„Szeretem a munkám, ezért elutaztam egy hónapra”

2019. március 29. Forrás: Profession.hu/Istók Nikoletta

Hasznos: - + Nyomtat

A dolgos hétköznapokból való hosszabb kiszakadásról beszélgetünk mai cikkünkben. Vigyázat, nagyon inspiráló!

Önnek ajánlott állások

Interjúalanyunk, Mórocz Kata, az Impact trénere igazi világutazó. Hol egy képzés miatt ruccan ki külföldre, hol a tanulmányai során megismert barátait látogatja meg valahol a világban. Van, hogy csak néhány napig, esetleg egy-két hétig van távol, de idén februárban úgy döntött, megismétli a tavalyi egy hónapos szabadságát, ráadásul tizenkilencre húzott lapot, és egyedül vágott neki Dél-Amerika felfedezésének. Az utazás élményeiről, a hosszú pihenés jótékony hatásairól, a visszazökkenés nehézségeiről mesélt, és arról, hogy milyen összefüggés van a természet adta szépségek megélése és a munka lendülete között.

P: Mi motivál arra, hogy újra és újra vedd a hátizsákod, és útra kelj?

Kata: Leginkább a kíváncsiság hajt, érdekel, hogyan élnek máshol az emberek, milyen a kultúrájuk, hogyan gondolkodnak, ezért is szeretek olyan helyekre utazni, ahol egy kicsit legalább a nyelvet is értem – most egy hónap alatt megtanultam valamelyest spanyolul. Úgy érzem, amikor különböző emberekkel, gondolkodásmódokkal találkozom, az mindig hozzátesz ahhoz, hogy én ki vagyok, jobban megértem a saját szemléletemet is. Az utazás, vagy amikor külföldön éltem, egyfajta önismereti folyamat is számomra, amolyan élet iskolája, tele rendkívül értékes tapasztalatokkal.

P: Hol éltél külföldön?

Kata: Fél évet Prágában, fél évet pedig Lisszabonban töltöttem. A portugáliai időszak különösen meghatározó volt számomra, és szerettem volna az ott megélt szabadságot, spontaneitást megőrizni a mindennapokban is. Ezért is döntöttem úgy, hogy a szabadúszó életformát választom, annak minden előnyével és hátrányával, de azt nem tudtam elképzelni, hogy a szabadságot – szó szerint – mindössze húsz nap jelentse évente. Számos jó példát is láttam arra, hogy vannak olyanok, akik a munkát igazítják ahhoz, ami igazán fontos számukra, amit szeretnek csinálni, nem pedig fordítva – ez új kapukat nyitott előttem.

P: Néhány hete érkeztél haza az egy hónapos utadról. Miért pont Dél-Amerikára esett a választásod?

Kata: Élnek barátaim Chilében, ők ültették el a bogarat a fülemben, hogy nagyon jól érezném ott magam. Valóban közel áll hozzám a déli hangulat, mentalitás, nyitottság, Európán belül is sokat járok például Olaszországba az ottani életkedv, optimizmus miatt, Dél-Amerikával kapcsolatban is ez volt az egyik fő motivációm. Emellett mindenképp szerettem volna távolabbra utazni, olyan helyre, ami kihívást jelenthet. Kolumbiában egyáltalán nem volt egyértelmű, mikor mit csinálok majd, ott nem lehet úgy megtervezni egy utazást, ahogy itt a közelben megszoktuk.

P: Miért volt fontos számodra, hogy ilyen próba elé állítsd magad?

Kata: Sok utazó-bloggernél olvastam arról, hogy milyen élmény egyedül utazni, és valójában ezt szerettem volna kipróbálni egy olyan helyen, ami más, mint ahol eddig jártam, ahol úgymond sodródnom kell az eseményekkel. Szerettem volna egy kicsit kilépni a komfortzónámból, talán azért is, hogy kinyíljon a világ számomra, hiszen ha most elsőre minden rendben volt, akkor ez a jövőben is így lesz, akármerre utazom.

