Év végi hajrá, kimerülés nélkül

Már a harmadik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún – már ha volt rá időnk a szombati munkanap, az ajándékvásárlás és a nagytakarítás mellett. Bár igyekszünk jól tervezni ezeket a heteket, valahogy gyakorta csúszik hiba a számításba, és azon kapjuk magunkat, hogy az utolsó energiatartalékainkat is felemésztettük. Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológust arról kérdeztük, mit tehetünk, ha a jóleső várakozás helyét a tornyosuló feladatok okozta stressz veszi át. Tanácsait még most sem késő megfogadnunk!

Idő kérdése

Bár mindannyiunk napja 24 órából áll, vagyis az időnek van egy ún. objektív zajlása, és a múlt, jelen, jövő idősíkjai is adottak számunkra, az időt rendkívül sokféleképpen élhetjük meg: hogy hogyan érezzük, nem attól függ, mennyi aktuálisan a dolgunk, sokkal inkább attól, ahogyan belül érezzük magunkat. „Vannak, akik jellemzően a múltban élnek, és gyakran idézik fel a valaha történteket, pl. a gyerekkori karácsonyokat. Nem mindegy azonban a hozzáállás az emlékekhez. A múltnegatív beállítottság a kudarcokra koncentrál, és attól tart, hogy ezek a jelenben is megismétlődhetnek, míg a múltpozitív attitűd a szép emlékekre fókuszál, és arra, hogyan lehetne most is minden olyan, mint anno. Ugyanígy a jelen is kétféleképpen élhető meg. A jelenfatalisták úgy vélik, csak egy bizonyos határig múlik rajtuk, mi is történik az ünnepek alatt, a többit a sorsra, a szerencsére, a Teremtőre bízzák. Velük szemben a jelenhedonisták szerint a korlátok akkor szűnnek meg, ha élvezzük az életet, megéljük a jelen örömeit, viszont hajlamosak elodázni a szükséges előkészületeket is” – sorolja Geszvein Erika.

És hozzáteszi: „Nem ritka, hogy különösen ebben az év végi időszakban feláldozzuk a jelent a jövőért, vagyis sokkal gyakrabban gondolkodunk azon, hogy mit kell még elintéznünk, mint azon, hogy mi is történik épp most. Fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy amikor a következő napokat, heteket tervezzük, és a jövőbeni énünkre gondolunk, az agyunknak az a területe aktiválódik, mint amikor egy idegenre gondolunk, vagyis empátia nélkül tesszük ezt. Nem vesszük figyelembe, mennyire leszünk fáradtak, mondjuk a karácsonyt megelőző napokban, és ebből adódik a sokakra jellemző túltervezés, majd pedig a teljes kimerülés.”

A fentiek alapján nem meglepő, hogy sem a múltnegatív, sem a jelenfatalista hozzáállás, sem pedig a túlzott jövőorientáltság nem ideális számunkra. „Az arany középutat érdemes megtalálnunk. Ha képesek vagyunk tudatosan a múltpozitív megközelítést gyakorolni, akkor könnyebben tudunk meríteni a korábbi évek készülődéssel, ünneppel kapcsolatos jó tapasztalataiból. A mérsékelt jelenhedonizmus segít bennünket, hogy a karácsony örömét a maga tökéletlen teljességében is meg tudjuk élni, ahogy némi jövőbe tekintésre is szükségünk van, mégpedig kellő empátiával magunk felé, így a végeredmény egy sokkal pozitívabb kép és reálisabb elvárás lesz az ünneppel kapcsolatban, mint azt esetleg korábban megszoktuk” – tanácsolja a szakember.

Mi a helyzet a stresszel?

Ha az előttünk álló napokra egy üvegpohárként tekintünk, akkor nem kérdés, hogy ennek adott az űrtartalma, vagyis, hogy mennyi üveggolyó, azaz teendő fér bele. Ha megpróbáljuk felpúpozni az üveggolyókat, néhány plusz darab után garantáltan szét fognak gurulni… Bár tudjuk, hogy így van, mégis megpróbáljuk a lehetetlent, amelynek a vége a stressz, a kapkodás, a kimerülés. „Amikor úgy gondoljuk, hogy jól beosztottuk az időnket, és a teendők mellé, amelyekre készültünk, váratlanul egy pluszfeladat érkezik, az rendkívüli módon megemeli a stressz-szintünket. Amikor rádöbbennünk, hogy elfeledkeztünk egy ajándékról, amit mindenképp pótolnunk kell, vagy a főnökünknek adódik még egy halaszthatatlan kérése, a szervezetünk készenléti üzemmódba kapcsol, adrenalint és kortizolt termelve maximumra pörgeti a teljesítményt, csúcsra járatja az érzékszerveinket, keringésünket. Minél inkább rohanunk, annál inkább beszűkült tudatállapotba kerülünk, és már nem vesszük észre a lényeget. Mindezt egy ideig ugyan bírjuk, és képesek vagyunk ellenállni a betörő ingereknek, aztán kimerülünk ” – figyelmeztet interjúalanyunk.

