Munkavállalóként sokaknak vonzó lehet a nagyobb kiszámíthatóságot és biztonságot adó alkalmazotti viszony, mégis egyre többen döntenek úgy, hogy saját vállalkozásba kezdenek, esetleg a hagyományostól eltérően közelítik meg a munka fogalmát. De milyen hatással lesz ez a munkaerőpiacra és hogyan készülhetnek fel a HR-esek erre a változásra? 

Amint azt az elmúlt években megtapasztalhattuk, egyre fontosabbá vált a személyes életterünk elhatárolása a munkánktól, a munkahelyi körülményektől. Viszont ahogy azt előző cikkünkben Mészáros Nóra, munka- és szervezetpszichológus is elmondta, elengedhetetlen egyéni pszichés szükségleteket elégít ki a munkahelyünk, amiket nem tudunk leválasztani a magánéletünkről, hiszen sokak számára a foglalkozásuk jelenti a kiteljesedést, önmegvalósítást. A fő kérdés így tehát az, hogy előrejelezheti-e ez a kapcsolat, hogy a következő években egyre többen választják majd a cégalapítást, egyéni vállalkozást azért, hogy minden munkakörülményre hatással legyenek és a saját álmaikért, céljaik eléréséért dolgozzanak, vagy kielégíti ezt a szükségletet az alkalmazotti lét is.

Hol és hogyan dolgoznának szívesen a munkavállalók?

Még mindig a legjellemzőbb az alkalmazotti lét és a hagyományos, negyven órás munkarend, de egyre inkább növekszik azok száma, akik rugalmasan kezelik a munkájukat. A Boston Consulting Group globális kutatása szerint a megkérdezett álláskeresők 75 százaléka továbbra is a megszokott, ötnapos munkahetet választaná, 16 százalékuk pedig a részmunkaidős állást részesítené előnyben, hogy mellette saját projekteket tudjon vezetni. A részletes adatokból az is kiderült, hogy a legtöbb álláskereső nagyvállalatnál keres munkát, őket követik a kkv-t preferálók, majd a közszférában dolgozni vágyók. A startupok kevésbé népszerűek, de a válaszadók közel egy ötöde akár náluk is elhelyezkedne. A felmérésben résztvevők 15 százaléka szeretne egyéni vállalkozó lenni vagy saját üzletet indítani. A nonprofitok állnak a legkevésbé szimpatikus munkáltatói helyen, a globális felmérésben résztvevők mindössze 10 százaléka szeretne ebben a szektorban munkát vállalni.

A demográfiai kérdéseknél látható a válaszadók foglalkoztatási típus szerinti megoszlása, ami alapján jó képet kaphatunk arról, mi a jelenlegi berendezkedés a munkaerőpiacon. A két legfontosabb adat, hogy a válaszadók 66 százaléka dolgozik jelenleg alkalmazottként, és mindössze 8 százalékuk választotta a szabadúszó/vállalkozó státuszt. A fenti adatokból (15 százalék szeretne, 8 százalék már ebben a formában dolgozik) arra következtethetünk, hogy van egy nem elhanyagolható munkavállalói réteg, aki szeretne az alkalmazotti létből kitörni, és saját vállalkozást indítani.

Az Európai Unióban 2021-ben jöttek ki részletes adatok a vállalkozókról, ekkor körülbelül 26,9 millió volt a számuk, ami a 20 és 64 év közötti munkavállalók nagyjából 13 százalékát jelentette. Egy másik érdekes információt az Eurostat tavalyi adatai mutatnak: 2022 harmadik negyedévében a foglalkoztatott férfiak nagyobb valószínűséggel voltak vállalkozók az EU-ban, mint a nők: a foglalkoztatott férfiak 16,1 százaléka volt vállalkozó, szemben a nők 9,4 százalékával.