P: Mit kaptál ettől az úttól?

Kata: A hatása még mindig nagyon élénk, és igyekeztem is lejegyezni valamennyi gondolatomat, ami az utazás előtt, alatt és most, utána megfogalmazódik bennem. Az út abszolút pozitív hozadéka, hogy sikerült teljesen kikapcsolódnom, rengeteg időt töltöttem a természetben, és egyszerűen megengedhettem magamnak, hogy rácsodálkozzam dolgokra, legyen szó a napfelkeltéről vagy az esti csillagos égről. Órákra elmerültem ezekben az élményekben, teljesen megélve a jelent, ami hihetetlen módon feltöltött, ráadásul sokfelé egyáltalán nem volt térerő sem, így körülbelül két hétig csak fényképezésre használtam a telefonomat. Nem értek figyelemelterelő ingerek, csak az foglalkoztatott, másnap hol alszom majd, és milyen helyi finomságot fogok megkóstolni, vagyis a problémák is egészen kézzel foghatók voltak, szemben a tréneri munkámmal, ami sokszor azért elméleti síkon zajlik. Nagyon jó tapasztalás volt kijönni úgymond a fejemből, és csak az egészen egyszerű, hétköznapi dolgokkal foglalkozni, és most kiderült, hogy nekem egy ilyen jellegű „gondolatszabadság” is szükséges a teljes kikapcsolódáshoz.

P: A munkához való hozzáállásodban is érzel változást?

Kata: Tele vagyok energiával, és most tudok is ebből adni másoknak – ez a tréningeken is érezhető, amelyeket a hazatérés óta tartottam. Az egyik kolléganőm is visszajelezte azt, hogy jó, hogy elmentem és feltöltődtem, mert így őt is tudom energizálni, látja rajtam, hogy igazán motivált és lendületes vagyok. Rengeteg inspirációt gyűjtöttem ebben az egy hónapban, sokakkal beszélgettem az utazásom alatt, és arra is lehetőséget adott a távolság, hogy helikopter-üzemmódból nézzek rá magamra illetve a munkámra, hová kell a hangsúlyokat helyeznem, mire kell fókuszálnom, és mi az, ami kevésbé fontos. A kikapcsolás a mindennapi feladatokból teret ad az új ötleteknek, és bőven van tartalékom is a megvalósításukhoz. Viszont azt is megtanultam az utazás alatt, hogy nem kell mindig olyan komolyan vennem magam: ahogy egy fiatal bárpultos fogalmazta meg az egyik hostelben, már azzal is nagyon sokat adhatunk másoknak, ha nekünk jó kedvünk van, hiszen egy kedves szóval vagy mosollyal is szebbé tehetjük valakinek a napját, és olykor ennyi éppen elég.

P: A hosszabb szabadság, vagyis a sabbatical fogalma kezd egyre jobban beszivárogni a köztudatba, arról azonban kevesebb szó esik, milyen előkészületeket kíván egy ilyen távollét.

Kata: Az előrelátás elengedhetetlen, éppen ezért sokat dolgoztam előre januárban, illetve a futó projekteket átadtam egy kolléganőmnek. Azt is tudatosítanunk kellett magunkban, hogy a vállalkozással járó szabadságot igen is kihasználhatjuk, és esetleg egy-egy munkát későbbi határidővel vállalhatunk el, igazodva a távollétemhez. Persze ez azt is jelenti, hogy számolni kell valamennyi lelassulással, leállással, ugyanakkor, ha mindig csak az üzletet tartanánk szem előtt, soha nem mennénk szabadságra, éppen ezért ennek az utazásnak az időpontját már novemberben befoglaltam a naptáramban. Az útra egy évig spóroltam, mivel a pénz is pontosan olyan tényező, mint az idő, a „majd ha egyszer lesz rá keretem” hozzáállás nem működik. Aki számára az utazás egy fontos és motiváló cél, meg fogja találni azt a kompromisszumot, amit ezért vállalni tud, én például tavaly május óta lemondtam a lakásom berendezéséről, csak a teljesen alap bútorokat vettem meg, viszont ez nem volt áldozat számomra, hiszen tudtam, miért teszem.

