A testmódosítás, pontosabban jelen témánkhoz kapcsolódva a tetoválás és a testékszerek viselése évezredek óta része az emberiség történetének, az elmúlt néhány évtizedben pedig egyre gyakoribbá válik. Az önkifejezés ezen módjának megítélése rendkívül széles skálán mozog attól függően, milyen aspektusát és milyen időben vizsgáljuk. A munkahelyi megítélés és a munkaadó viszonyulása pedig érthető okokból kiemelkedően fontos sokaknak.

A Profession munkavállalóknak szóló magazinjában már szó esett arról, hogyan látják a munkavállalók a tetoválás megítélését napjainkban a munkaerőpiacon. Ebben az összefoglalóban azt járjuk körül, hogy a munkáltatók és a cégek hogyan viszonyulnak valójában ehhez a témakörhöz.

Sélei Annamária, a Keskeny Nyomda HR vezetője volt segítségünkre a kérdések megválaszolásában, akinek nem csak magyarországi, hanem nemzetközi cégeknél is több éves tapasztalata van HR munkatársként, vezetőként.

Írott és íratlan szabályok

Az önmegvalósítás és az önkifejezés természetes vágya minden embernek, ami nagy mértékben befolyásolja azt, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben és hogyan teljesítünk. Évtizedekkel ezelőtt számos társadalomban, így Magyarországon is a tetoválás és a testékszerek már-már elítélendők voltak és egy adott társadalmi réteggel (például börtönviseltekkel) azonosították. Mára ez a megbélyegzés szinte teljesen eltűnt, ám a tetováltak munkaerőpiacon való érvényesülése továbbra is kisebb-nagyobb akadályokba ütközik. Csak néhány éve vezettek be – és csak bizonyos cégek - nyitott szemléletű policy-kat, habár előtte is voltak erre vonatkozó szabályok, mindössze nem foglalták őket írásba. Korábban gyakori volt, hogy adott pozíciókban nem viselhetnek a dolgozók látható helyen tetoválást, ezeket el kell takarni vagy épp egyáltalán nem lehet tetoválás a cég bizonyos pozícióiban dolgozó munkavállalókon.

„Korábban, - még 5-6 évvel ezelőtt is – a nemzetközi cégeknél találkozhattunk belső, korlátozó szabályzattal ebben a témában. Ez ma már sokkal nyitottabb, a legtöbb cégnél el is tűnt. Kereskedelmi területen dolgoztam nemzetközi cégnél 7 évig, de akkor ott még erre írott szabály nem volt, viszont kimondatlan, íratlan „szabályokkal” találkoztam. Vezetőfüggő volt, ki mennyire volt toleráns a saját csapatával szemben.”

Vajon jelentett-e munkaerőpiaci versenyelőnyt az, ha egy cég elfogadóbb szemléletű volt és kizárólag a munkavállalók kvalitásai alapján határozott alkalmazásukról? Annamária szerint erre nincs egyértelmű válasz:

„Erre nem tudok egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Sok függ a cég profiljától is. Egészen mást várnak az ügyfelek a különböző szakterületen dolgozóktól. Olyan is előfordul, hogy egy cég vagy vezető ebben megengedő, de a cég ügyfélköre nem, esetleg szóvá is teszik, ha túl sok tetoválás, testékszer látható a kollégán. Az egyértelmű versenyelőny, ha egy munkáltató lazább, elfogadó és nem tiltja a testékszereket, tetoválásokat.”

Hazai viszonyok

Bár nemzetközi viszonylatban láthattunk több olyan céget is, ami már évek óta tetovált munkavállalók fotóival kíséri az álláshirdetéseket és hangsúlyozza azt, hogy náluk abszolút nem kizáró ok a testékszer, a hazai cégeknél és leányvállalatoknál csak nemrég kezdték bevezetni a testmódosításokkal kapcsolatos policy-kat.

„Az ilyen típusú, külső megjelenésre vonatkozó intézkedések, policy-k inkább lekövetik a munkavállalói igényeket. Gondoljunk csak arra, amikor egy nemzetközi cég magyar leányvállalatánál még nem igazán vesznek fel nagyobb testékszerrel, tetoválással rendelkező kollégát, míg a külföldi anyavállalatnál ez már teljesen megszokott. Magyarország ezen a téren inkább a konzervatív országok közé tartozik. Ismerek olyan tanácsadót, aki nagyon komoly szakmai tudással, végzettséggel rendelkezik, nagyvállalatok felsővezetőivel dolgozik. Munkában mindig hosszú ujjú a felső ruházata, mert a bal karja végig van tetoválva és szeretné elkerülni, hogy emiatt kevesebb munkája legyen. Nálunk, a Keskeny Nyomdában egyáltalán nem kizáró ok az ilyesmi, korábban sem volt az. Tapasztalataim szerint azonban ezzel nem a többséghez tartozunk még ma sem.”

