Önbizalom a munkában: így erősíthetjük

Önbizalom a munkában: így erősíthetjük

Számtalan oka lehet, ha szakmai önbecsülésünk zuhanórepülésbe kezd. Fordítsuk vissza a folyamatot!

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Amikor hosszú ideje dolgozunk ugyanannál a cégnél, de nincs módunkÖnbizalom a munkában: így erősítsük - Fehérvári-Varga Judit az előrelépésre, vagy váltottunk ugyan munkahelyet, de a munkakörünk más sok éve azonos, bizony könnyen előfordulhat, hogy az önbizalmunk szépen lassan csorbulni kezd, és egyre kevésbé érezzük értékesnek mindazt, amit nap, mint nap csinálunk. „Az állandóság, az egyetlen munkahelyhez, munkakörhöz köthető pálya kétélű fegyverként működhet az életünkben. Egyrészt rendkívül pozitív hatású a tudat, miszerint bíznak bennünk, számítanak ránk és ismernek bennünket – akadnak, akik számára ennyi épp elég a magabiztosság megőrzéséhez, és örömmel végzik megszokott rutinjukat, sokakban azonban előbb vagy utóbb hiányérzetet kelt, ha nincs lehetőségük megmérettetni magukat, hiszen önbizalmat mindig a komfortzónánkon kívüli történésekből meríthetünk” – vezeti fel a témát Fehérvári-Varga Judit, karrier coach.

Amikor már baj van

Ha valami miatt a biztonságos, jól ismert keretek között ragadunk, az ösztönző kihívások lassan kikopnak az életünkből, és gyakran már csak azt vesszük észre, hogy mint egy gép, daráljuk a mindennapokat. Fogalmunk sincs már arról, mi mindenre voltunk és lennénk képesek, mennyit érünk a piacon, és a fakuló magabiztosság miatt önmagunk megítélése is fokozatosan romlik. „Ha évek óta végezzük ugyanazt a munkát, tapasztalatom szerint az elvárások egyre csak nőnek velünk szemben, egyre többet kellene letennünk az asztalra, miközben már kisujjból rázzunk ki mindent, és sehonnan nem érkezik az extra motiváció, ami többre sarkallna minket. Amikor teljesítményünk romlani kezd, nem csupán a túlzott rutinszerűségre gyanakodhatunk, hanem a csökkenő önbizalmunk is megbújhat az okok között” – figyelmeztet Judit.

Persze általában más jelek is árulkodnak arról, hogy ideje foglalkoznunk magunkkal. „A rossz érzés mindig iránymutató. Amikor már nem vagyunk komfortosak a mindennapi feladatinkkal, az eredményeinkkel, azzal, ahol tartunk, mi több, akár már szakmaiságunkat, hozzáértésünket is megkérdőjelezzük, akkor valószínűleg önbizalmunk sem a régi már. Érdemes megfigyelnünk, hogyan beszélünk a munkánkról, ha ugyanis sorra negatív jelzőkkel illetjük, értelmetlennek tituláljuk, azzal önmagunkat is minősítjük, hiszen a munkánk amolyan identitáselemként van jelen az életünkben. Ha úgy érezzük, hogy nem azt csináljuk, amit igazán szeretnénk, az szintén fontos üzenet számunkra, és számos kérdést felvet: miért nem ott vagyunk, ahova vágyunk? Nincs elég bátorságunk a nagy lépéshez? Esetleg a tudásunk vagy a tapasztalatunk hiányzik? A válaszok egészen messze vihetnek bennünket, és akarva-akaratlanul tükröt tartanak elénk” – osztja meg interjúalanyunk.

Önbizalom a munkában: így erősíthetjük

„Tedd meg, amit tudsz, ott ahol vagy, azzal, amid van!”