Sokat szeretnének új dolgokat kipróbálni – a saját feltételeik szerint

Jelentős azok száma, akik szeretnék magukat más munkakörökben is kipróbálni. Arra kérdésre, hogy hogyan képzelik el az ideális karrierútjukat, a válaszadók 23 százaléka mondta azt, hogy szeretnének életük során más-más pályát megtapasztalni, új szakmákba áttanulni, 21 százalékuk pedig szeretne saját sikeres vállalkozást felépíteni.

Az új lehetőségekre való nyitottság kapcsán két fő kategóriát különítettek el a kutatás során: az aktív és a passzív álláskeresőket. Fontos a különbség a HR szakembereknek, hiszen a két csoportnak teljesen más a motivációja és attitűdje. Az aktív álláskeresők közül 40 százalék mondta azt, hogy érdekesebb pozíció, magasabb szenioritás miatt menne új állás irányába és 25 százalékuk szeretne egy másik foglalkozást felfedezni. A passzív jelöltek többségének (61 százalék) érdeklődését magasabb fizetéssel és jobb juttatásokkal lehet felkelteni, a munkakör érdekessége és a szenioritás már csak 31 százaléknak fontos. Közülük 21 százalék válaszolta azt, hogy előny, ha az adott új állás lehetőséget ad nekik arra, hogy új dolgokat próbáljanak ki.

A munkáltatóknak arra is fel kell készülniük, hogy a jelöltek önmagukról alkotott képe is javult, így ha új embereket szeretnének felvenni, számolniuk kell az alkupozíció-változással. A megkérdezettek többsége (68 százalék) érzi úgy, hogy álláskereséskor erős tárgyalási pozícióban vannak, vagyis úgy gondolják, hogy ők diktálhatják a feltételeket a toborzási folyamatban. Ez a magabiztosság és határozottság az IT, digitalizáció és üzleti területen dolgozók körében a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig a fizikai dolgozók, nonprofit munkavállalók és önkéntesek körében.

A több mint 90 000 résztvevő 4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy sem aktívan, sem passzívan nem keres (új) állást, de azt tervezi, hogy a közeljövőben elhagyja jelenlegi munkáltatóját. Arra a kérdésre, hogy miért szeretnék ott hagyni a mostani munkáltatójukat, kb. egynegyedük mondta azt, hogy időt akar szánni arra, hogy kitalálja, mit szeretne csinálni a jövőben, 37 százalék szeretne több időt tölteni a családjával, és 45 százalékuk jelölte be azt is, hogy a szeretne cégalapító lenni, saját vállalkozást indítani.

Tartsuk szem előtt a megtartás különböző opcióit

A fentiekből látszik, hogy van egy munkavállalói réteg, aki akár aktívan, akár passzívan, de tervezi, hogy vállalkozói létre váltsa az alkalmazotti munkakörnyezetet, vagy új területen próbálja ki magát. Ha azért döntenének a váltás mellett, mert szeretnének előrébb lépni, más munkakört kipróbálni, nézzünk körül vállalaton belül, hátha fel tudunk ajánlani olyan lehetőséget, aminek köszönhetően újragondolják a távozást. Egy folyamatosan változó munkaerőpiacon kritikus fontosságú a meglévő tehetségek megtartása, ezért tehát érdemes munkáltatóként maximalizálnunk a meglévők tehetségében rejlő potenciált.

Azokat a szakembereket, akiket szeretnénk a vállalatunknál tartani, de ők mégis az egyéni vállalkozói irányba húznak, ne kényszerítsük bele a hagyományos munkamodellbe, inkább próbáljuk megtalálni azt a közös nevezőt, ahol a jövőben is együtt tudunk dolgozni, akár projektalapon vagy részmunkaidőben. Ez az kettős berendezkedés lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy gyorsan reagáljanak a piaci változásokra, elősegíti dolgozóik karrierfejlődését és az elkötelezettséget is növelheti, így mindenki számára előnyös megoldás lehet.

Készítette: Varsányi Zsófi