Ezért jó a munkamánia

A Harvard Business Review legutóbbi írásában sorra veszi azokat az előnyöket, amelyekben csak a túlórázó és mindent a munkának alárendelő dolgozók részesülnek.

Manapság divatossá vált a munka-magánélet egyensúlyán való rágódás, de a téma valójában mélyebb problémákat vet fel. Azok a munkavállalók, akik nagy energiákat fektetnek abba, hogy a magánéletet és a munkát valahogyan "összeegyeztessék", valószínűleg nem elkötelezettek és állásukra nem karrierlehetőségként vagy hivatásként, csupán pénzkereseti lehetőségként tekintenek.

A szerző idézi a híres pszichológus, David Ogilvy szavait, aki szerint nincs alapja a sokat emlegetett ,,belehalok a kemény munkába" kifejezésnek. Ogilvy szerint "az emberek rendszerint az unalomba, a pszichológiai konfliktusokba és a betegségekbe halnak bele, a kemény munkába soha".

A pozitív munkamánia mellékhatásai:

1. Kimagasló karrier

A kemény munka a legjobb módja annak, hogy kitűnjünk a tömegből és az átlagnál magasabb teljesítményünkkel kivívjuk környezetünk elismerését. Kutatások bizonyítják, hogy a munkamániások magasabb társadalmi státuszt élveznek még az olyan, egyébként nem versenyszellemű kultúrákban is, mint a Karib-szigeteki, mediterrán vagy dél-amerikai.

2. Társadalmi vívmányok

Civilizációnk minden meghatározó eredményét, legyen az művészeti, tudományos vagy sporteredmény, olyan embereknek köszönheti, akik a tömegeknél sokkal keményebben dolgoztak és teljes mértékben hidegen hagyta őket a munka-magánélet egyensúlya.

3. Önellátó képesség

Azok, akik azt állítják magukról, hogy a munka-magánélet egyensúlyát tökéletesen megteremtették, általában énközpontúak és kényelemszeretők - állítja a szerző. Az az elképzelés, mely szerint az életben a legfontosabb cél, hogy "jól érezzük magunkat", evolúciós szempontból teljesen értelmetlen - figyelmeztet.

Az iparosodott nyugati világ narcisztikus panaszkodása a munka-magánélet egyensúlyának felbomlásáról oda vezetett, hogy Ázsia lekörözni látszik a Nyugatot. Kínában, Japánban vagy Szingapúrban senki sem panaszkodik a munka-magánélet egyensúlyáról, pedig ezekben a társadalmakban a munkavállalók sokszor jóval több órát dolgoznak, mint nyugati társaik.

Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy nemcsak munkánk, hanem valódi karrierünk is van, vállaljuk fel a munka-magánélet egyensúlyának kibillenését - javasolja a szerző. A karrier egy magasabb célt ad az életünknek, a munka csak pénzt. A karrier esetén azért kapunk pénzt, amit szeretünk, a munka esetén azért, amit elvégzünk. Ha valóban szeretjük a munkánkat, akkor majdnem mindig dolgoznánk - állítja a szerző.

A siker valójában attól függ, hogy mennyire tudjuk lebontani a határokat a munka és a szórakozás között. "Kit érdekel a munka/magánélet egyensúlya, ha lehetséges a munka/magánélet összevonása is?" - teszi fel a kérdést.

Szemlézte: Fogas Krisztina