A ránk törő felismerések nyomán soha nem a hirtelen munkahelyváltás jelentheti a megoldást az önbizalomhiányunkra, hiszen ha azt nem kezeljük éppen ott, ahol vagyunk, akkor a rossz énkép és az ezzel járó negatív érzések örvényként fognak lerántani bennünket, és borítékolhatóan már az álláskeresés fázisában elbukunk, hiszen nem tudjuk eladni magunkat. Nézzük tehát, mit tehetünk aktuális munkahelyünkön azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben!

Alapszabály, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz! Sajnos az iskolarendszer belénk táplálja, hogy adott egy keretrendszer, amelynek meg kell felelnünk, és ez valakinek jobban, valakinek kevésbé sikerül. Ebben gyökeredzik, hogy folyton másokhoz mérjük magunkat, legyen az egy barát, egy kolléga, vagy egy gimnáziumi osztálytárs, és jellemzően kizárólag azt vesszük észre, amiben gyengébbek vagyunk. A legjobb, amit tehetünk, hogy a nyomasztó hasonlítgatás helyett más mércét kezdünk használni, és magunkhoz mérjük az eredményeket, a fejlődést: honnan jöttünk, mi mindent tanultunk, melyek voltak az eddigi legnagyobb sikereink, és hol tartunk most. Ez garantáltan új perspektívát nyit előttünk, és rávilágíthat, hogy a mi pályánk esetleg sokkal magasabb ívű, mint azé a munkatársunké, akik már egy pozícióval felettünk jár” – mutat rá egy lényeges pontra a szakember.  

És máris megosztja a következő jótanácsot, amit az önbizalmunk ráncba szedéséért tehetünk: „Ha már az eredményeinkről volt szó, vessük papírra azokat, és tegyük mellé valamennyi képességünket, adottságunkat, mindent, amiben jók vagyunk. Gondoljunk vissza az első munkanapokra, hogy anno még minden ismeretlen volt számunkra, ma pedig már nem lenne könnyű pótolni azt a tudást, tapasztalatot, kapcsolatrendszert, amivel rendelkezünk. Az erősségeink, sikereink tudatosítása különösen jól jön, ha a belső monológunk már egészen negatív a mindennapi feladatainkról, teljesítményünkről. Ha van egy pozitív lista a kezünkben, máris van mivel helyettesítenünk a lealacsonyító gondolatokat. Amennyiben nehezen boldogulunk a büszkeségek összegyűjtésével, kérdezzük meg, kollégáink, barátaink, családtagjaink mit szeretnek, értékelnek bennünk leginkább – meg fogunk lepődni a válaszaikon, és igazán jól fog esni nekünk, ahogy ők látnak bennünket.

Önbizalom a munkában: így erősítsük - munka, önbizalom, elismerés

Törjük meg a rutint!

Amikor már szinte gondolkodás nélkül oldjuk meg a legváratlanabb munkahelyi szituációkat, kezeljük le az ügyfelek panaszait vagy épp a partnerek kéréseit, könnyen hisszük azt, hogy mindaz, amit teszünk, semmiség, és mi már csak ennyire vagyunk képesek. „Nézzük rá a feladatainkra a kívülálló szemével: mekkora felelősség nyugszik a vállunkon? Mi minden szükséges ahhoz, hogy a napi munkát gördülékenyen teljesítsük? Milyen akadályokkal találkozunk? Ami nekünk rutin, az másnak akár elképzelhetetlen pörgés és kihívás is lehet – ezt mindig tartsuk szem előtt, még akkor is, ha számunkra egészen egyszerűnek tűnő munkát végzünk” – hangsúlyozza a coach.

