Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A felmondási tilalmak sem vonatkoznak a kölcsön-munkavállalókra, azaz minden további nélkül megszüntethető a munkaviszonyuk akkor is, ha betegek vagy beteg gyermeküket ápolják - és táppénzen vannak, terhesek, illetve a szülést követően szülési szabadságukat töltik, gyeden, gyesen vannak.

Csoportos létszámleépítéskor a munkáltatók nem kötelesek bejelenteni a munkaügyi központban, ha a határozott időre szerződött és a kölcsönzött munkavállalóiktól válnak meg, utóbbiak ugyanis a kölcsönző céggel állnak munkaviszonyban. A cégek a krízis miatt tőlük váltak meg a leghamarabb. És mivel ezeknek az embereknek az "elbocsátása" sokkal könnyebb, így a jövőben a cégvezetők egyre nyitottabbak lehetnek egy ilyen atipikus foglalkoztatási formákra.

Elvileg ugyanannyi joguk van

A munka törvénykönyve szerint közel egyenlő bánásmódban kell részesülniük a kölcsönzött és a nem kölcsönzött munkavállalóknak. A kölcsönbeadónak, azaz a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégnek kell megfizetnie a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket - ilyenek például a munkavállaló utazási költségei és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díja. A kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi, a munkáltatót érintő bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése.

A legveszélyeztetettebb munkavállalók

A munkabér kifizetéséhez szükséges adatokat is közölniük kell a cégeknek. Mégpedig úgy, hogy a kölcsönzöttekkel azonos munkát végzők béradatait és a juttatásokat is ismerniük kell a kölcsönzött munkavállalóknak - ez az egyenlő bánásmód, azaz az ugyanazért a munkáért ugyanannyi bér elve. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhat arról: egyes esetekben utóbbi gyakorolja a munkáltatói jogokat. Erre a természetbeni juttatások miatt van szükség, a kölcsönvevő ugyanis ilyen juttatásként gyakran saját termékét vagy szolgáltatását adja, ami a munkaerő-kölcsönzőnek sokkal többe kerülne.

A munkaerő-kölcsönzést először Hollandiában szabályozták, 1965-ben, hazánkban viszont 2001-ben. A parlament a munkaerő-kölcsönzést néhány éve újraszabályozta, ám például az nem szerepel benne, hogy mennyi ideig lehet "kölcsönbe venni" a dolgozókat. Épp ezért fordulhat elő, hogy egyes cégek néhány munkakörben évek óta ilyen munkásokat foglalkoztatnak.

Jó üzlet

A kölcsönzött munkaerő olcsóbb, mint ha a dolgozót saját állományba vennék föl. A kölcsönvevőnek nem kerül pénzbe a toborzás, a kiválasztás, és a foglalkoztatással kapcsolatos teendőket is a kölcsönbeadó látja el, így nem kell saját HR-osztályt fönntartaniuk.

A diákmunka-közvetítőknek nincs joga a munkaerő-kölcsönzéshez, ők csak a kiszervezhetik (outsourcing) a fiatal munkásokat. A kettő között az a különbség, hogy a kiszervezett tevékenységet nem az igénybe vevő koordinálja, hanem a diákszövetkezet munkatársa. Így a cégnél, ahová a diákokat küldik, nem az ottani vezetőtől kapják az utasításokat, hanem a szövetkezet munkatársától. Néha ez a két tevékenység összemosódhat, ezért már többször is bírságolt az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF).

A diákszövetkezetek által kiközvetített diákok sokak szerint elveszik az állásokat például a halmozottan hátrányos helyzetben levő vagy a pályakezdő munkanélküliektől. A munkaadóknak néha jobban megéri a diákok alkalmazása kölcsönzött munkaerő helyett. Hiszen általában jóval kevesebbet kell értük fizetni, mert a nappali tagozatos tanulók után nem kell tb-t fizetni - hiszen a tanulói jogviszony miatt ez már "rendezve van" az államnál -, és egy diák általában sokkal hamarabb beletanul a munkakörbe.