Talált idő: hozzunk ki többet a napjainkból!

Bárcsak több szabadidőnk lenne – sóhajtunk fel gyakran az ágyba dőlve egy-egy zsúfolt munkanap végén, és talán még azzal a gondolattal is eljátszunk, mit csinálnánk, ha adódna egy-két plusz óránk a következő napunk során. Van, aki képzeletben a futócipőjét köti, hogy elkezdje a felkészülést a vágyott félmaratonra, más a hőn áhított cukrásztanfolyamon látja magát, és biztosan akad olyan is, aki egy nagy családi kirándulást vizualizál – vagyis csupa olyan dolgot, amit állítólag az idő hiányában nem tudunk megvalósítani. És hogy mi az igazság? Egyáltalán nem csak az időn múlik, mi fér bele a napjainkba, heteinkbe, egyszóval az életünkbe!

Sok kicsi sokra megy?

Laura Vanderkam időgazdálkodási szakember szerint él egy tévhit a köztudatban, aminek nagyon sokan bedőlnek: eszerint, ha a napunk során bizonyos tevékenységekre szánt időből valamilyen úton-módon lecsípünk egy keveset, a nyert perceket pontosan arra fordíthatjuk, amit igazán szeretnénk beiktatni a napirendünkbe. Széles azoknak a tábora, akik azt az analógiát követve például reklámok nélkül nézik végig kedvenc filmjeiket, mondván, két óra alatt legalább fél órát megspórolnak, amit aztán mondjuk mozgásra fordíthatnak. De vajon tényleg így tesznek? Aligha! Aki ugyanis rendszeresen mozogni akar, nem ül naponta több órát a televízió előtt. Ahhoz tehát, hogy tényleg legyen időnk arra, ami után épp vágyakozunk, máshol kell keresnünk a megoldást.

A flexibilitás csodája

Az életünket nem időspórolással alakítjuk, hanem csak éljük az életünket, és az időnk alkalmazkodik hozzá – vallja a téma szakértője. Vegyünk például egy váratlan helyzetet, amelynek megoldása nem tűr halasztást: egy nap arra megyünk haza a munkából, hogy csőtörés miatt elázott a lakásunk. Miután kibosszankodtuk magunkat, valószínűleg azonnal cselekszünk – függetlenül az aznapi programunktól. Egyeztetünk a szomszédokkal, vízvezetékszerelőt keresünk, feltöröljük a vizet, kiteregetjük az elázott szőnyegeket, amennyiben szükséges, felkutatunk egy festőt, aki eltünteti a beázás nyomait. Mindez valószínűleg sok, akár hat-nyolc-tíz órát is kitesz a hetünkből, a probléma súlyosságától függően. Vagyis úgy is fogalmazhatnánk, hogy naponta találtunk egy-egy extra órát (vagy akár többet is), pedig, ha hétfőn megkérdeztek volna bennünket arról, hogy tudnánk-e naponta egy órát sétálni munka után, szinte biztosan nemmel felelünk, mondván, hogy nagyon sok a dolgunk… És lám, mégiscsak ott volt az a hiányzó egy óra!

Döntésünk szerint

Tetszik, vagy sem, de valójában minden egyes percben mi választjuk meg, mivel is töltjük a rendelkezésünkre álló időt! Ahogy a fenti példa mutatja, a vészhelyzet jellegéből adódóan írta felül aktuális időbeosztásunkat, hiszen halaszthatatlanul fontos volt – vagyis személyes prioritásunkon múlik, mire találunk egy-két-három plusz órát hetente és mire nem. Amikor tehát azt mondjuk valamire, hogy nincs időnk rá, az valójában azt jelenti, hogy az adott dolog jelenleg nincs fent a fontossági listánkon. Például amikor azt állítjuk, hogy munka és család mellett már nem jut időnk a nyelvtanulásra, azt úgy fordíthatnánk le, hogy jelenleg az adott idegen nyelv ismerete nem lényeges számunkra. Ha az lenne, mert mondjuk ezen múlna, hogy megkapjuk azt az állást, ami régóta az álmunk, valószínűleg minden nap akadna fél óránk, hogy kezünkbe vegyük az angol könyvet.

Aminek helye van

Hogyan találhatunk tehát helyet az életünkben mindannak, amit őszintén szeretnénk? Laura Vanderkam szerint ehhez magunkba kell néznünk, és tisztáznunk kell, melyek azok a dolgok, amelyek valóban sokat nyomnak a latban számunkra – ezt ajánlott a magánéletünk és a munkánk tekintetében is megtennünk. Képzeljük el, hogy december végén azzal a jóleső érzéssel tekintünk vissza az évünkre, miszerint az elmúlt hónapok minden tekintetben csodálatosak voltak. Vegyük sorra, mi mindennek köszönhető ez a nagyszerű végkifejlet: előléptettek bennünket vagy vállalkozást indítottunk, lefutottuk a maratont, minden héten egy esetét egy jó barátunkkal töltöttünk. Ezek azok a célok, amelyeken az előttünk álló hónapokban dolgozhatunk, vagyis ezek adnak irányt a számunkra ténylegesen megfelelő időbeosztáshoz. Bontsuk le kis lépésekre a távoli mérföldköveket, majd kezeljük úgy ezeket, mint a beázást: álljanak a prioritási sorunk elején, vagyis ezeket írjuk be először a naptárunkba, így garantáltan lesz rájuk időnk, éppen annyi, amennyit szeretnénk.

Kétségeink vannak? Számoljunk egy kicsit! Egy hét 168 órából áll. Ha főállásban dolgozunk, és hetente 40 vagy akár 50 órát is munkával töltünk, és az alvásra napi nyolc órát szánunk, akkor is marad hetente 72 vagy 62 óránk másra! Használjuk ki jól, akkor is, ha épp állást keresünk. A fentieket követve tisztázzuk le, milyen állást képzelünk magunknak, majd ha látjuk magunk előtt, tegyünk érte, minden egyes nap. A lehetőségek száma szinte végtelen – a többi már csak rajtunk múlik!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, magánélet, elfoglaltság, időbeosztás, prioritás