Ha már tisztábban látjuk, és újra értékelni tudjuk a jelenlegi munkánkat, ajánlott a céljainkat is górcső alá vennünk, a szakember szerint ugyanis gyakran a nem reális célkitűzések küldik padlóra az önbecsülést. „Ne tegyük túlontúl magasra a lécet, és ne tekintsük túlságosan messzire, a túlzások, vagy a sok évre előre rögzített mérföldkövek ugyanis magunkban hordozzák a kudarcot. Amennyiben csupán két év tapasztalattal rendelkezünk egy adott területen, ne az lebegjen előttünk, hogy öt év múlva majd vezetőként keressük a kenyerünket! Gondolkodjunk egy éves távlatokban, és jelöljünk ki olyan valós részcélokat, amelyek a sikerélmények által magabiztosságot és lendületet adnak nekünk a mindennapokra. Azt is érdemes felülvizsgálnunk, hogy a dédelgetett tervek ténylegesen a sajátjaink-e, és nem a környezetünknek, a családunknak vagy valamiféle társadalmi elvárásnak próbálunk megfelelni. Ahhoz, hogy tudjuk, mit szeretnénk igazán – és ez nem feltétlenül egy vezetői pozíció lesz!, önismertre van szükségünk, ez a munka nem spórolható meg, motiváló gyümölcséért viszont egy életre hálásak lehetünk.

Néma gyereknek anyja se…

Judit a nyílt, őszinte kommunikáció szószólója, és meggyőződése, hogy ez egy olyan eszköz a kezünkben, amivel az önbizalmunkért is sokat tehetünk. „Amennyiben úgy érezzük, nem kapunk elegendő visszajelzést a főnökünktől, mondjuk ezt el neki, és kérdezzük meg azt, ami minket érdekel: elégedett-e a munkánkkal? Mit csinálunk jól? Min kellene változtatnunk? Minél konkrétabbak a kérdéseink, annál pontosabb válaszokat fogunk kapni, emellett pedig ajánlott nyitottabb szemmel is járnunk, és észrevenni azokat a dicséreteket, megerősítéseket is, amelyek nem a szavak szintjén érkeznek, ugyanis az elismerés nyelve igen sokféle lehet.

Jó, ha tudjuk, hogy az önmagunkkal kapcsolatos bizonytalanságot nemcsak mi éljük át, hanem az ismerőseink, munkatársaink közül is sokan. „Osszuk meg az érzéseinket, ahol lehetőségünk nyílik rá és ezt komfortosan megtehetjük. Bátran kérdezzünk, ugyanis sokat meríthetünk mások gondolataiból: mivel motiválják magukat a munkájukban? Hogyan őrzik meg a magabiztosságukat és minek köszönhető, hogy értékesnek látják magukat? Mi segíti őket az előrelépésben, haladásban? Kétségeinket akár papírra is vethetjük, a lényeg, hogy valamilyen csatornán kikerüljenek a fejünkből az odabent kavargó gondolatok – így válnak kézzelfoghatóbbá és kezelhetőbbé. Mi magunk is fontos felismerésekhez juthatunk, ha tudatosan nézünk rá a minket foglalkoztató témákra, de lehetséges, hogy egy barát vagy egy szakember új nézőpontjára van szükségünk, hogy az esetleges holtpontról elmozduljunk. Ez egyáltalán nem szégyen, sokkal inkább a személyes fejlődés motorja” – összegzi a fentieket interjúalanyunk.

Gondoljuk át a fentieket, és vegyük kezünkbe az irányítást, hiszen rajtunk múlik, hogyan is érezzük magunkat a munkahelyen. Azt is fontos tudatosítanunk, ha már nincs tovább, és csak viszi az energiánkat jelenlegi munkánk, azonban mindenképp adjunk magunkat időt, mielőtt belevágunk az álláskeresésbe. A magabiztosság fél siker! Tekintsünk új lehetőségként a leendő munkánkra, keressünk a megannyi opció között személyes prioritásaink szerint, és váljunk láthatóvá a munkáltatók számára is. Az álommunkánk, ahol önbizalommal telve tehetjük a dolgunk, közelebb van, mint gondolnánk.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, önbizalom, teljesítmény, elismerés

További cikkek a karrierépítésről