Számít vagy sem a pozíció?

Megkülönböztethető a tetoválással kapcsolatos előírások szempontjából az ügyfelekkel kapcsolatot tartó, front desk munkavállaló és a back office, vagyis háttérben dolgozó munkavállaló. Manapság azonban ez a határ is elmosódni látszik, hiszen egy felszolgáló vagy épp menedzser is lehet tetovált bizonyos cégeknél. Hogy minek is köszönhető ez a lazulás? Annamária szerint a ’divat’-ban találunk erre választ, azonban kiemeli, hogy a tetoválás minősége és üzenete ma sem elhanyagolható, pozíciótól függetlenül.

"Front office területen kifejezetten, de sokszor back office-ban is. Attól, hogy az ügyfelek nem látják, a kollégák igen. Minden ilyen szimbólum egy üzenet, ami a céget is minősíti és tudat alatt összemosódik. Ezen felül belső konfliktusra adhat okot, ha olyan csapattaggal kell együtt dolgozni, aki valamilyen szélsőséges nézetet képvisel a tetoválásaival. Ha egy ügyféllel kommunikál a cég munkatársa és olyan üzenet van a tetováláson, ami a cég által kommunikált értékekkel szembe megy, az szintén kizáró lehet.”

Akár egyetértünk a jelenséggel, akár nem, tagadhatatlanul nagy befolyásoló hatása lett a közösségi médiának és az ott közvetített értékeknek. Az ilyen platformokon is gyakran látunk olyan álláshirdetést, ahol tetovált munkavállalók szerepelnek a képen, sokszor akár kifejezetten megbecsült, magas beosztású pozíciókban is, mint például orvos, ügyvéd vagy cégvezető.

Törvényi szabályozás

A törvényi szabályozás nem igazán pontos arra vonatkozóan, hogy a munkáltatónak meddig terjednek a jogai annak meghatározásában, hogy a munkavállalónak milyen testékszerei és tetoválásai lehetnek, illetve hol lehetnek ezek. Így sokszor a munkaadó racionális és kevésbé racionális indokokkal korlátozza a dolgozók efféle önkifejezését. Kérdés, hogy vajon diszkriminációnak számít-e a munkáltató ezen joga?

„Azt a mai napig lehet tapasztalni, hogy változó mértékben, de korlátozzák a testmódosítást egy munkahelyen, azonban ez az adott vezetőtől függ. Mindenki mást hoz magával, akár neveltetés és családi minta révén, ezért valóban előfordul, hogy kevésbé racionális érvek is előkerülnek. A jogi szabályozás a viták elkerülése miatt is fogalmaz lazábban.”

Persze vannak bizonyos szabályok, amiket balesetvédelmi szempontból fontos betartani, ezek pedig általában a testékszereket érintik, de ide tartozik a haj és a körmök hossza is például. Hiszen egy tűzoltónak nem csak előnytelen, de életveszélyes lehet az, ha hosszú a haja, egy felszolgálónál pedig higiéniai és esztétikai okokból tilos a műköröm.

„A testékszer inkább balesetvédelmi okból kizáró, ezt természetesen komolyan kell venni. Élelmiszeriparban, gyárakban, ahol eszközökkel, targoncákkal kell dolgozni, tilos testékszert viselni, mert balesetveszélyes, ez előírás.” – teszi hozzá Annamária.

Mitől függ a siker?

Több kutatás, köztük a Széchenyi Egyetemen publikált munka is hangsúlyozza a látható és nem látható tetoválások megítélései közti különbséget, ami nem csak a hétköznapi életben, hanem a tetoválásokkal kapcsolatban legszigorúbbnak bizonyult piacon, vagyis az üzleti szférában is jelen van. Vajon ez azt jelenti, hogy mi magunk, ha elfogadók is vagyunk, az üzleti szféra egyfajta kimondatlan merevséget vár el? Tényleg kevésbé sikeres egy tetovált üzletember, menedzser?

Ma már ez az állítás Annamária szerint önmagában nem igaz. Tény, hogy egyes ügyfelek kevésbé elfogadók a testmódosítás ezen formája iránt és az is igaz, hogy aki tetovált, sokszor eltakarja a testét díszítő motívumokat, de önmagában a tetoválás megléte nem befolyásolja azt, ki mennyire sikeres.

„A siker mércéje nem lehetne az, hogy valaki tetovált, vagy sem. Úgy gondolom ma már ez az állítás így önmagában nem igaz. Az ország, a közeg, a konkrét kollégák mind meghatározzák. A mi cégünknél felsővezetők között is van tetovált kolléga, nem ez a siker mércéje. A tetoválás és a testékszer saját döntés.”

Készítette: Balogh Emese