Eltelt egy év az első járványügyi intézkedések óta, és az az elképzelés, hogy a munkánkban bekövetkezett változások csupán átmenetiek lesznek, egyre távolabbinak tűnik. Az online kommunikáció szerepe az elmúlt időszakban felértékelődött és valószínűleg egy jó darabig még az elsődleges kapcsolódási forma is marad az üzleti életben, így kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Cikkünkben Dr. Németh Zoltán prezentációs tréner segítségével arra keressük a választ, hogy hogyan adhatunk emlékezetes prezentációt, ha az nem személyesen, hanem az online térben zajlik?

Dr. Németh Zoltán, vagy ahogy sokan ismerik, DrPrezi a legfoglalkoztatottabb prezentációs tréner Magyarországon. Kérdésemre, hogy pontosan mit is csinál, viccesen annyit válaszolt, hogy „humán duguláselhárítással” foglalkozik, majd kifejtette: ő abban segít másoknak, hogy a fejükben lévő gondolat ki is jöjjön a szájukon. A csapatával írt két prezentációs szakkönyvet, TEDx felkészítő lassan 10 éve, retorikai gyerektáborokat szervez 5. éve a 13-18 éves korosztálynak, felvételi programban segít a 13-14 éveseknek, de foglalkozik felsővezetők egyéni felkészítésével is.

Az online tér egy másik bolygó

DrPrezi az online térről úgy vélekedik, hogy az olyan, mintha egy másik bolygón lennénk. „Nagyjából ugyanazok a viszonyok, de egy kicsit más a gravitáció, más a légkör. Különösen a figyelmi görbe kritikus az online térben” – magyarázza. Személyes prezentációnál is sok tényező vonhatja el a hallgatóság figyelmét, de az online térben ezt még nehézkesebb fenntartani, hiszen a hangunk tompább, a testbeszédünk korlátozott, rosszabbak a fényviszonyok, a közönségünk kezében pedig ott van a telefon és még számtalan zavaró tényező veheti körül. „Létezik egy figyelemgörbe, ami azt mutatja meg, hogy élő előadásban körülbelül 6 percenként leesik a figyelem. Ez azt jelenti, hogy 6 percenként be kell vetni egy jó sztorit, humort, idézetet. Az online kommunikációban ez csupán 2-3 perc. Olyan eszközöket kell használnunk, amelyek rövid távon nagyon hatásosak.”

Az eszközeinket meg kell tervezni

Számos eszköz áll a rendelkezésünkre, melyekkel fenntarthatjuk az érdeklődést, de ezek nem mindenkinek mennek rutinszerűen. Ezeket érdemes előre betervezni és megtanulni. „Humoreszközöket, iróniát, metaforát, egy-egy meme-et be lehet tervezni a prezentációba, hiszen ezek nem mindig jönnek spontán. Azok, akik jók humorban élőben, mind tervezett humort használnak, nagyon kevés az, aki helyben találja ki. A nagy része már egyszer ezt a poént elsütötte, működött és többször is használja” – hangsúlyozza a szakértő, majd egy személyes példát is hoz: – „Álltam kint egy 800 fős közönség előtt a színpadon. Úgy volt, hogy headset lesz, de tönkrement, így kénytelen voltam mikrofonba beszélni. Nem szeretek mikrofonba beszélni, mert sokszor mind a két kezemet használom. El is jött az a szituáció, amikor mind a két kezemet kellett használnom, és betettem a mikrofont a két lábam közé. Adta magát a poén. Onnantól kezdve eldöntöttem, hogy ha mikrofonom lesz, akkor valamikor ezt a poént direkt el fogom sütni. Először be kell tervezni, aztán rutinná válik.”

Néha be kell gyújtani a lángot

Online szükség van arra, hogy időről-időre felélénkítsük a figyelmet, ami különösen olyankor célszerű, ha egy unalmas témáról van szó.

„Ezeket az egyperces eszközöket, mint amilyen az idézet, a metafora vagy a humor, sparknak hívjuk. Kicsit berobbannak, begyújtják a lángot. De használhatunk úgynevezett pullokat is, amelyek kicsit hosszabb, körülbelül 40 másodperces sztorik, amik kirántják a hallgatóságot az unalomból. Ilyen például a véleménykérés. Megkérhetem a résztvevőket, hogy válaszoljanak valamire a chatben, például hogy szerintük hány perc alatt vész el a figyelem. Ezek egy pillanatra megint felélénkítik a figyelmet” – javasolja.

Üljünk megfelelően, vagy álljunk fel

Az online prezentációnk sikere azon is múlhat, hogy mennyire figyelünk oda a testtartásunkra, illetve ülünk vagy állunk.

