Fényes karrier az autóiparban

Varga Zsombor 36 évesen már példaértékű karrierpályát tudhat a háta mögött, sokan akár itt korai nyugdíjba is vonulnának. Ám őt nemrég nevezték ki a Toyota Central Europe kommunikációs igazgatójává. Utánajártunk, milyen pluszokkal érdemes rendelkeznie egy ambiciózus pályakezdőnek vagy éppen a karrierjét tudatosan építő menedzsernek ahhoz, hogy egy erőskezű, eredményes, ám ugyanakkor empatikus és csapatjátékos vezető és mentor válhasson belőle. Lessünk bele az izgalmas kulisszatitkokba!

Profession.hu: Példaértékű kinevezések, beszédes eredmények, piacvezető márkák kísérik végig munkásságát. Tudatos mindez? Erre a pályára készült már gyerekkora óta?

Varga Zsombor: Azt, aki ma vagyok emberként, és mindazt, amit elértem szakmailag, a szüleimnek, a tőlük kapott alapvető értékeknek, a megannyi tanításnak, a szeretettel áthatott gyermekkori légkörnek köszönhetem. Néhány évvel ezelőtt elhunyt édesapám, aki sok tekintetben példaképem, az építőiparban kereskedelmi igazgatóként, míg édesanyám HR területen dolgozott vezető pozícióban.

Kiskorom óta igyekeztem és igyekszem ma is úgy élni, hogy emberi értékeim tekintetében épp úgy büszkék lehessenek rám, mint a szakmai pályafutásom során elért sikerek okán.

Gyermekként, majd később kamaszként a nyári szünidőben egyébként mindig építettünk valamit, rengeteget betonoztunk, amit nagyon szerettem, talán a teremtés jóleső érzése miatt, végül azonban mégsem az építész szakma irányába indultam el, hanem édesapám nyomdokait követve a külkereskedelem területén folytattam középiskolai és főiskolai tanulmányaimat.

Az autók világával viszonylag későn kerültem kapcsolatba, hisz kiskoromban csak tágra nyílt szemmel néztem azokat a szerencséseket, akik pedálos Moszkviccsal játszhattak, így első benyomásaimat a családi Trabanttal szereztem, életem első autója pedig egy Skoda Forman volt, amiért, hiába forrt fel folyton a hűtővize, hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam.

A főiskola után francia nyelvtudásomnak köszönhetően kaptam gyakornoki állást a Michelinnél, ahol első feladatomként Michelin babának beöltözve integettem rendezvényeken, hamarosan azonban már a külső és belső vállalati magazinok főszerkesztője voltam.

Innen a kereskedelem vizeire eveztem tovább, ahol először területi képviselőként, majd key account managerként, később kereskedelmi igazgatóként, végül pedig disztribúciós igazgatóként kellett megállnom a helyem. Ezt követően igazoltam át a Fordhoz, ahol PR és kommunikációs igazgatói feladatokat láttam el, végül pedig európai projekt menedzserként 20 piacra vonatkozóan koordináltam egy, a vállalat számára kiemelten fontos kereskedelemi stratégiai projektet. Ez utóbbi volt talán az eddigi legizgalmasabb és legnagyobb kihívást jelentő feladatom, ahol egyszerre kapott kiemelt szerepet a strukturált stratégiai gondolkodás és a diplomáciai, kommunikációs, motivációs készségek.

Azt hiszem, rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszem pályafutásom során mindvégig olyan vezetőkel dolgozhattam, akik értékelték a képességeimet, lelkesedésemet, nyitottságomat és bizalmat szavaztak nekem, lehetőséget adva a bizonyításra, amit én kiemelkedő eredményekkel igyekeztem megszolgálni.

Profession.hu: Vannak olyan momentumok, amelyek vezérlik a céljai elérésében? Amelyek mondjuk a nehéz döntéseken is átsegítették Önt?

Varga Zsombor: Rengeteget köszönhetek három korábbi vezetőmnek, akiktől mind emberileg, mind szakmailag rengeteget tanulhattam. Szlaby Vilmára, a Michelin egykori, tragikusan fiatalon elhunyt kommunikációs igazgatójára szinte második édesanyámként tekintettem, de épp ilyen sokat tanultam Olivier Horbowytől, a Michelin regionális kereskedelmi és marketing igazgatójától, aki folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal sarkallt mind magasabb eredményekre, és stratégiai gondolkodásra nevelt.

A legtöbbet mégis talán a 2013-ban az "Év Menedzserének” választott Kővágó-Laky Andreának köszönhetem, aki emberi és vezetői értékek tekintetében, mind a Ford magyarországi ügyvezetőjeként, mind pedig európai feladatkörében egyszerre tanítva, példát mutatva és lehetőséget adva volt valódi mentorom. Mindhármukra hihetetlenül felnézek, és sosem lehetek elég hálás nekik, hiszen hatalmas mértékben járultak hozzá szakmai fejlődésemhez, gondolkodásom, látásmódom szélesítéséhez, és ahhoz, hogy ma itt tarthatok.

A nehéz döntések, kihívások esetén mindig a mottóm, a római legionáriusok jelmondata vezérel: "Est difficillimum se ipsum vincera.” – ami magyarul annyit tesz,"A legnehezebb önmagunkat legyőzni.”  Ez számomra egyszerre jelenti saját korlátaink legyőzését és azt, hogy együtt, egységben erősebbek vagyunk. Motivációs vezetőként hiszek a közösség, a csapat erejében, abban, hogy a számára a megfelelő feladatot megtalálva mindenki hozzáadott értéket teremt, amelynek révén megvalósul a szinergia, azaz az egész több, mint a részek összege.

Profession.hu: 15 év szakmai és vezetői tapasztalat… A sok munka, a felelősség és az eredményorientáltság mellett a folyamatos tanulás és fejlődés is a mindennapjai része. És Ön mivel lazít, mi az, ami feltölti, újratölti?

Varga Zsombor: Számomra a valódi feltöltődést régóta dédelgetett történelmi regényem írása mellett az utazás, a világ kultúráinak, ízeinek, színeinek, természeti és épített csodáinak felfedezése, megélése jelenti. Négy kontinens több, mint hatvan országában jártam már, ám ez egy életre szóló, megunhatatlan szenvedély, amelyben szerencsére feleségemmel közösen osztozunk, és amelynek számtalan felejthetetlen emléket köszönhetünk. Minden úttal többnek, gazdagabbnak érzem magam, és nagy öröm számomra, hogy egy prémium férfimagazin utazási rovatának szerkesztőjeként ezen élmények egy részét meg is oszthatom, másokat is a világ felfedezésére sarkallva.

Profession.hu: És amikor elutazik egy vakációra, akkor azért ránéz a munkahelyi e-mailjeire?

Varga Zsombor: Elutazás előtt igyekszem minden halaszthatatlan teendőt elintézni, nyugvópontra juttatni, a partnereimet, kollégáimat pedig jó előre értesítem arról, hogy úton leszek, így jellemzően e-maileket nem nézek, de az esetleges sürgős telefonhívásokat természetesen kezelem - már ha éppen olyan helyen kalandozunk, ahol van térerő.

Profession.hu: Nemrég jött egy újabb kihívás: a Toyota kommunikációs vezetőjének nevezték ki. Ön pályázott rá, vagy megkeresték a lehetőséggel?

Varga Zsombor: Visszatérve a gyermekkori gyökerekhez feleségemmel közösen közel egy éve egy mára meglehetősen sikeres, és ígéretes potenciállal rendelkező vállalkozásba fogtunk az ingatlanfejlesztés és enteriőrtervezés területén, amit mindketten rendkívül inspiráló lehetőségként élünk meg.

Új pozícióm kapcsán fejvadász cég keresett meg, részben ismerősök ajánlására, részben mert a munkám nem volt ismeretlen a piacon. A lehetőség, hogy a jövőben a világ legnagyobb és leginnovatívabb autógyártójánál a Toyota és a Lexus márkákon dolgozhatok, természetesen visszacsábítottak erre a területre, így miután feleségem is egy multinacionális cégnél dolgozik projektmenedzserként, a tervek szerint a családi vállalkozást más családtagok viszik majd tovább.

KÖZEL 300 MARKETING ÉS PR ÁLLÁSLEHETŐSÉG ITT!

Profession.hu: Mit gondol, miért Ön nyerte el ezt a pozíciót?

