9 jel az állásinterjún, hogy mérgező a vállalati kultúra

2018. január 10. Forrás: Khojaste K

Hasznos: - + Nyomtat

Negatív munkakörnyezetbe kerültünk? A mérgező vállalati kultúrára utaló jelek valószínűleg már az állásinterjún ott voltak. Segítünk felismerni őket!

Önnek ajánlott állások

Úgy tartja a mondás, hogy utólag már mindenki okosabb. Ha a munkahelyünkről van szó, akkor azonban ez a népi igazság nem vigasztal. Az alábbiakban szakértő segítségével vesszük végig az intő jeleket, hogy ne a munkába állás után kelljen ráeszmélnünk, hogy a negatív munkahelyi tapasztalatokra utaló jelek már a legelején, az állásinterjún ott voltak.

Péter egy egyetem karrier tanácsadó irodájának vezetője, ahol végzős hallgatók elhelyezkedését segíti, emellett karrier orientációs tréningeket tart. A Profession.hu-nak elmondta: „Nem csak pályakezdőkre jellemző, hogy az elhelyezkedés utáni vágy olyan nagy, hogy az apró, figyelmeztető jeleket nem veszik észre, mert minden áron az állás elnyerésére koncentrálnak. Pedig egy interjún a munkaadó is vizsgázik. Hiba lenne, ha nem értékelnénk az ő teljesítményét is.

Tapasztalatom alapján sajnos erre sokszor már csak akkor kerül sor, amikor az illető elfogadta az ajánlatot és jó pár hónapja a munkahelyen van. Ekkorra leesik a rózsaszín szemüveg, és a problémák egyértelművé válnak. Tréningeimen szituációs gyakorlatokon keresztül elemezzük, milyen kommunikációs jelek utalnak arra, hogy mérgező a vállalati közeg. Nézzük a 9 legtipikusabbat!”

1. Az interjúszituáció hideg és bürokratikus. A felvételiztetők kommunikációjában nincsen semmi személyiség, minden mondatnak „sablon íze” van. Ezek a tények arra engednek következtetni, hogy a munkaadó számára nem vagyunk érdekesek vagy különlegesek. Úgy kezelnek minket, mint egyet a jelentkezők végtelen sorából, és ha felvesznek, akkor is csak egy porszem leszünk a gépezetben. A kiválasztási folyamat monotonitása, futószalagszerű jellege arra is utalhat, hogy a cégnél nagy a fluktuáció.

2. Az interjúztató nem tartja magát az előzetesen megbeszéltekhez az interjú időpontjának megadásában, az interjú utáni visszajelzésekben vagy a szükséges adatok felvételében. Csúszások, időpont módosítások, utolsó pillanatos változtatások és ad hoc jellegű kérések. Mindezek persze minden vállalatnál előfordulhatnak, gyanakodni akkor kezdjünk, ha ezeket a hibákat nem ismerik el, és a legkevésbé sem kérnek értük elnézést. Elvárják, hogy velük ússzunk az árral, és ha esetleg szóvá teszünk valamit, az alábbi reakciót kapjuk: „Tudhatná, hogy rengeteg jelölttel kell fogalkoznunk!” Tőlünk tökéletes munkavégzést várnak el, maguktól nem.

3. Az interjúztató papírból olvassa fel a kérdéseket. Nem is próbál meg spontán emberi párbeszédet kialakítani, vagy kihangsúlyozni a pozíció előnyeit, esetleg lelkesedést kiváltani a vállalat filozófiája iránt. Épp az ellenkezője: azt várja el tőlünk, hogy mi győzzük meg őt saját hasznosságunkról! A kommunikáció az egyenlőtlen erőviszonyokról szól.

4. Amikor az interjú egy pontján felmerül a fizetés kérdése, jelzik, hogy a következő fordulóra hozzunk magunkkal jövedelemigazolást az előző munkahelyünkről. Miért akarnánk egy olyan vállalatnál dolgozni, aki elvárja, hogy megbízzunk benne, de ő maga nem bízik meg bennünk?

5. Nem csinálnak titkot belőle, hogy az interjúztatónk valójában nem az illetékes személy, csak „a folyosóról rángatták be”. A káoszos interjúztatási menetrend miatt ugyanis leendő főnökünk éppen házon kívül van, így az interjúztató nem alkalmas arra, hogy felmérje alkalmasságunkat, sem érdemben válaszolni nem tud kérdéseinkre. Világos, hogy csak az időnket pazarolják.

6. Furcsa, és megkérdőjelezhető etikájú kérdéseket tesznek fel, mint például: „Mit mondana Önről legutóbbi főnöke?”, vagy „Összessen hány napot hiányzott tavaly a munkahelyéről?”

7. A kiválasztási folyamat során mindenki, akivel találkozunk kimerültnek, fásultnak, stresszesnek, megfélemlítettnek, feszültnek vagy túlérzékenynek tűnik. Nagy valószínűséggel ez várna ránk is. A munkatársak mentális és lelkiállapota a vállalati kultúra egyik legfontosabb jelzője!

8. A vállalaton belüli kommunikáció egy katasztrófa. Mindenki, akivel beszélünk, mást mond arról, hogy pontosan miről is szólna a pozíció, amire jelentkeztünk. Néhány elejtett megjegyzésből érezzük, hogy feszültség van a munkatársak között és rajtunk keresztül egymásra panaszkodnak.

9. Végül, az egyik legnagyobb intő jel nem más, mint amikor nem tudjuk rávenni az interjúztatót egy őszinte és nyílt válaszra arról, hogy milyen feltételek mellett és pontosan mennyiért lennénk foglalkoztatva. Amikor felhozzuk a témát, idegesek lesznek, és csak annyit mondanak, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódnunk. Amikor nem hangzanak el az állásinterjún konkrétumok, az azt jelenti, hogy a munkaadó nem játszik nyílt lapokkal, és kész helyzet elé akar állítani.

Figyeljünk a szakértő által említett intő jelekre már az állásinterjún. Mivel a rossz ajánlatra és a mögötte rejlő kedvezőtlen vállalati kultúrára sokszor már csak az interjúfolyamat záró szakaszában derül fény, ne hagyjuk abba az álláskeresést. Folyamatosan figyeljük a legfrissebb álláslehetőségeket, vagy keressünk személyre szabott beállításaink szerint. Ha növelni akarjuk esélyeinket, töltsük fel önéletrajzunkatkérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, illetve töltsük le a mobil applikációt - Androidra ittiPhone-ra itt. Minél több lehetőséget és információt vizsgáljunk meg, mert annál jobb döntéseket hozunk majd.

 Készítette: Khojaste K

                      A Profession.hu Facebook oldala

                      A Profession.hu Instagram oldala

    A Profession.hu Google+ oldala

- Profession.hu

További cikkek az állásinterjúról
További cikkek az állásinterjúról
www.facebook.com/Profession.hu

Kapcsolódó témák

-

A válasz ne legyen kérdés

2018. március 26.
Hitelesen beszélni önmagunkról az állásinterjún nem könnyű. Ehhez adunk segítséget cikkünkben. Bővebben

-

Ne izguljuk túl!

2018. március 20.
Az állásinterjú sikere sokak számára nemcsak a felkészülésen múlik, hanem a lámpaláz leküzdésén is. Ehhez hoztunk 3+1 jól működő módszert. Bővebben