Mi a baj a tekintélyelvű vezetéssel? Egyáltalán van vele gond? Kezdjük a jó hírrel: nem baj, ha valaki autoriter személyiség, sőt, kell tudni annak lenni! Jól néznénk ki, ha a például tűzoltóságnál demokratikus stílusban érdeklődnének: „Hölgyem, szeretné, ha az ablakon kiugorva menteném meg az életét?”. Az autoriter gondolkodásmód, kommunikáció nagy segítség, ha baj van, gyorsan kell cselekedni, időnyomás van, vagy éppen olyan rutintevékenységről van szó, ahol az egyszerűség a helyes döntési kritérium.

8 jel, amiből rájöhetünk, hogy autoriter vezetővel van dolgunk: ha felismerjük ezt a viselkedéstípust, illetve megértjük a mozgatórugóit, akkor könnyebb vele együttműködni. Ha pedig éppen magunkon ismerjük fel ezeket a jeleket, akkor a tudatosítás mentén növekedhet az önismeretünk: ez sokat segít abban, hogy megtartsuk ezt az „én-részünket”, vagy éppen változtassunk rajta.

Nála néha fontosabb a cél, mint az ember

Veszélyhelyzetet érzékel mindenütt

3. Az autoriter alkat tétet lát minden helyzetben: a tőle eltérő látásmódokban nem az érdekességet, a gazdagodási, a továbbfejlesztési irányokat észleli, hanem azt, hogy a sajátja veszélyeztetve van, ezért meg kell védenie. Ennek következtében nem is hallja meg a másik gondolatait, mert a beszélgetés közben a saját belső monológjával van elfoglalva, hogy miként tud ellentmondani, és ellenérveket gyűjt. Így, amikor ő szólal meg, az jó eséllyel nem is kapcsolódik a másik fél által elmondottakhoz, hiszen nem hallotta meg azt.

4. Kétállású a gondolkodásmódja: vagy nekem van igazam, vagy neked, egyéb árnyalatokat nem ismer. A konfliktusban versenyhelyzetet lát, amiben le kell győznie a másik felet. Sőt, meglepve a másik felet, sima helyzetekből is képes versenyhelyzetet kreálni, hogy majd legyen mit megnyernie. E mentén képes kihozni a másikból a stressz-reakciót: „üss vagy fuss”-ról dönthet a másik fél, esetleg lefagy. Ha két autoriter találkozik, izgalmas, eredményében akár produktív, de kakasharc lesz - ami lehet inspiráló, de mindenképp kimerítő közép-, hosszú távon.

5. Olykor azt hihetjük róla, hogy egy érzelemmentes ember: nem tudatosan, de elfojtja az érzéseit. Attól tart, ha megmutatná azokat, sérülékennyé válna, ezt pedig nem teheti meg. Amikor csak teheti, erősnek, okosnak mutatkozik, szívesen hivatkozik tudományos tényekre, modellekre, a beszélgetés tartalmát racionális keretek között tartja, amíg tudja. Ha „elveszteni” látja a beszélgetést, akkor olyan irracionális és oda nem illő érvekhez nyúl, amivel a másik fél elveszti a fonalat.

6. Ha valami nem az elképzelése szerint alakul, esetleg számára nem megfelelő visszajelzést kap, önvédelemből megsértődik. Ezzel nem tesz mást, mint a másik felet „eltávolítja" magától, így próbál megküzdeni magában(!) a történtekkel. Sértődése mutatkozhat agresszív kommunikációban, de ez nem más, mint egy fal, ami mögött újra építi fel magát, az énképét – jó eséllyel beépítve a helyzet tanulságait.

Betölti a teret

7. Terjengősen, részletekbe menően beszél, sokszor saját történeteivel „traktálja” a hallgatóságot. Keveset kérdez, ha mégis, a válasz már kevéssé érdekli, akkor is főleg amiatt, hogy miként kapcsolja majd vissza magához a témát. A másik fél ezt megélheti már-már verbális agresszióként is, hiszen az autoriter fél nem hagyja érvényesülni őt, mert így tudja kontrollálni, uralni a helyzetet.

8. Mikor számíthatunk rá? Ha neki fontos az ügy, a kapcsolat, mindenképp, hiszen ez a lehető legjobbat hozza ki belőle. Hogy ő rábízzon valamit a másikra? A bizalom szó nem az autoriter személy barátja: nagyon nehezen bízik. Ennek oka, hogy nincs sok önbizalma sem, ezért is szereti kontrollálni, uralni a helyzeteket, nehogy ne tudjon reagálni valami hirtelenre, spontánra.

Mindegyikünknek van egy kis autoriter én-része, amit jó, ha szeretünk, mert ő segít minket át a keményebb helyzetekben, erősíti az énképünket és biztonságot ad. Arra figyeljünk csak, hogy nem vészhelyzetben viszont engedjük előrébb a demokratikus én-részünket, mert az segíti a világ felfedezését, a kapcsolatok elmélyítését, a fejlődésünket. (De erről a következő cikkben bővebben!)

A szerzőről: