A munka örömét nem csak a tehénfejés okozhatja

Kezdjük gyorsan ezzel: mi is a flow? Röviden: a boldogság érzése. Egyeseknek kikapcsolódás, szórakozás, feltöltődés, öröm, alkotás. A munkájuk során is. Hogy tényleg létezik ilyen? És vajon mi magunk is átéljük-e mindezt? Van pár beszédes jellemzője, mint például az, hogy nem elfáradunk a munkánktól, hanem felélénkülünk; vagy az, ha elveszítjük munka közben az időérzékünket, mert annyira belemélyedünk a feladatunkba; vagy éppen az is árulkodó jel lehet, ha örömmel és lelkesen végezzük a munkánkat. Cikkünkben egy beszédes történetet osztunk meg olvasóinkkal, melyen keresztül azonnal világossá válik mindez – és még talán annál is több!

Vannak olyan kultúrák, melyekben a mindennapi termelő tevékenység amennyire csak lehet, közel áll a flowhoz. Európában, az ipari forradalom által megkímélt, magas hegyek között megbúvó kis alpesi falucskában még mindig léteznek olyan közösségek, ahol az emberek gond és erőfeszítés nélkül össze tudják egyeztetni a családi életet és a munkát. Erre felfigyelve két olasz pszichológus-kutató, Fausto Massimini és Dr. Antonella Della Fave csapatukkal a nyomába eredt ennek a jelenségnek. Interjúkat készítettek az ott lakókkal, és részletesen kielemezték a hallottakat-látottakat. Nézzük, mire jutott a vizsgálat!

Először is a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az ott élők szinte meg sem tudják különböztetni a munkát a szabadidőtől. Az emberek minden nap 16 órát dolgoznak, de ők nem így élik meg. Tekintsünk bele egy idős asszony mindennapjába és azonnal látni fogjuk a különbséget!

A 76 éves Serafina Vinon asszonynak, aki az Olasz-Alpok Val d’Aosta-i körzetében lévő Pont Trentaz nevű kis falucskában lakik, így néz ki egy átlagos napja:

- 5 órakor kel, hogy megfejje a teheneket.

- Utána megfőz és kitakarít.

- Majd időjárástól és évszaktól függően vagy kihajtja a gleccserek alatti mezőre a csordát, vagy rendbe teszi a gyümölcsöskertet, vagy gyapjút kártol.

- Nyáron heteken át szénát kaszál a hegyi legelőkön, majd a több kilométerrel lejjebb fekvő csűrbe hordja a nagy bálákat a feje tetején. Valójában fele annyi idő alatt is elérné a csűrt, ha egyenesen menne, de inkább a láthatatlan, kanyargó kis ösvényeken gyalogol, hogy megkímélje a dombokat az eróziótól.

- Esténként olvas, mesét mond az unokáinak, vagy tangóharmonikázik a rokonainak és a barátainak.

Serafina úgy ismer minden fát, minden követ, a hegyek minden hajlatát, mintha régi barátok lennének. Amikor a kutatók megkérdezték tőle, mit szeret a legjobban az életében, nem voltak gondjai a válasszal: megfejni a teheneket, kihajtani őket a legelőre, gyümölcsfákat metszeni, gyapjút kártolni – vagyis azt szereti a legjobban csinálni, amit egyébként is tesz.

"Elégedett vagyok az életemmel – foglalta össze. - Kint lenni a szabadban, emberekkel beszélgetni, az állataimmal lenni… Mindenkivel jól elbeszélgetek – a növényekkel, a madarakkal, a virágokkal és az állatokkal. A természetben sosem vagy egyedül: látod, ahogy a világ minden egyes nappal növekszik és fejlődik. Tisztának és boldognak érzed magad, csak az a rossz, amikor elfáradsz és haza kell menned. Még ha sokat kell dolgoznod, akkor is nagyon szép.”

Ezután megkérdezték Serafinát, hogy mit csinálna, ha annyi pénze és ideje volna, amennyit csak akar. Nevetett. Elismételte ugyanazt: fejné a teheneket, terelné őket a legelőn, gondozná a gyümölcsfáit és gyapjút kártolna. Nem mintha fogalma sem lenne a városi életforma előnyeiről és kényelméről: ő is néz tévét, olvas újságot, és a fiatalabb rokonai közül sokan élnek nagyvárosokban, modern, kényelmes körülmények között, autóval, háztartási eszközökkel és egzotikus nyaralásokkal. Ő azonban tökéletesen boldog és elégedett azzal a szereppel, amelyet a világ életében játszik.

Beszédes történet, még ha ez az életforma távol is áll tőlünk. De a tanulságait és az üzeneteit minden bizonnyal át tudjuk emelni a saját életünkre, és hasznosítani tudjuk.

Az is elképzelhető, hogy jelenleg kiégettek vagyunk, nem jól teljesítünk, de csupán azért, mert nem hagyják kreativitásunkat, önállóságra való késztetésünket megélni. Ebben az esetben egyértelműen új munkakört vagy alapvetően új munkahelyet kell keresnünk. Nem velünk és valószínűleg nem is a csapattal vagy a főnökünkkel van a baj: pusztán nem passzolunk egymáshoz. Éppen ezért felesleges időrablás erőltetni ezeket a munkahelyi együttműködéseket, mert idővel még frusztráltabbá válik mindkét oldal. Inkább lépjünk a nekünk megfelelő irányba!

A feladatunk ezek alapján az, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő közösséget, elvárásokat, feladatkört, vezetőt – vagyis munkát, ahol mindkét listát egyaránt a magunkévá tudjuk tenni a mindennapok során is. És újra örömmel vetjük bele magunkat a kihívásokba, a napi feladatokba, és lelkesen ötletelünk a további lépéseinket!

Forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Flow – az áramlat, Akadémiai Kiadó.

Készítette: Posta Renáta

Címkék: munka, élvezet, munkahely, flow