Tabuk az állásinterjún

A munkáltató szabadon tehet fel a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges kérdéseket, ez a joga azonban nem korlátlan.

A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat – nyilatkozta Gregor Katalin, az Egyenlő Bánásmód Hatóság főosztályvezető-helyettese.

A fentiek értelmében például tilos a munkavállalót terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezni. Igaz, hogy a Munka Törvénykönyve kivételes esetben erre lehetőséget ad, de az Mt. hatálya a munkaviszonyra terjed ki és az állásinterjú pillanatában még nem jött létre munkaviszony – tette hozzá.

Amiről nem kérdezhetnek

A munkáltató azt sem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék. A munkavállaló alkalmazását nem lehet attól sem függővé tenni, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek.

Gregor Katalin szerint hatósághoz abban az esetben célszerű kérelemmel fordulni az állásinterjún történtek miatt, amennyiben a pályázó legalább valószínűsíteni tudja, hogy azért nem vették fel, mert bizonyos, „védett tulajdonságra” vonatkozó kérdésre válaszolt és azt a leendő munkáltató negatívan értékelte. Ilyen védett tulajdonság lehet a terhesség, érdekképviselethez tartozás, politikai vélemény, vallási meggyőződés vagy vagyoni helyzet.

Mivel ezzel kapcsolatban nem adható kimerítő felsorolás, az adott eset összes körülménye alapján lehet csak megítélni, hogy az állásinterjún feltett mely kérdések eredményezhetnek közvetlen hátrányos megkülönböztetést.

A nőket minden életkorban diszkriminálják

Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó szerint, ha egyértelműen diszkriminatív kérdést tesznek fel nekünk az állásinterjú során, érdemes testbeszéddel jelezni, hogy nem vártuk ezt a kérdést és a munkaadó az intim szféránkba lépett be. A szakértő szerint, ha már válaszolni kell, akkor érdemes ezt nagyon röviden, magyarázkodás nélkül, szűkszavúan megtenni. Arra a kérdésre például, hogy „akar-e gyereket”, egy határozott „nem” választ célszerű adni, nem baj, ha utána kínos csend következik. A munkavállalók ugyanis bizonyos esetekben hajlamosak lehetnek arra, hogy kiadják magukat és magyarázkodásba, siránkozásba kezdenek, mert annyira meg akarják csípni az állást.

Joó Zsuzsanna szerint szinte nincs olyan életkor, amikor egy nőt ne érne diszkrimináció az állásinterjúk alatt. Az egyenlőtlen bánásmód főleg az anyaság és az életkor miatt fordul elő, utóbbi szempont miatt már a 40-es éveikben járó férfiakat is sokszor elutasítják – tette hozzá a karrier-tanácsadó.

A kérdés még nem jelent hátrányos megkülönböztetést

Fontos kiemelni, hogy önmagában az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdés feltevése még nem számít hátrányos megkülönböztetésnek, az csak akkor állapítható meg, ha a munkáltató intézkedése hátrányt okoz. A hátrány lehet a jogviszony létesítésének elmaradása, illetve az, ha a munkáltató az összehasonlítható helyzetben lévő más munkavállalókhoz képest kedvezőtlenebb feltételeket alkalmaz az illetővel szemben.

A diszkriminatív kérdésfeltevést tehát nem minden esetben célszerűjogi útra terelni. Jó példa erre az az eset, amikor a hatóság elutasította annak a panaszosnak a kérelmét, aki az állásinterjún megtagadta a választ arra kérdésre, hogy tagja-e valamely politikai pártnak. A hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás során ugyanis megállapították, hogy a kérelmezőt nem emiatt, hanem szakmai hiányosságaival összefüggésben nem vették fel.