Mit tegyünk, ha megfeneklett a karrierünk?

Ha úgy érezzük, hogy megfeneklett a karrierünk, az nem csak frusztráló, de bénító hatással is lehet ránk. Ha ilyet érzünk, nem árt, ha átgondolunk néhány kérdést, melyek átlendíthetnek a nehéz helyzeten.

Az elképzelés, mely szerint egyetlen karrier út lesz az üdvözítő munkával töltött teljes életünk során, nem más, mint egy mítosz - írja a Fast Company. Életkorunktól és tapasztalatainktól függetlenül végül mindannyian elérkezünk egy útelágazódáshoz, amikor fel kell tennünk a kérdést: "Mi lesz a következő lépés?" "Hogyan képzelem el szakmai életemet az elkövetkezendő időszakban?" Egy embertől nem lehet elvárni, hogy ugyanaz legyen számára fontos 18-21, 30-35 vagy éppen 50-60 éves kora között. Prioritásaink, élethelyzetünk és világlátásunk is változik, természetes tehát, hogy mindez karrierünkre is hatással lesz. 

A karrierünk megfeneklését úgy vehetjük észre, hogy folyamatosan az az érzésünk: nem vagyunk boldogok és nem tudjuk, hogyan és merre léphetnénk tovább. 

Az alábbi tanácsok segíthetnek továbblendülni a nehézségeken:

1. Ne hagyjuk, hogy belső kritikus hang a legjobbat vegye el belőlünk 

Szakértők szerint amikor karrierünkben bizonytalan helyzetbe kerülünk, "belső hangunk", gondolataink felélénkülnek és negatív üzenetekkel árasztanak el minket. Ezek a gondolatok általában önmagunk hibáztatásáról, ostorozásáról vagy áldozatként való beállításáról szólnak. Leépítő hatásukat úgy semlegesíthetjük, hogy ellenállunk a kísértésnek és nem hasonlítgatjuk magunkat másokhoz. Ha a korosztályunk többi tagjához vagy szakmabeli kollégáinkhoz hasonlítjuk magunkat, abból csak rosszul jöhetünk ki. A kritikus időszakokat ne tetézzük azzal, hogy magunkkal is szigorúak vagyunk, legyünk megértőek és bánjunk jól saját magunkkal. 

2. Kövessük a "remeterák-hasonlatot"

A karrierünkkel kapcsolatos elégedetlenség érzése valójában áldás, és annak a jele, hogy újabb dolgokat tanultunk magunkról és a körülöttünk lévő világról. Ha eljutottunk odáig, hogy megfogalmaztuk: jelen helyzetünk már nem a céljainknak megfelelő, az azt mutatja, hogy a fejlődés és az önismeret egy magasabb fokára jutottunk.

Pontosabb elképzeléseink vannak arról, hogy mit szeretnénk, és mit nem szeretnénk az élettől és ennek elemeit kezdjük összerakni a fejünkben. A cikkben a remeterák példáját hozzák fel, ez az állat ahogyan nő, folyamatosan új páncélba bújik. Bármennyire szereti is a páncélját, eldobja annak érdekében, hogy egy fejlettségéhez jobban illőre cserélje. 

3. Az intelligencia számos formájának megértése

A cikk szerint az intelligenciának négy formája van: az első az implicit intelligencia, mely bizonyos rendszerek megértésére, jelenségek értelmezésére szolgál, a második a szimbolikus intelligencia, mely a mögöttes tartalmakat, összefüggéseket keresi. Az intelligencia e két formájának fejlesztésére fordítunk általában a legkevesebb energiát, pedig éppen ezek lennének azok, amelyek segítenének egy-egy válsághelyzetből kilábalni. Az intelligencia harmadik és negyedik típusa az analitikus és a funkcionális, ezekre koncentrálunk a leginkább, hiszen segítenek a problémamegoldásban és abban, hogy rendszerezettek legyünk. 

4. A kapcsolatépítéskor ki kell tudnunk fejezni, mit akarunk, hogy "történjen" velünk

Szakértők szerint a kapcsolatépítés semmit sem ér, ha nem vagyunk képesek átadni kapcsolati hálónknak, hogy kik vagyunk és mi az, amit akarunk, hogy történjen velünk szakmailag az elkövetkezendő időszakban. Pszichológusok felhívják a figyelmet arra, hogy az implicit intelligencia éppen arról szól, hogy az ember már jóval korábban érzi, hogy mit szeretne, mint azt szavakban meg tudná fogalmazni. Meg kell tanulnunk értelmezni saját testünk és gondolatvilágunk jelzéseit, különben nem fogjuk tudni külsőleg kommunikálni, hogy mit akarunk. 

5. Írjuk le pontosan, mik a céljaink

Amikor boldogtalanná válunk a munkánkban, hirtelen elkezdünk új lehetőségeket keresni, álláshirdetéseket nézegetni és ismerőseinket kérdezgetni arról, hogy nem tudnak-e valamit. Ez azonban éppen az utolsó lépés kellene, hogy legyen. Tegyük fel a kérdést, hogy mi az, aminek értelme van számunkra? Mi az, ami lelkesít bennünket?

Először körülbelül 12 mondatban fogalmazzuk meg, milyen kritériumokat szeretnénk érvényesíteni karrierünkben. Határozzuk meg például, hogy alapvetően sok személyes interakciót szeretnénk, a munkánk épüljön a csapatmunkára és mondjuk nagyvárosi környezetben legyen. Szakértők szerint a legtöbben érzik, hogy mit szeretnének, de nem tudják a konkrétan megfogalmazni, éppen ezért elkerülhetetlen, hogy leüljünk egy fehér lap elé, és tisztázzuk, mitől lennénk elégedettek. 

Címkék: munkahely, karrier, célok, tervek

Szemlézte: Fogas Krisztina