Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Megrekedés, motiválatlanság, útkeresés – talán sokak számára lehetnek ismerősek ezek a fogalmak, ugyanis szakmától és kortól függetlenül érinthetnek bennünket. Sőt napjainkban nem csupán az életközépi válsággal kézenfogva hallhatunk karrierkrízisről a munkaerőpiacon, a megtorpanás gyakran már ennél korábban, a harmincas generáció tagjainál is jelentkezik. Az okokról és a lehetséges megoldásokról Hadas-Hajdu Helga karrier coach rántja le a leplet. 

Amikor válaszúthoz érkezünk

Túl kicsi már nekem ez a kabát – ragadja meg Helga azt a tipikus érzést, ami a karrierelakadás esszenciája. De hogyan is jutunk el idáig, ha korábban szívvel-lélekkel, célokat magunk elé tűzve haladtunk a pályánkon? Lássuk a folyamatot!

Amikor bekerülünk egy munkakörbe, előléptetnek minket, munkahelyet váltunk vagy vállalkozást alapítunk, az újdonság egyszerre érdekes és kihívásokkal teli számunkra, ezért egyenesen belevetjük magunkat a tanulásba. Idővel kialakul az a jól eső rutin, amikor már magabiztosan végezzük a feladatinkat, a következő fázisban pedig már afelől sincs kétségünk, hogy jók vagyunk abban, amit csinálunk. Ilyenkor általában elkezd bennünk motoszkálni a kérdés, merre tartunk, hova szeretnénk innen eljutni, és a legoptimálisabb esetben meg is találjuk azt az új célt, ami a karrierünk fejlődését szolgálva motivál minket a haladásra. Aztán ha ezt is sikerült elérnünk, még mindig mozgósíthatjuk a kreativitásunkat, hogy valami olyat hozzunk létre, amit korábban még senki a mi területünkön, így nyerhetünk újabb lendületet a folytatáshoz. Amikor viszont ezt is kipipáltuk, a hajtóerő nem ritkán megcsappan, ilyenkor állhat be a stagnálás a korábban szép ívű pályánkon, de akár lefelé is elindulhatunk.

Hogy kinél mikor következnek be a fenti fázisok, az teljesen egyénfüggő, sőt a krízis szele sem csap meg mindenkit, ugyanis bőven akadnak olyanok is, akik elért eredményeiket nyugtázva kifejezetten jól érzik magukat az általuk ismert és működtetett rendszerben.

A folyamat egyes szakaszaihoz való hozzáállásunkat nagyban befolyásolja, hogy mit hoztunk magunkkal mintaként, alapvető tudásként a megelégedettséggel kapcsolatban. Aki ugyanis olyan légkörben nevelkedett, ahol állandóan elvárások vették körül, valószínűleg hasonló szervezeti kultúrában is helyezkedik el, és nem meglepő módon nehezen vagy egyáltalán nem találja majd a nyugvópontot, mert ha a környezete épp nem állítja új kihívások elé, magának teremti meg azokat. Az elakadás tehát rendkívül szubjektív dolog, ami esetleg számunkra kívülről annak tűnik, az a másiknak akár egy nagyon jó, elégedett időszakot is jelenthet” – egészíti ki az előbbi gondolatmenetet interjúalanyunk. 

Fokozott veszélyben

A szakember szerint gyakori, hogy a nem megfelelő szakmaválasztás vezet megtorpanáshoz, elbizonytalanodáshoz, ha ugyanis nem az érdeklődésünk, képességeink szerint képezzük tovább magunkat, akár már a karrierünk elindítása is nehézségekbe ütközhet. „Lehetséges, hogy külső nyomásra folytattuk egy adott irányba a tanulmányainkat, vagy egy olyan területbe kezdtünk bele, amit korábban nem is igazán ismertünk. Amikor rádöbbenünk, hogy ez az út nem a miénk, ne habozzunk váltani! Ez megtörténhet már a tanulás során, vagy az első munkaévben, de inkább tegyünk meg néhány lépést visszafelé, minthogy később a testi és a mentális egészségünk bánja a rossz döntést. Tartsuk szem előtt, hogy azért választunk egy munkát, hogy meg tudjunk élni belőle, a szó legteljesebb értelmében, nem pedig azért, hogy belehaljunk!

A Y generáció tagjai közül éppen most élnek át sokan egyfajta elakadást a karrierjükben, ami azonban sokkal kevésbé a korral, mint inkább a munkaerőpiac által diktált fokozott tempóval áll szoros összefüggésben. Akik ma a harmincas éveikben járnak pont akkor kezdtek el dolgozni, amikor a munkaerőhiány is felütötte a fejét számos szektorban, vagyis a cégek egymást túllicitálva versenyeztek a legjobb kvalitású munkavállalókért. A jobbnál jobb ajánlatok gyakorlatilag belekényszerítették a kétévenkénti váltásba a fiatalokat, akik egyszerűen csak követték a lehetőségeket. Mindennek természetesen ára van, hiszen, minden egyes váltás nagyobb energia-befektetést, állandó alkalmazkodást kívánt, és egyre többeknek fogy el mostanra a lendülete, kezdenek el lassítani, és olyan kérdésekkel foglalkozni, hogy kik ők és hol a helyük” – mutat rá egy aktuális jelenségre Helga. 

A karrierkrízis az említetteken túl kiemelten veszélyezteti azokat is, akik épp az életközépi válságot élik meg: jellemzően a negyvenes éveinkben ütheti fel a fejét az életünk valamennyi szeletére kiterjedő elbizonytalanodás, amit a munkánkkal kapcsolatos megtorpanás még tovább súlyosbíthat, ha ugyanis a semmi nem jó érzése állandósul, az testileg-lelkileg egyaránt rendkívül megterhelő lehet, és akár komoly következményekkel járhat. Mindent egybevetve azt mondhatjuk: mindenkinek ajánlott odafigyelnie az intő jelekre!

A megoldás bennünk van

A karrierünk holtpontját nem könnyű felismernünk, mivel általában mindig akad valami, ami még ott tart bennünket az adott helyen, az adott munkakörben. „Bár sokan élnek meg ebben a fázisban unalmat, vagy az eredményeiket nem tudják már sikerként elkönyvelni, mégis maradt még valami az ott tartó erőből. Ez lehet a kollégákkal való jó kapcsolat, az irodai légkör vagy épp a fizetés, azonban ez az a pont, amikor meg kell állnunk, és rá kell néznünk az aktuális helyzetünkre” – hangsúlyozza a szakember. 

És mi történik, ha ezt az egyetlen elemet is kivesszük a képletből? 

Kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk még időben górcső alá venni, miben is vagyunk épp, ugyanis változtatni is csak akkor tudunk, ha még van bennünk elég motiváció. Amikor már csak muszájból végezzük a munkánkat, mert már egyetlen tényező sem maradt, ami erőt adna számunkra, jó eséllyel nem lesz már bennünk annyi, hogy megteremtsünk magunknak egy új haladási irányt, sőt, a teher, amit cipelünk, össze is roppanthat minket, illetve az sem ritka, hogy az élet kényszerít minket ilyenkor megállásra, mert mondjuk váratlanul el is veszítjük a munkánkat” – osztja meg a karrier coach.  

Amikor tehát ráeszmélünk, akár külső segítséggel is, hogy nincs már miért maradnunk ott, ahol addig dolgoztunk, jön a következő nagy kérdés, vagyis a hogyan tovább, hiszen a legtöbbeknek általában nincs B terve. „Gondoljuk át a munkánkat, és őszintén mondjuk ki, mi hiányzik belőle számunkra? Majd menjünk bátran tovább, és fogalmazzuk meg, milyen feladatokra vágyunk igazán, milyen munkát álmodnánk meg magunknak. Fontos, hogy ne azt ismételgessük magunkban, amit nem akarunk, ez ugyanis garantált zsákutca, a nyitott ajtókat a vágyaink mutatják meg” – vallja Helga. 

Hogy mit szeretnénk igazán, az leginkább önismereti kérdés, azonban a szakember tapasztalata azt mutatja, hogy sokkal több kifogás adódik ilyenkor, mint tényleges válasz. A többség azzal érvel, hogy el kell tartania a családját, sokak felé felelősséggel tartozik, ezért nem engedheti meg magának az álmodozást. „Ilyenkor adódik a kérdés: de hol van az illető ebben a rendszerben? Ha ugyanis a saját rendszerünkben mi benne sem vagyunk, az előbb vagy utóbb, de biztosan összedől, és az a valódi krízis, amikor nem csak pénzt nem tudunk keresni, de esetleg egy súlyos betegséggel is meg kell küzdenünk. Előzzük meg ezt az állapotot és cselekedjünk minél hamarabb!

Személyes prioritásainkat követve keressünk a friss állások között, és váljunk láthatóvá a munkáltatók számára is. Iratkozzunk fel hírlevélre, és kérjünk Facebook értesítést is, hogy biztosan ne maradjunk le egyetlen nekünk való munkáról sem!

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, elakadás, változtatás, B terv