Rendezzük be a teret

Az online előadásnál tovább nehezíti a helyzetet, hogy magunknak kell berendeznünk a teret, amit a közönségünk látni fog. Személyesen erre nincs szükség, hiszen a meeting termek, színpadok előre be vannak rendezve, most viszont egy kicsit mindenkinek filmrendezővé kell válnia. „Óriási hibákat lehet elkövetni. Például el lehet rontani a fényviszonyokat. Kutatások támasztják alá, hogy akinek sötétebb az arca, abban nem bízunk, míg akinek tisztán látszik a mimikája, abban igen. Ez egy evolúciós reflex. A másik alapvető hiba, hogy sokan nincsenek eléggé szemben a kamerával. Ha valaki alulról veszi magát, az abszolút nem bizalomépítő, míg ha felülről, akkor nincs tekintélye. A távolságot is el lehet rontani; sokan a képernyő alján piciben látszanak. Az ideális távolság, ha egy ujjnyi tér van a fejünk felett. Igazítsuk úgy, hogy körülbelül hasközépig látsszunk a videón, hogy tudjunk a kezünkkel játszani, de még a mimikánk is jól kivehető legyen!” – javasolja a szakember.

Játsszunk a távolsággal

Természetesen nem csak nehézségei vannak az online prezentációnak; számos olyan előny és lehetőség rejtőzik benne, amit az offline nem tesz lehetővé. Ilyen például a gyors megkérdezés, véleménybegyűjtés, ami hatékony eszköz a közönség bevonására és a figyelem felkeltésére, vagy ott van még a távolsággal való játék. „Én szoktam olyat csinálni, hogy nagyon közelről belenézek a kamerába, úgy, hogy csak a szemem látszódjon. Olyankor a közönség azt érzi, hogy ’Úristen, most rám néztek’. Ezt élőben csak úgy tudnám megcsinálni, ha mindenkihez egyesével odamennék, de az nyilván időigényes is meg nem ugyanaz a hatása. Így viszont belemászok az emberek arcába. Vagy ha mondjuk egy könyvet beletolok a képernyőbe, az egy brutális kiemelés. Mindenki ugyanazt nézi. Ezekre még nem álltunk át, kevesen merik használni. Maguk elé veszik a laptopot és mondják ugyanúgy, mint eddig.”

PowerPoint: használjuk vagy ne használjuk?

Gyakran felmerülő kérdés, hogy készítsünk-e a prezentációnk mellé PowerPointot vagy más írott segédanyagot. Ebben online és offline is megoszlanak a vélemények, az online esetében viszont vannak szempontok, amelyek segíthetnek a döntésben. „Az utóbbi időben élesen szétvált a KKV és a nagyvállalati szektor online kommunikáció terén. A nagyvállalati szektor a Teams nevű platformot használja, hiszen a legtöbb cég Microsoft alapú. A KKV szektor pedig inkább a Zoomra esküszik. A Teamsben még mindig csak 9 embert látunk egyszerre, így ha többen vagyunk, valaki mindig lekerül a képernyőről. Zoomon azt hiszem 50 embert láthatunk egyszerre; persze annyit nem érdemes, de 20-25-tel még mindig lehet mit kezdeni. A Teams úgy működik, hogy ha PowerPoint prezentációt hozok be, én is lekerülök a képernyő aljára, míg a Zoomon a hallgató be tudja állítani, hogy a képernyő egyik felén legyen a prezentáció, a másikon pedig az előadó, valamint ennek a méretét is tudja változtatni akár menet közben. Így egyszerre tud érvényesülni a tartalom és az előadó” – magyarázza. A ppt-nek tehát megvan a maga szerepe, ha olyan környezetben tudjuk használni, ahol a közönségünk számára értelmezhető.

Eltűnt a lámpaláz?

Élő előadások során gyakori probléma, hogy lámpalázas az előadó, amely leküzdésére léteznek hatékony módszerek. DrPrezi szerint azonban az online térben ez egyáltalán nem jellemző, hiszen a lámpalázra hajlamos, introvertált emberek számára a nem közvetlen kontaktus egy könnyebbség. „Ha kettéválaszthatnám az emberiséget, azt tudnám mondani, hogy az extrovertáltak óriásit buktak az online-nal, mert nem tudnak csevegni, nehezen kapnak visszajelzést. Az introvertáltak viszont imádják, mert végre nem néznek az arcukba, sőt még a kamerát is ki lehet kapcsolni. Ebben az esetben gyakorlatilag eltűnik a lámpaláz.” Megjelent azonban egy újfajta lámpaláz, mégpedig a technikai lámpaláz. „Azoknak, akik digitális írástudatlanok, egy óriási stresszt okoz, hogy mi lesz, ha elsötétül a képernyő, hogy kell megosztani az asztalról az információt stb. Nekik ez egy új eszköz. Ettől függetlenül alapvetően az online-ban kevesebb a lámpaláz, mert az introvertáltak voltak hajlamosak erre, de nekik egy pozitív változás, hogy el lehet bújni. Ami majd problémás lesz, hogy amikor elő kell bújniuk, ez valószínűleg annál rosszabb lesz élőben, így nem árt ezen dolgozni.”

Készítette: Kövecses Evelin