Miért jobb a női főnök?

A Harvard Business Review 7280 vezető megkérdezésén alapuló tanulmánya sok, eddig a köztudatban élő sztereotípiát megerősít a női és a férfi vezetőkkel kapcsolatban, de több újdonságot is tartalmaz. Az elemzésben a világszerte legsikeresebb és leginkább haladó szellemiségű cégek vezetői vettek részt a köz és a magánszféra, az állami és a kereskedelmi, valamint a helyi és a nemzetközi üzleti életből.

Férfi készségekben is a nők jeleskedtek

A köztudatban élő sztereotípia alapján a kutatás készítői feltételezték, hogy a női vezetők a hagyományosan női szerepekben érnek majd el kiemelkedő értékelést, ilyen a dolgozói kompetencia-fejlesztés, a vállalati kapcsolatépítés, az egység megteremtése és az önfejlesztés.

Az adatok igazolták az előzetes feltételezést, vagyis a női vezetők mind a négy kategóriában magasabb értékelést kaptak férfi kollégáiknál, de meglepető módon nemcsak a hagyományosan női területeken, hanem minden más területen is magasabb pontszámot kaptak, mint az erősebbik nem tagjai. A tanulmány készítői minden esetben a felettesektől, munkatársaktól és legfontosabb üzletfelektől kértek értékelést, az eredmény alapján pedig a nőket a vezetői ranglétra minden szintjén általánosságban is jobb főnöknek tartották a megkérdezettek, mint a férfiakat.  Ráadásul minél magasabb beosztásról van szó, annál magasabb a pontszám a nők javára.

A kutatás eredményei alapján a vezetői kiválósághoz szükségesnek tartott kompetenciák közül két, hagyományosan férfiak által uralt területen is a nők vették át a vezetést: az eredményközpontúság és a kezdeményezőképesség területén. Az erősebbik nem tagjai csupán egyetlen menedzsment területen arattak babérokat: a távlati stratégia kidolgozásának képessége még mindig a férfiak erőssége – állítja a tanulmány.

A megfelelési vágy a motiváló erő

A Harvard Business Review adatai alapján a nők kiváló teljesítményének ellenére világszerte a vállalati vezetők 64 százaléka még mindig férfi, és minél magasabb beosztásról van szó, ez az arány annál inkább növekvő tendenciát mutat. A top menedszerek 78 százaléka férfi, az ő közvetlen beosztottjaiknál ez az arány 67 százalék, a ranglétrán alattuk lévő menedzsereknek pedig a 60 százaléka kerül ki a férfiak közül – hívja fel a figyelmet a Harvard Business Review.

A tanulmány készítői szerint a nőkkel szemben tapasztalható vélt vagy valós diszkrimináció az oka annak, hogy minden ésszerű megfontolás ellenére a gyengébbik nem nem képes kiegyenlíteni számbeli lemaradását a férfiakhoz viszonyítva a vezetői posztokon. Annak érdekében, hogy a jelenség hátterére fény derüljön, a kutatási eredményeket megmutatták egy csoport nőnek, akik nem szerepeltek a felmérésben. A kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy kolléganőik olyan magas pontszámot értek el a kompetencia teszten, többnyire az alábbi válaszokat adták: „Keményebben kell dolgoznunk a férfiaknál, hogy bizonyítsuk rátermettségünket”, Folyamatos a nyomás, hogy ne hibázzunk, és egyfolytában bizonyítanunk kell, hogy a vállalat értékes dolgozói vagyunk.”

A Harvard Business Review szerint a válaszokból arra lehet következtetni, hogy a nők nem érzik biztosnak munkahelyüket, ezért nem mernek lazítani. A folyamatosan bennük élő kezdeményezési kényszer arra motiválja őket, hogy komolyan vegyenek minden visszajelzést. Ironikus, hogy pontosan ezek a viselkedési szokások képezik a vezetői sikeresség alapját, legyen szó nőről vagy férfiról – hívja fel a figyelmet a tanulmány.