Mi lesz a külföldre vágyó munkásokkal?

"Vándorlók és segélyek" címmel írt cikket Andor László az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős biztosa arról, hogy mit tesz a vándorló munkavállalók érdekében az Európai Unió - írja a stop.hu.

Magyarországról a korábbiaknál sokkal többen mentek el dolgozni más EU-tagországokba az elmúlt két évben. Az itthon maradók, és főleg a fiatalok körében egyre fokozódik az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt. Nem mindegy tehát, milyen körülmények várják a távozókat, és mit tesz a vándorló munkavállalók érdekében az Európai Unió.

Az EU egyik legfőbb alapelve a személyek szabad mozgása és ezen belül is a munkaerő szabad áramlása. Ezzel szinte mindenki nyer gazdasági értelemben is: aki otthon nem boldogul, munkahelyhez jut; azok a vállalkozások pedig, amelyek nem találnak megfelelő munkaerőt, a külföldiek köréből ezt megkapják.

Ahhoz azonban, hogy a rövid távú előny ne válhasson hátránnyá hosszú távon a dolgozó számára, garantálni kell, hogy nyugdíj-megtakarítása nem veszik el, és más jogai is érvényesülnek. Ezért az EU rendeletet alkotott a társadalombiztosítás koordinációjáról. Ez kimondja, hogy aki másik tagországban vállal munkát, ott ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint az adott ország állampolgárai. Egyenlő bánásmód, vagyis diszkrimináció-mentesség érvényesül.

Ha valaki nem dolgozik (pl. családtag) és úgy igényel társadalombiztosítási ellátást, úgy a tagállamok hatóságainak az EU egységes szabályai szerint meg kell vizsgálniuk, hogy ennek a személynek hol van az általános tartózkodási helye (habitual residence). Az EU elbírálási szabályai szigorúak, róluk a tagállamok egyhangúlag állapodtak meg.

Nagy-Britannia megfosztja a bevándorlókat a jogaiktól

Mivel Nagy-Britannia az EU-n belüli migránsok egyik kedvelt célországa, tudni kell, hogy ezektől az egységes elbírálási szabályoktól éppen a britek térnek el. Pedig Nagy-Britannia a fenti rendeletet maga is megszavazta. Más, szigorúbb feltételrendszert vezettek be, amelynek eredményeképpen sokan, akik jogosultak lettek volna ellátásra közösségi jog alapján, nem jutottak hozzá.

Például egy olasz munkavállaló, aki Angliában dolgozott, adókat és társadalombiztosítást fizetett, két év után elvesztette a munkáját, az Egyesült Királyság viszont megtagadta a munkakereséshez igényelt támogatást. A közösségi jog alapján ez a személy megkaphatta volna.

Hasonló szituációban egy brit állampolgár egy másik tagállamban megkapta volna a támogatást. Miközben a brit állampolgárok jogait más tagállamokban az EU-jog alapján ítélik meg, Nagy-Britannia megfosztja más EU tagállamok állampolgárait a jogaiktól.

Kötelezettségszegési eljárás indult

Az Európai Bizottság feladata, hogy az uniós jog fölött őrködjék. Ezért a külföldi munkavállalók jogait sértő brit gyakorlat megváltoztatása érdekében kötelezettség-szegési eljárást indítottunk, amely immár a bírósági szakaszába lépett.

Ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság szerint mindenkinek mindent az első napon meg kell kapnia, ahogy Dovernél partra száll. A briteknek úgy kell eljárniuk, ahogy a másik 26 tagország. Nem jár mindenkinek minden! Nagy-Britannia - mint bármely más EU tagállam - alkalmazhat korlátozásokat a szociális támogatások kifizetésére (amelyek tehát nem társadalombiztosítási ellátások). Ez összhangban van a személyek szabad áramlásáról szóló EU-s irányelvvel.

A vándorló munkás is fizet adót

Furcsa módon a hibás gyakorlat korrigálása helyett brit politikusok szélmalom-harcot folytatnak a "segélyturizmus" ellen. Teszik ezt úgy, hogy éveken át sem Nagy-Britannia, sem más tagállam nem tudott adatokkal szolgálni arról, hogy hozzájuk milyen számban érkeznek a költségvetést megkárosító ,,segélyturisták". A Bizottság többször is kérte, hogy kapjon erről tényszerű adatokat, de eddig semmit nem kapott.

Ezzel szemben a fellelhető tanulmányok azt mutatják, az EU-s állampolgárok nem mindig igénylik az egyébként nekik járó támogatásokat. Érdekes, hogy miközben az Egyesült Királyságban 2011-ben 1.44 millió ember kért munkakeresési támogatást (Jobseekers Allowance), ebből csupán kb. 38 ezer volt más EU tagállam állampolgára.

Az EU állampolgárai azért mennek egy másik tagállamba, hogy dolgozhassanak és nem pedig azért, hogy ellátásokhoz jussanak. De még ha ez utóbbi is lenne a céljuk, az uniós jog olyan feltételeket tartalmaz, amelyek helyes alkalmazása esetén a tagállamok csak akkor utalnak ki ellátásokat, ha arra valaki tényleg jogosult.

A vándorló munkavállalók adókat fizetnek, segítik az őket fogadó tagállam gazdaságának növekedését azzal, hogy hozzájárulnak a munkaerőhiány csökkentéséhez. Az ellenük folytatott hangulatkeltés ellen fel kell lépnünk, jogaikat meg kell védenünk.

Szemlézte: Durbák Ildikó

Címkék: külföldi munka, elvándorlás