Talán nehéz felismernünk, de nagyon gyakran mi generáljuk magunknak a stresszt, mégpedig a korábban emlegetett nem megfelelő hozzáállásunkkal. „Amikor versenyt csinálunk a karácsonyból, és azon rettegünk, hogy ugyanúgy odaégetjük majd a vacsorát, mint tavaly, vagy az anyósunk biztosan kiszúrja majd, ha nem pucoljuk meg az összes ablakot. Ha ezeket a, sokszor kizárólag a mi fejünkben élő, egyáltalán nem reális feltételezéseket sokáig pörgetjük magunkban, szintén kimerülhetünk” – mutat rá egy fontos pontra Erika.

Amikor a ránk nehezedő vélt vagy valós elvárásoknak meg akarunk felelni, de fogytán a rendelkezésünkre álló idő, többnyire az alvásból csípünk le először, ami hatalmas hiba a szakember szerint. „Ha nem alszunk eleget, a gondolkodásunk és szervezetünk működése is megváltozik. Eleinte ugyan antidepresszáns-hatást érezhetünk egy-egy rövid éjszaka után, de gyorsan jelentkeznek a kellemetlen mellékhatások is. A szervezet tartós kialvatlanság esetén nem tudja felhasználni a bevitt szénhidrátot, elraktározza azt, miközben folyamatos éhséget tapasztalhatunk, ahogy a koncentráció-képességünk is látványosan visszaesik. Ha nem engedélyezzük magunknak a pihenést, és a stressz is állandósul, szinte borítékolható, hogy megbetegszünk, ugyanis a készenléti állapotban az immunrendszerünk működése alábbhagy, hiszen szerveztünk máshova összpontosítja az energiát, vagyis semmi nem tartóztatja fel a lesben álló vírusokat és baktériumokat.”

A mákszemek segíthetnek

Ismerősek számunkra a leírtak? Esetleg már nyakig ülünk az idegességben, és egyre kevesebb időt szánunk az alvásra? Most még megtehetünk néhány óvintézkedést! „Bár az a bizonyos poharunk már tele van, így sem kivenni, sem belerakni nem tudunk újabb üveggolyókat, mákszemeket azonban még tölthetünk közéjük: bevethetünk néhány olyan mikro-gyakorlatot, amelyek nem igényelnek tervezést, sem előkészületet, viszont visszarántanak bennünket a jelenbe, feloldva ezzel azt a szorongást, amit a múlt vagy a jövő miatt érzünk. Basa Ágnes és Dobos Andrea zseniális útmutatása szerint bármely háztartási tevékenység felfogható meditációs gyakorlatként. A mosogatás például remek alkalom erre: mind az öt érzékszervünkkel fogadjuk be az élményt, figyeljünk a víz csobogására, simogató érintésére, hőmérsékletére, szagoljunk bele a mosogatószer kellemes illatába, figyeljük, ahogy lassabb vagy gyorsabb mozdulataink által megtisztulnak az edények. Pár perc alatt távolabb kerülünk a gondolatainkat eltelítő problémáktól, a jelen hedonizmusát tapasztaljuk meg, és másként fogunk ránézni arra, ami fontos” – osztja meg Erika.

A rituális kézmosás technikáját szintén bármikor alkalmazhatjuk, amikor egy kis mentális felfrissülésre van szükségünk munka vagy a sokfogásos vacsora készítése közben. Ehhez semmi másra nincs szükségünk, mint hogy a kézmosást annyira lelassítsuk, hogy a korábbi példához hasonlóan valamennyi érzékszervünk szerint megtapasztalhassuk, és ne csak automatikusan végezzük azt, hanem mindfulness módon, kiszakadva egy percre térből és időből. Amikor pedig úgy érezzük, hogy fogytán a türelmünk, és már képtelenek vagyunk uralkodni az indulatainkon, a lelassított légzés segíthet. „A 15 másodperces légzés hatékonysága orvosilag is igazolt. Lényege, hogy a belégzés és a kilégzés összesen 15 másodpercig tartson, vagyis egy perc alatt 3-4 ilyen légvételt tehetünk. Ezt teljesen észrevétlenül végezhetjük el, testi szinten redukálva a ránk nehezedő stresszt” – ad egy biztos tippet a pszichológus, aki szerint eljöhet az a pont is, amikor már kívül semmit sem tehetünk, vagyis magunkban kell keresnünk a megoldást: miért is van szükségünk a kapkodásra, miért nem tudunk nemet mondani?

Gondoljuk végig a fentieket, és tegyük lejjebb azt a bizonyos lécet! Ne feledjük: a kevesebb mindig több, és ha képesek vagyunk a teljesítmény, az elvárások helyett arra helyezni a hangsúlyt, hogy jól érezzük magunkat szeretteinkkel az ünnepre készülve és karácsonykor, egészen más élményben lesz részünk. Ha arra döbbentünk rá, hogy munkánk miatt mozdult ki a mérleg a vágyott egyensúlyból, váltsunk mihamarabb! Válogassunk a friss álláslehetőségek között, frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, ünnep, elvárás, stressz, tudatosság