Börtönből a munkahelyre

A fogvatartottak hatékonyabb felkészítése a szabadulásra és társadalmi, munkaerő-piaci reintegrációjuk segítése a célja annak az együttműködési megállapodásnak, amelyet a fővárosi kormányhivatal és fővárosi büntetés-végrehajtási intézetek vezetői írtak alá Budapesten.

A megállapodás értelmében az igazságügyi szolgálat jogász referense, utógondozó és pártfogó felügyelő munkatársai tájékoztatást, illetve segítséget nyújtanak a fogvatartottaknak alapvető jogaik érvényesítésében, így beadványok, okiratok szerkesztésében, lakhatási, hagyatéki, munka- és családjogi kérdések megválaszolásában, megoldásában, valamint megkezdik a fogvatartottak felkészítését a szabadulásra.

Pesti Imre kormánymegbízott az MTI-nek elmondta: az ország legnagyobb kormányhivatala a budapesti, de nemcsak mérete, hanem szakmai igényessége okán is szeretne élen járni, új ötleteket adni, igazodási pontként szolgálni a közigazgatásban.

Csóti András vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás megbízott országos parancsnoka megemlítette, hogy a kormányhivatalok közül elsőként a budapesti írt alá ilyen jellegű megállapodást. Emlékeztetett, hogy a 2008-ban elkészült stratégiai programjuk legfontosabb pillére a fogvatartottak visszavezetése a társadalomba, ebben jó szövetségesek a polgárok és az igazságszolgáltatási, közigazgatási szervek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fogvatartottak gondozása, beilleszkedésük segítése a polgári életbe várható szabadulásuk előtt legalább fél évvel elkezdődik.

Nehéz az elhelyezkedés

A társadalom egyetlen dolgot vár el egy börtönbüntetését letöltött bűnelkövetőtől: „térjen jó útra”, vagyis mielőbb illeszkedjen be. Ugyanakkor megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi ezt a priusz jogintézményével – olvashatjuk a Humánpolitika.hu cikkében. A bűncselekmény súlyától függően 3, 5 vagy 10 év az a periódus, ami után az illető mentesülhet az efféle „halmazati büntetés” alól. Ilyen priuszt szándékos bűncselekményt elkövetők kapnak: aki egy évet ül, az további háromig „nem tiszta”, aki 1 és 5 év közötti letöltendőt kapott, az további 5 évig, 5 év feletti elzárás után pedig még 10 évig jár a bélyeg.

A börtönbüntetésüket töltők évekig tervezgetik, mit csinálnak majd, ha kiszabadulnak a börtönből. Nagy részük úgy érzi, tanult a büntetéséből, szeretne változtatni az életén és nem akar többé visszakerülni. Munkahelyt találni még a lakhatásnál és a családi kapcsolatok rendezésénél is keményebb dió – írja a Humánpolitika.hu. A munkáltatónak csakis az a fontos, hogy a piacról a lehető legjobb embert kapja. Ennek érdekében pedig nemcsak a munkaalkalmasságot és a személyiséget nézik, sokszor erkölcsi bizonyítványt is kérnek.

Esélytelen?

A börtönből szabadultak beilleszkedését segítő Váltó-sáv Alapítvány céges attitűdöket vizsgáló interjúsorozatából kiderül: igen változó, hogy egy-egy munkaerő-felvétellel foglalkozó vezető vagy munkatárs mennyire rugalmas. Igen sokan vannak, akik nem zárkóznának el alapvetően a kísérletezéstől, és esetenként hajlandóak lennének esélyt adni a priuszos jelentkezőnek, ám a vezetés, illetve a munkatársak vélt vagy valós aggályaira számítva inkább elvetik a gondolatot.

Többen megfogalmazzák, hogy ha valaki beilleszkedett és jól dolgozik, valószínűleg senkit sem érdekel, mit csinált korábban – ám ez az attitűd az alapítvány szerint csak elvi szinten van meg. „Van egy cég, ahol a HR-es úgy nyilatkozott nekünk, hogy ott bizony soha nem fog dolgozni büntetett előéletű ember, miközben két kliensünk is van a munkatársai között… ha nem firtatják, nem kötelező megmondani” – mondta Mészáros Mercedes, a Váltó-Sáv szakmai vezetője a portálnak.

Nincs olyan átfogó utánkövetéses kutatás, amely meg tudná mutatni, mi történik az elkövetővel öt, tíz év múlva, vagyis mennyire hatékony a visszaillesztés – mondta Barabás Tünde, a Kriminológiai Intézet főmunkatársa a lapnak, aki úgy véli, a reintegráció is a prevenció eszköze. Nemcsak az első bűntényt kell megelőzni, hanem a bűnismétlést is – tette hozzá.