Elbukott a munkahelyteremtés?
A 359 ezer létrehozott és megőrzött munkahely ellenére sem sikerült növelni a foglalkoztatási szintet, és az inaktivitás sem csökkent - áll egy friss elemzésben.
Önnek ajánljuk!
A 2004-2010 közötti időszakban hazánkban mintegy 1850 milliárd forint hazai és uniós forrás szolgálta a foglalkoztatás-bővítést, az eredmények azonban nem javítottak Magyarország kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetén. Nem sikerült a különböző támogatási programokat, illetve a forrásokat összehangolni - olvashatjuk az Állami Számvevőszék friss elemzésében.
Azt, hogy egy vállalkozás hazánk mely területén van, fontos prioritásként kezelték a támogatások odaítélésekor, azonban a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók (Észak-Alföld, Észak-Magyarország) munkaerőpiaca ennek ellenére tovább romlott.
A leghátrányosabb helyzetű régiókban a foglalkoztatási ráta az országos átlag alatt, a munkanélküliség pedig az átlag felett volt a vizsgált időszakban.
A gazdaságilag fejlettebb régiók beruházásvonzó hatását ezek a támogatások nem voltak képesek ellensúlyozni. A válság a fejlettebb régiókat fokozottabban érintette, így a krízis hatásainak enyhítésére indított munkahelymegőrző támogatásokból ezen régiók részesültek inkább.
Az ágazati, strukturális sajátosságokat gyakran nem vették figyelembe a pályázatok során. Az ÁSZ-vizsgálat eredményeiből az derült ki, hogy a programok hosszú távú hatása nem igazán mutatható ki, ez a közhasznú és közcélú foglalkoztatási programok esetében a legszembetűnőbb. (A "valódi munkahelyeket" teremtő programok kivételt jelentenek, ugyanis azokkal sikerült javítani a résztvevők munkaerő-piaci helyzetét).
Egymás hatását kioltó programok
Az egyes támogatási programokat irányító szervezetek különböző intézkedéseket hoztak, jellemző volt a pályázati feltételek enyhítése, a források átcsoportosítása is. A foglalkoztatáspolitikát 2004-2010 között több stratégiai szintű dokumentum határozta meg. Az ÁSZ megállapította, hogy ezek egymást tartalmilag és időben is átfedték, más-más célkitűzéseket és beavatkozási területeket, intézkedéseket tartalmaztak. Sőt a létrehozandó új munkahelyek igényét nem alapozták meg számításokkal. Ezen okok miatt nem valósulhatott meg a foglalkoztatáspolitika egységes irányítása, széttagolt volt a támogatási rendszer, nem iktatták ki a párhuzamosságokat és átfedéseket.
A foglalkoztatáspolitika szabályozása sem volt egységes. A munkaügyekért felelős miniszter koordináló szerepe csak korlátozottan érvényesült, és további öt minisztérium látott el foglalkoztatással kapcsolatos feladatokat. A vizsgált időszakban a jogszabályi környezet és a szervezeti rendszer is többször módosult, ez azonban a feladatellátást nem veszélyeztette, az intézmények rugalmasan alkalmazkodtak az új helyzetekhez.
A támogatási programok nyomon követése csak részben valósult meg: nem vizsgálták, hogy mennyire volt hatékony a közcélú foglalkoztatás, illetve azt sem ellenőrizték, hogy a munkahely-megőrzési támogatásban részesülő vállalkozások továbbfoglalkoztatták-e az embereket.
Mit javasol az ÁSZ?
Az Állami Számvevőszék azt javasolta a nemzetgazdasági miniszternek, hogy kezdeményezze a kormánynál a különböző támogatási programok harmonizációját, valamint hangolják össze, pontosan határozzák meg a munkahelyteremtésre fordítható forrásokat. Emellett fontosnak tartják a végrehajtás felelőseinek kijelölését. Stratégiára, egységes módszertanra és a célkitűzések pontos meghatározására lenne szükség - véli az ÁSZ.
Az ÁSZ ellenőrzésének a célja annak értékelése volt, hogy a hazai és uniós forrásokból munkahelyteremtésre és -megőrzésre nyújtott támogatások rendszere, a döntések, a pályázatok és a támogatások lebonyolítása, nyilvántartása, nyomon követése, ellenőrzése és értékelése megfelelő volt-e. Biztosította-e a pénzeszközöknek a munkaerőpiac igényeivel összhangban történő felhasználását, a foglalkoztatási szint tartós javítását, a munkaerőpiac területi és strukturális egyenlőtlenségeinek mérséklését.
