Távol a társaságtól: ilyen extrovertáltként a távmunka

Az otthoni munkára való áttérés sokaknak a nyugalmat és kiegyensúlyozottságot jelenti, az is gyakori azonban, hogy az elszigetelődést és a magányt az átlagnál nehezebben viseli valaki. Az extrovertált, azaz az inkább kifelé nyitó, nyitott személyiségeknek természetükből fakadóan ez nagyobb nehézséget okoz, mint introvertált társaiknak, akiknek nem annyira lételemük a külvilággal való kapcsolat. Természetesen a dolog nem ennyire fekete-fehér, hiszen a kettő között számtalan átfedés van, és az sem törvényszerű, hogy egy extrovertált nem tudja élvezni az egyedüllétet. Megkérdeztünk három fiatalt, akik extrovertáltnak tartják magukat és a járványhelyzet miatt home office-ban dolgoznak, ők hogyan élték meg a változást és hogyan alkalmazkodtak a megváltozott mindennapokhoz.

Nem a home office a gond, hanem a lockdown

Breier Máté szoftverfejlesztő gyakornokként dolgozik a Graphisoft SE cégnél, mellette pedig az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus szakján tanul. 2020 márciusa óta dolgozik az egyetem mellett home office-ban, és ő azok közé tartozik, akiknek a munkájára és tanulmányaira pozitív hatással volt ez a változás. „Az első hónap viszonylag gyorsan lepörgött. Volt mivel elfoglalnom magam. Tudtam rendesen dolgozni és az agglomerációból Pestre utazást megspóroltam. Ami abszolút pozitívként csapódott le, az az egyetemi procedúrák megváltozása: az anyagok felvétele oktató videókra és az utazás megspórolása bőven elősegítette ennek a szakmának a tanulását és párhuzamosan jobban összeegyeztethetővé vált a munkavégzéssel” – sorolja Máté.

A home office önmagában tehát pozitív hatásokkal járt, a lockdown maga viszont olyan lelki és mentális nehézségeket okozott, amiket alapesetben nem tapasztalt volna meg. „A nehézségek közé sorolnám a lelki vagy szociális hatásokat. Körülbelül 1 hónap után jöttek elő a tünetek, hogy nem találkozom barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal. Voltak érdekes pillanataim, amiket még nem tapasztaltam magamon. Csináltunk mindenféle online chat/játék dolgokat közben, ami elején vicces is volt, de nem ugyanaz, mintha személyesen csináltuk volna.”

Összességében tehát a szakmai életére pozitívan hatott, de a magánéletére már kevésbé. „Ha korlátozás nélkül vált volna elterjedtebbé a home office, akkor nem valószínű, hogy kötnék hozzá negatívumot. Összegezve, ha nincs korlátozás, akkor nem tudok negatívat mondani a home office munkavégzésről az én szakmámban.”

A kapcsolattartás segít, még ha online is

Orbán Petra egy szállodában dolgozott pénzügyi területen mint belső ellenőr, a vírushelyzet miatt azonban másik munkát kellett keresnie. Így sikerült elhelyezkednie egy multinacionális cégnél, ahol egyértelmű volt a home office munkavégzés. „Már 9 hónapja home office-ban dolgozom. Az elején elég érdekes volt és eléggé rosszul érintett ez a bezártság. Nem tudtam, hogy mit kezdjek a helyzettel, hogyan fogom megoldani azt a sok személyes megbeszélést, ami eddig teljesen egyértelmű volt, hiszen csak odamentél a másikhoz és el volt intézve. Nehéz volt alkalmazkodni a kezdetekben, de eltelt egy bizonyos idő, hozzászoktam a Teams callokhoz, az online meetingekhez és az e-mailen való kommunikációhoz, tehát meg lehet szokni, csak egy hosszabb idő szükséges ehhez” – magyarázza Petra, aki extrovertáltként mindig szerette képviselni a csapata érdekeit, elmondani a véleményét és hallatni a hangját.

„Nehéz volt kezelni azt a helyzetet, hogy folyamatosan egyedül vagyok otthon és nem használom el azt a napi szókészletet, amit el szoktam használni egy munkahelyen (nevet). Ez okozott egy kisebbfajta zavart, hogy túl sok energia, túl sok elmondanivaló maradt bennem. Tehát ez kicsit olyan elszigetelődés, magányba fordulás volt a kezdetekben.” Petra fontosnak tartja, hogy akkor is tartsa a kapcsolatot a munkatársaival, ha éppen nincs olyan munka, amiről beszélniük kell. A társas kapcsolatokat a telefonálással nyilván nem lehet reprodukálni, de segíthet a mindennapokban.

A munka és a magánélet nem válik szét

Somogyi Zoltán elszámoló technikusként dolgozik a MÁV-nál. Ő volt az egyike azoknak, akiket a legtovább tartottak bent a cégnél, hiszen az ő feladata volt, hogy nyomtasson, szkenneljen és IT területen segítsen az otthon dolgozó munkatársainak. Végül két hónapra küldték haza. „Az elején imádtam. Kelhettem később, mindig beértem a munkába, akár este is tudtam dolgozni, kicsit szabadabban éreztem magam. Plusz mire végeztem a melóval, addigra elkészült a házimunka is (nevet). Komolyan, volt, hogy közben megfőztem, mert amíg felraksz valamit főni, tudsz ülni a gép előtt” – emeli ki a kezdeti pozitívumokat.

Ahogy Máténál, úgy nála is egy hónap után jöttek elő olyan negatív érzések, mint a magány és a bezártság. „Körülbelül 1 hónap után nagyon bezárva éreztem magam, hogy nem mehetek ki, meg nem történik semmi. Egyre jobban feszélyezett, hogy nem csinálhattam semmit. Az otthoni munkában az volt a legnehezebb, hogy nem lehettem társaságban. Nyomasztó érzés volt az is, amikor csak én voltam bent a munkahelyen egyedül és nem engedtek haza, de az is, amikor utána otthon ültem egyedül. Egy idő után nyomasztó, hogy be vagy zárva.”

Az is nehézséget okoz, hogy a munka és a magánélet nem válik szét. „Hiába van vége a munkaidőnek, nem változik semmi. Jó buli volt, de kicsit örültem, hogy vissza kellett menni.”

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala