A kényszermunka fogságában

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legújabb tanulmánya szerint világszerte csaknem 21 millió áldozata van a kényszermunkának. Ez azt jelenti, hogy jelenleg minden ezer emberből három kényszermunkát végez.

A tanulmány becsléseket is közöl a különböző típusú kényszermunkák mértékéről az összesen 20,9 millió kényszermunkás körében.

18,7 millió ember (90 százalék) kizsákmányolása a magángazdaságban történik, egyének vagy vállalatok által. Ezek közül 4,5 millió (22 százalék) a kikényszerített szexuális kizsákmányolás áldozata, 14,2 millió (68 százalék) pedig olyan gazdasági tevékenységek során végzett kényszermunka általi kizsákmányolás áldozata, mint a mezőgazdaság és építőipari munka, a házimunka vagy a termelés.
2,2 millió (10 százalék) az állam által megszabott kényszermunkát végez, például börtönökben, olyan körülmények között, amelyek megsértik az ILO normákat, vagy az állami hadsereg, illetve lázadó fegyveresek által rájuk kényszerített munkát végeznek.

A kényszermunkások életkorát tekintve 5,5 millió (26 százalék) 18 év alatti.

Ázsiában a legrosszabb a helyzet

Az Ázsia/Csendes-óceáni térségben van a világon a legtöbb kényszermunkás – 11,7 millió, (a globális létszám 56 százaléka). A második legmagasabb szám Afrikában van: 3,7 millió (18 százalék), majd Latin-Amerika következik 1,8 millió áldozattal (9 százalék).

A fejlett gazdaságokban és az Európai Unióban 1,5 millió (7 százalék) a kényszermunkások száma, míg a közép- és délkelet-európai országokban 1,6 millió (7 százalék). Becslések szerint 600 000 (3 százalék) áldozat él a Közel-Keleten.

„Hosszú utat tettünk meg az elmúlt hét évben, amióta először becsültük meg, világszerte hány ember végez kényszermunkát, illetve nyújt kikényszerített szolgáltatásokat. Komoly eredményeket értünk el annak biztosításában, hogy mára a legtöbb országban vannak olyan törvények, amelyek bűnnek nyilvánítják a kényszermunkát, az embercsempészést és a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatokat” – nyilatkozta Beate Andrees, az ILO keretein belül a kényszermunka legyőzésére létrehozott különleges akcióprogram vezetője. Beate Andrees szerint most a kényszermunka és az ehhez kapcsolódó egyéb bűncselekmények (például az embercsempészés) szélesebb körű felismerésére és a hatékonyabb bűnvádi eljárásokra kell koncentrálnunk.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy az áldozatok száma ne emelkedjen a jelenlegi gazdasági helyzetben, ahol az emberek egyre nagyobb mértékben válnak kiszolgáltatottakká ezekkel a kegyetlen gyakorlatokkal szemben” – közölte.

Mi számít kényszermunkának?

A kényszermunka kifejezést a nemzetközi közösség az olyan helyzetek leírására használja, ahol az érintett emberek szabad akaratuk ellenére kénytelenek dolgozni, mivel a toborzójuk vagy munkaadójuk erre kényszeríti őket. Ez történhet például erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetőzéssel, vagy olyan kifinomultabb eszközökkel, mint a felhalmozott adósság, az azonosító iratok visszatartása, vagy a bevándorlási hivatalnál történő feljelentéssel való fenyegetés. Ezek a helyzetek kimeríthetik az embercsempészés vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatok fogalmát is, amelyek hasonló, ugyanakkor jogi értelemben nem azonos fogalmak. A nemzetközi jog kimondja, hogy a kényszermunka végeztetése bűncselekménynek számít, és a kiszabott büntetésnek tükröznie kell a bűncselekmény súlyosságát.