befogadó országok statisztikái alapján összesítve a Magyarországról évente kivándorlók számát megállapítható, hogy 1994 és 2007 között legalább 337 ezer magyar állampolgár távozott különböző európai országokba, ebből 187 ezer 2001 óta.

Miért jobb külföldön?

A migrációs hajlandóság sosem volt ilyen magas, mint most: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik arról, hogy rövid vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre határon túlra költözne. 2011 áprilisában a felnőtt lakosság 12 százaléka tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 13 százaléka pedig azt, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7 százalékuk pedig kivándorolna.

A más országokban szerencséjüket keresők motivációi között a legfontosabb helyen a munka-, illetve karrierlehetőségek hiánya áll. A magyar munkaerőpiac siralmas állapotban van: minden negyedik fiatal (27,9 százalék) munkanélküli. Az állástalanok 17 százaléka volt 2012 második negyedévében 15-24 év közötti.

A Randstad Workmonitor felmérés szerint a több fizetésért költözőknél (57 százalék) jelentősen kevesebben (27 százalék) távoznának külföldre csupán a kielégítőbb munka kedvéért. Ha a bérek között nem lenne különbség, a magyarok közül viszonylag kevesen hagynák el szülőföldjüket. A most külföldre költözők esetében az úgynevezett ,,transznacionális migráció" a jellemző forma: többségüknek megmarad a kötődése Magyarországhoz, fenntartja itteni kapcsolatait, és általában rendszeresen látogat haza.

A karrierváltás ma már akár a világ másik végén is megtörténhet. Mivel sokan szívesen próbálkoznak egészen más területen, mint ahol korábban dolgoztak, az sem feltétlenül probléma, ha valaki a saját szakterületén nem talál külföldi állást. Emiatt - és azért is, mert a váltást elsősorban anyagi megfontolások vezérlik - számos szakember akár alacsonyabb státusú munkával is megelégszik az ország elhagyása érdekében.

A szakemberek ,,menekülése" káros szociálpszichológiai folyamatokat generál a társadalomban: a maradókban erősíti a kilátástalanság, a süllyedő hajó érzését, aktivitásukra, vállalkozói hajlandóságukra is hatással lehet az ,,itt úgysem lehet csinálni semmit" gondolkodásmód. A motivációhiány, a sikertelenség, a kilátástalanság folyamatos stresszhelyzetet eredményez, ami hosszú távon kiégéshez vezet.