Stressz volt, van és lesz is. Hogy mit tehet a munkaadó, hogy csökkentse a munkavállalók szorongását, arról szakértőt kérdeztünk.
A stressz, vagyis az olyan helyzetek, amikor úgy érezzük, képtelenek vagyunk megküzdeni az elénk tornyosuló kihívással, ráadásul a veszteség lehetősége is feszültséget kelt bennünk, az éltünk és a munkánk szerves része. A járvány teremtette váratlan szituáció egy új aspektust is behozott a képbe: a stressz kezelése ugyanis nem csak az egyén, vagyis a munkavállalók feladata, abból a munkaadóknak is szükséges kivenni a részüket. Milyen eszközök állnak ehhez a vezetők, HR-esek rendelkezésére és meddig terjed a munkáltatói felelősség a témában? Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus útmutatása következik.
Szorongató bizonytalanság
Az elmúlt félév a változásról, a váratlanról és az ismeretlen szólt, munkáltatók és munkavállalók számára egyaránt, ami kétségtelenül a stressz melegágya, ráadásul a jelenben sem dőlhetünk még hátra, hiszen ahogy az a bizonyos régi kerékvágás nem tért vissza, úgy még a jövő is homályos.
Geszvein Erika
Tanácsadó szakpszichológus
Bár a legtöbb munkaadó gyorsan reagált az egészséget veszélyeztető helyzetre, és amelyik munkakörben csak lehetséges volt, otthoni munkavégzésre állította át a dolgozóit, ez azonban még csak a képlet egyik oldala, hiszen a másikon ott volt a család, a gyerekek oktatása, a szűkös tér adta kihívások, vagy épp az infrastruktúra hibái. Gyakorlatilag egyik napról a másikra mindenki egy olyan szituációban találta magát, amire nem létezett forgatókönyv, a bizonytalanság pedig valamennyi érintett számára óriási stresszt okozott.
A számos új kihívás mellett, amellyel a munkavállalóknak meg kellett küzdeniük, a munkahely elvesztésének lehetősége is felmerült azoknál a cégeknél, ahol csökkentek a megrendelések és visszaesett a forgalom. „A munkavállalók gyakorlatilag egy présbe kerültek, mivel úgy érezték, ha nem teljesítenek, nem tartják a határidőket, nem állnak rendelkezésre munkaidőben, azzal a munkájukat kockáztatják, miközben sokaknak a család frontján is helyt kellett állniuk. Mindeközben ott lebegett a fejek felett a kérdés, vajon mekkora is a baj, és meddig fog a járvány tartani, most pedig hasonlóan bizonytalanul vágunk bele az őszi-téli időszakba” – sorolja a nehezítő tényezőket a szakember.
Ami a munkáltatóra is tartozik
A helyzet akár mai napig fennálló kihívása tehát, hogy összemosódtak a munka és magánélet érzékeny határai, és ez lett az a pont, amikor a privát szférában jelentkező stressz megszűnt magánügyként létezni.
„Azok a munkáltatók, akik a koncentráció, a hatékonyság visszaesésével párhuzamosan felismerték, hogy ez az otthoni munkavégzés egyáltalán nem azonos azzal, amit békeidőben megszoktak, és tudatosították, hogy az adott körülmények között nem reális ugyanazt a teljesítményt elvárni a dolgozóktól, mint korábban, nagy lépéseket tettek a kollektív stressz-szint csökkentése felé” – vallja interjúalanyunk.
A szakember tapasztalatai szerint, aki egy szervezeti testi-lelki egészségfejlesztő programban is közreműködik, ezek a munkaadók helyeztek hangsúlyt a távtörődés online megoldásaira, és a célzott stresszcsökkentésre is részükről volt igény, mégpedig komplexen, a testi-lelki-mentális területeken egyaránt, és nem kizárólag a munkahelyi témákra korlátozódva, ugyanis sok munkavállaló a családot érintő kérdésekkel is a vezetőjéhez fordult, fordul.