Varga Zsombor: Bizonyára számítottak a piacon széles körben ismert és elismert szakmai eredményeim is, ám legalább ennyire fontos volt, hogy tudatosan készültem az interjúra, ami nem csupán azt jelenti, hogy az ember utánanéz a céggel kapcsolatosan fellelhető információknak, hanem azt is, hogy végiggondolja, hogyan tudna hozzáadott értéket teremteni, esetleg változatni, fejleszteni egyes területeken.

Így a kiválasztás során az ember már a cég fejével gondolkodva, szinte a csapat részeként oszthatja meg az elképzeléseit, és ha az valóban belülről fakad, az interjú során a „mi” használata rendkívül pozitív üzenetet hordoz. Ezen felül vélhetően az is sokat nyomott a latban, hogy a négykörös interjúsorozat utolsó fordulója során egy kvázi stresszinterjú sem tudott kimozdítani a komfortzónámból.

Profession.hu: Karrierje elején, 25 évesen már 6 fős csapatot irányított, ma a világ élvonalába tartozó Toyota teljes körű magyarországi kommunikációjáért felel. Milyenjó tanácsokat adna a hasonló karrierre vágyó olvasóinknak?

Varga Zsombor: Első kinevezésemkor nem kis kihívást jelentett, hogy a korábbi, gyakran sokkal tapasztaltabb munkatársaimmal vezetőként kellett elfogadtatnom magam. Ennek kulcsa az volt, hogy értékeltem a tudásukat, tapasztalataikat, kikértem a véleményüket, de a munkájukat támogató új eszközöket, rendszereket, struktúrát bevezetve képes voltam hozzáadott értéket teremteni is, aminek révén magam mögé tudtam állítani a csapat véleményvezéreit.

Ez a szemléletmód, azt hiszem valamennyi motivációs vezető sajátja: "mi”–ként gondol a csapatra, megosztja velük a célokat, tudatosítja és értékeli az egyes kollégák tapasztalatait, tudását, szerepét azok elérésében, nem mulaszt el pozitív visszajelzéseket adni, köszönetet mondani nem csupán saját csapata, hanem a más területeken dolgozó, de az eredményekben közreműködő kollégák számára sem. Ugyanakkor bízik saját képességeiben és hozzáadott értékében, mentorálja, támogatja a kollégákat képességeik, ismereteik fejlesztésében, képes megosztani a vízióját, és a kollégákat bevonva velük együtt közösen dolgozni annak eléréséért.

Az esetleges hibáktól nem szabad félni, az is a tanulási folyamat része, éppen ezért jól jön egy egészséges kockázatvállalás is, ennek híján nehéz átütő sikereket elérni. Ami az állásinterjúkat illeti, ez természetesen egy speciális élethelyzet, ahol korlátozott idő áll rendelkezésünkre, hogy bemutassuk magunkat, és még a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt kapnak az első benyomások. De ne feledjük el, hogy ideális esetben nem csak mi szeretnénk a munkát, hanem ők is akarnak bennünket, a tökéletes jelöltet, éppen ezért nem szabad megszeppennünk és egyenlő félként kell fellépnünk. Vannak persze munkakörök, amelyek jobban felkészítenek egy ilyen tárgyalásos helyzetre, de ezt is lehet gyakorolni.

Ami a jövedelmet illeti, minden élethelyzet más-más tárgyalási pozíciót jelent, ám alapvető tanács, hogy legyünk tisztában a saját értékeinkkel, tudjuk, mit szeretnénk, és ha kell, legyünk bizonyos mértékig rugalmasak.

Akinek valamilyen okból éppen nincs munkája, azon nagyobb a nyomás, és hajlandó nagyságrendileg a korábbi fizetéséért, vagy akár valamivel kevesebbért is elszerződni. Aki nem érzi jól magát a munkahelyén, vagy valamilyen más okból váltana, szintén akár ugyanazért az összegért, vagy valamivel, 10-20%-al többért is érdemes váltania, viszont egy esetleges magasabb pozíció esetén, vagy éppen abban a helyzetben, amikor elégedettek vagyunk a jelenlegi munkánkkal és potenciális jövőbeni előmeneteli lehetőségeinkkel, akár 30-40%-kal magasabb összeg kérése is indokolt lehet a váltás jelentette kockázat kompenzációjaként.

Készítette: Posta Renáta

Címkék: karrier, autóipar, kommunikáció, PR