Tekintélyelvű vezetővel van dolgunk? Így működjünk együtt vele!

Olvasási idő: 5 Perc
Nagyvállalatok
2021.11.29.

Töltse le a
HR Körkép 2021 kiadványunkat!

Érdekel
Tekintélyelvű vezetővel van dolgunk? Így működjünk együtt vele!

Mi a baj a tekintélyelvű vezetéssel? Egyáltalán van vele gond? Kezdjük a jó hírrel: nem baj, ha valaki autoriter személyiség, sőt, kell tudni annak lenni! Jól néznénk ki, ha a például tűzoltóságnál demokratikus stílusban érdeklődnének: „Hölgyem, szeretné, ha az ablakon kiugorva menteném meg az életét?”. Az autoriter gondolkodásmód, kommunikáció nagy segítség, ha baj van, gyorsan kell cselekedni, időnyomás van, vagy éppen olyan rutintevékenységről van szó, ahol az egyszerűség a helyes döntési kritérium.

8 jel, amiből rájöhetünk, hogy autoriter vezetővel van dolgunk: ha felismerjük ezt a viselkedéstípust, illetve megértjük a mozgatórugóit, akkor könnyebb vele együttműködni. Ha pedig éppen magunkon ismerjük fel ezeket a jeleket, akkor a tudatosítás mentén növekedhet az önismeretünk: ez sokat segít abban, hogy megtartsuk ezt az „én-részünket”, vagy éppen változtassunk rajta.

Nála néha fontosabb a cél, mint az ember

1.  Autoriter az a vezető, aki nem adja ki a döntést a kezéből – vagy csak nagyon kevés, esetleg lényegtelen kérdésekben engedi a környezetét dönteni. Így például a szigorú és igazságos iskolai tanárunk autoriter vezető volt, mégis szerettük, talán azért, mert elvitt minket érettségiig, egyetemi felvételiig. A cél a fontos az ilyen emberek számára, és ha egy a célunk, akkor jó beállni mögé. Ha nem egy a célunk, akkor viszont érdemesebb kitérni az útjából, mert fontosabb neki a cél, mint az emberek, akikkel az úton találkozik.

2. Az ilyen típusú vezető utálja, ha valamiről/ valakiről nem tud, mert fontos neki, hogy kontrollálja a dolgokat. Ha átlátja a helyzeteket, tudja, hogy ki mit csinál, mikor és kivel, az ad neki biztonságot. Ennek érdekében gyakran ellenőrzi az embereket, a feladatokat, amiről nem is biztos, hogy szól előzőleg. Az ellenőrzött fél ezt élheti meg úgy, hogy ez egy szúrópróba és nem bízik meg benne vezető – akinek azonban nem feltétlenül a szúrópróbával járó bizonytalanság fenntartása a cél, egyszerűen neki akkor logikus, így akkor teszi meg.

Veszélyhelyzetet érzékel mindenütt

3. Az autoriter alkat tétet lát minden helyzetben: a tőle eltérő látásmódokban nem az érdekességet, a gazdagodási, a továbbfejlesztési irányokat észleli, hanem azt, hogy a sajátja veszélyeztetve van, ezért meg kell védenie. Ennek következtében nem is hallja meg a másik gondolatait, mert a beszélgetés közben a saját belső monológjával van elfoglalva, hogy miként tud ellentmondani, és ellenérveket gyűjt. Így, amikor ő szólal meg, az jó eséllyel nem is kapcsolódik a másik fél által elmondottakhoz, hiszen nem hallotta meg azt.

4. Kétállású a gondolkodásmódja: vagy nekem van igazam, vagy neked, egyéb árnyalatokat nem ismer. A konfliktusban versenyhelyzetet lát, amiben le kell győznie a másik felet. Sőt, meglepve a másik felet, sima helyzetekből is képes versenyhelyzetet kreálni, hogy majd legyen mit megnyernie. E mentén képes kihozni a másikból a stressz-reakciót: „üss vagy fuss”-ról dönthet a másik fél, esetleg lefagy. Ha két autoriter találkozik, izgalmas, eredményében akár produktív, de kakasharc lesz - ami lehet inspiráló, de mindenképp kimerítő közép-, hosszú távon.

5. Olykor azt hihetjük róla, hogy egy érzelemmentes ember: nem tudatosan, de elfojtja az érzéseit. Attól tart, ha megmutatná azokat, sérülékennyé válna, ezt pedig nem teheti meg. Amikor csak teheti, erősnek, okosnak mutatkozik, szívesen hivatkozik tudományos tényekre, modellekre, a beszélgetés tartalmát racionális keretek között tartja, amíg tudja. Ha „elveszteni” látja a beszélgetést, akkor olyan irracionális és oda nem illő érvekhez nyúl, amivel a másik fél elveszti a fonalat.

6. Ha valami nem az elképzelése szerint alakul, esetleg számára nem megfelelő visszajelzést kap, önvédelemből megsértődik. Ezzel nem tesz mást, mint a másik felet „eltávolítja" magától, így próbál megküzdeni magában(!) a történtekkel. Sértődése mutatkozhat agresszív kommunikációban, de ez nem más, mint egy fal, ami mögött újra építi fel magát, az énképét – jó eséllyel beépítve a helyzet tanulságait.

Betölti a teret

7. Terjengősen, részletekbe menően beszél, sokszor saját történeteivel „traktálja” a hallgatóságot. Keveset kérdez, ha mégis, a válasz már kevéssé érdekli, akkor is főleg amiatt, hogy miként kapcsolja majd vissza magához a témát. A másik fél ezt megélheti már-már verbális agresszióként is, hiszen az autoriter fél nem hagyja érvényesülni őt, mert így tudja kontrollálni, uralni a helyzetet.

8. Mikor számíthatunk rá? Ha neki fontos az ügy, a kapcsolat, mindenképp, hiszen ez a lehető legjobbat hozza ki belőle. Hogy ő rábízzon valamit a másikra? A bizalom szó nem az autoriter személy barátja: nagyon nehezen bízik. Ennek oka, hogy nincs sok önbizalma sem, ezért is szereti kontrollálni, uralni a helyzeteket, nehogy ne tudjon reagálni valami hirtelenre, spontánra.

Mindegyikünknek van egy kis autoriter én-része, amit jó, ha szeretünk, mert ő segít minket át a keményebb helyzetekben, erősíti az énképünket és biztonságot ad. Arra figyeljünk csak, hogy nem vészhelyzetben viszont engedjük előrébb a demokratikus én-részünket, mert az segíti a világ felfedezését, a kapcsolatok elmélyítését, a fejlődésünket. (De erről a következő cikkben bővebben!)

A szerzőről:

dr. Beck-Bíró Kata

Szervezetfejlesztő tanácsadó, tréner, coach

Az önmegvalósítás nagyköveteként szervezeteket, csapatokat, egyéneket támogat rájuk szabott módszertanokkal, hogy önazonosan éljék mindennapjaikat, és céljaikat el tudják érni, akár változó környezetben is. Dolgozik multi, kkv és start-up, valamint non-profit szervezetek vezetőivel és csapataival. 2019-ig a Budapesti Corvinus Egyetemen adjunktusaként, 2017-től az ESSCA oktatójaként tanít menedzsment és szervezetfejlesztés témákban.

Ne felejtsd el megosztani a cikket!

X

Töltse le a
HR Körkép 2021 kiadványunkat!

Adja meg az adatait a letöltéshez

Érdekel