„Mivel a feszültség most is a levegőben van, ezért különösen fontossá vált, hogy a vezetők, a HR-esek támogassák a kollégákat az érzelem-regulációs képességük fejlesztésében célzott stresszoldó módszerek megosztásával, ami által az érintettek képessé válnak például a bizonytalanságból fakadó félelmük szabályozására. Emellett a rugalmas alkalmazkodás is kiemelt jelentőségű kompetenciává vált, hiszen aki a múlt tapasztalatait fel tudja használni a jelen gyakorlatában, az inkább látja az ismeretlenben a lehetőséget, mint az ijesztő nehézségeket” – osztja meg Erika.
Gondoskodó odafigyelés
A fentiekkel összhangban a megfelelő stresszkezelési programok célja, hogy a stresszben rejlő, gyakran kizárólag negatívként aposztrofált energiát olyan erőforrássá formálják át, amelyek az egyének és a szervezet fejlődését, növekedését támogatják.
Az a munkáltató, aki szeretne tenni a munkavállalóiért, mindenekelőtt mérje fel, milyen is a hangulat a munkahelyen és milyen közérzet jellemzi a kollégákat a mindennapokban. Ehhez érdemes hozzáadni az egyéb, munkán kívüli befolyásoló tényezőket is, mint amilyen aktuálisan az iskolakezdés körüli kérdések. Ezután ajánlott is elindulni a lehetséges megoldások felé, vagyis mérlegelni, hogyan vihetnek a vezetők, a HR-esek több jókedvet, jó érzést, örömöt a munkahelyre, legyen az az irodában vagy otthon.
És folytatja az egészen egyszerű, mégis nagyon értékes lehetőségekkel: „Bármilyen, a stressz nyomását csökkentő eszköz hasznos lehet a munkavállalóknak, legyen az relaxációs technika, ellazulást segítő zene vagy videó. Emellett rövid, közös stresszcsökkentő rutinok is beépíthetők a napokba, akár online is. De fontos tudnunk, hogy mérhető változást akkor tudunk elérni, ha tudjuk, mik a nehézségek (tudunk-e azon változtatni vagy az alkalmazkodást érdemes segítenünk) és azokra célzottan keresünk megoldásokat (érzelem- vagy problémaközpontú megküzdési stratégiákat).”
Mindezek a gesztusok a szakember szerint a legelemibb emberi szükségletet táplálják, ugyanis mindenki arra vágyik, hogy szeressék, hogy figyeljenek rá: az a munkavállaló, aki érzi, hogy nincs egyedül, hogy fontos a munkaadójának, sokkal könnyebben küzd meg az elé kerülő akadályokkal, mert lesz miből erőt merítenie.
Határokon belül
Erika azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a változás nem kizárólag a munkaadó feladata, változtatni ugyanis felülről és alulról egyaránt lehet. „A felülről jövő, munkadói kezdeményezés elengedhetetlen része a munkavállalókra nehezedő stressz kezelésének, de éppen ugyanennyit nyom a latban az egyéni felelősség is, vagyis a kapott eszközökkel, módszerekkel a dolgozóknak kell élniük.”
Annál is inkább ajánlott ezt szem előtt tartani munkaadóként, mert a vezetők és a HR-ben tevékenykedők is extra terheket viseltek, viselnek, vagyis az ő feltöltődésükről is gondoskodni szükséges, ha ugyanis ők nincsenek jól, akkor a kollégáik sem lesznek. A helyzetet tehát semmiképp sem szabad elbagatellizálni, és amennyiben a szervezet szintjén tapasztalható tünetek megkívánják, érdemes mihamarabb szakembereket is bevonni annak kezelésébe, megelőzendő a súlyosabb, akár a versenyképességet is befolyásoló következményeket.
Készítette: Istók Nikoletta