P: Hogy vagy most? Mennyire nehéz a visszarázódás?

Kata: A váltás egészen éles volt, ugyanis hétfő éjjel érkeztem haza, másnap kilenctől pedig már tréninget tartottunk. Nagyon furcsa volt ezt megélni, és egy pillanatra el is gondolkodtam azon, hogy egyáltalán megtörtént-e az az egy hónap. Amit Dél-Amerikában megéltem, az egy teljesen másféle realitás volt, mint ez a hétköznapi, éppen ezért most az foglalkoztat, hogy az ott kapott impulzusokat hogyan tudom beépíteni ebbe a mindennapi valóságba, illetve szeretném az élményeket, a hangulatokat, és mindennek a hatását minél tovább megőrizni magamban itthon is.

P: Mit gondolsz, milyen gyakran kellene kiszakadnunk a mókuskerékből, és visszatölteni a tartalékainkat?

Kata: Egyénfüggő, kinek mire van szüksége, de én jövőre is szeretném beiktatni ezt az egy hónapos kimenőt, annál is inkább, mert a télből a nyárba váltás hangulat szempontjából is nagyon jót tesz. Talán meglepően hangzik, de egyre inkább úgy gondolom, hogy minél jobban szereti valaki a munkáját, annál hosszabb szünetet ajánlott tartania, a bevonódás nagy mértéke miatt. Aki az egy hónapos pihenést alkalmazottként nem teheti meg, annak is érdemes legalább két hétre távol maradnia a munkától, bár az érintettek helyében én megkérdőjelezném, hogy tényleg nem lehetséges-e egy ilyen út, sok munkáltató már nyitott arra, hogy hasonló élményekkel támogassa a kollégák feltöltődését. Ahogy az én példám is mutatja, sokszor a csapat is tud profitálni abból, ha valaki energiával tele tér haza. Ugyanakkor szerintem sok esetben nem is a szabadság hossza, sokkal inkább a minősége a meghatározó. Elutazhatunk hetekre is, ha közben folyamatosan az emailjeinket olvassuk, vagy lehet feltöltő egy hosszú hétvége is, távol az internettől, valahol a természetben. Amikor azt érezzük visszatérve, hogy már ott buzog bennünk a tettvágy, és szívesen vetjük bele magunkat a feladatinkba, akkor sikerült igazán kikapcsolnunk. 

Merítsünk a fenti történetből, és szánjunk elegendő időt a pihenésre is. Ez akkor is igaz, ha épp állást keresünk, hiszen sokkal nagyobb elszántsággal és tudatossággal vághatunk bele a folyamatba kipihenten. Válogassunk a több ezer friss álláshirdetés között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink szerint. Legyünk naprakészek, kérjünk hírleveletés Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le egyetlen nekünk való pozícióról sem!

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

A Profession.hu Google+ oldala

Címkék: munka, pihenés, szabadság, feltöltődés, tudatosság

- Profession.hu

További cikkek a karrierépítésről
További cikkek a karrierépítésről
www.facebook.com/Profession.hu

Kapcsolódó témák

-

Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a hosszú hétvégénkből

2019. április 18.
Sajnos a munkahét vége kevesek számára jelenti valóban a munka végét is. Pedig a hétvégének valóban a feltöltődésről kellene szólnia! Bővebben

-

Megállni kötelező!

2019. április 17.
A kiégés valós és nagyon komoly probléma, ráadásul sokkal többeket veszélyeztet, mint gondolnánk. Honnan vehetjük észre, hogy baj van, és mit tehetünk? A szakértő elmondja. Bővebben