A munka sem jobb, mint a munkanélküliség?
Ha utáljuk munkahelyünket, az legalább olyan káros hatással van az egészségünkre, mintha munkanélküliek lennénk.
A kötekedő főnökkel, rossz munkakörülmények között dolgozó munkavállaló számára egészségügyileg semmivel sem jobb az alkalmazotti lét, mint a munkanélküliség.
Egy ausztrál kutatás rámutatott, hogy a hagyományos értelemben vett egészségkárosító munkakörülményeken kívül, mint például egy poros raktárépület vagy gyengén megvilágított irodahelyiség, a pszichológiai tényezőknek is negatív hatása van az egészségünkre. Ide tartozik a munkahely bizonytalansága, a kirúgással való fenyegetés, a túl magas elvárások és a kötekedő főnök.
Az Australian National University kutatói munkanélküli britek közérzetét hasonlították össze olyan brit állampolgárokéval, akik ,,különböző pszichológiai munkakörnyezetben" dolgoztak. A felmérés készítője, Peter Butterworth professzor megállapította, hogy a munkahelyen boldogtalanok ugyanolyan arányban küszködtek lelki problémákkal, mint azok, akiknek egyáltalán nem volt állásuk. A megállapítás a magas színvonalú munkát végzők esetében is igaznak bizonyult, ha utálták a tevékenységet és a környezetet ahol dolgozniuk kellett, őket is ugyanolyan arányban érte el a depresszió és az idegesség, mint rossz körülmények között dolgozó társaikat.
Önnek ajánljuk!
Az érintetteknél érdekes módon akkor is magas vérnyomás problémákat mutattak ki a kutatók, amikor a munkavállalók már nem tartózkodtak az irodában. Ez összefüggésben áll egy a University College London által korábban elvégzett tanulmány eredményeivel, mely közvetlen összefüggést mutatott ki a szívroham és az előléptetésért folytatott munkahelyi küzdelem között.
A szívroham lehetősége 20 százalékkal kisebb volt az olyan részlegben dolgozóknál, ahol nagy arányban volt lehetőség előléptetésre. A kutatók azt is megállapították, hogy az előléptetés okozta stressz esetén szubjektív tényezőket kell figyelembe venni, nem mindenki akar ugyanis főnök lenni. Nem az számít, hogy az illető hol helyezkedik el a ranglétrán, hanem az, hogy ő úgy gondolja-e, hogy a megfelelő helyen van.