Játsszunk komolyan: kompetenciafejlesztés társasjátékkal

A mélyben gyökerező társadalmi beidegződés, miszerint a játék egyedül a gyerekek szórakozása, egyre szélesebb körben kezd megdőlni, köszönhetően a hazai társasjátékos kiadóknak, blogoknak és rendezvényeknek. „Elkezdődött a közönség edukációja a témában, így mára már sokan felismerték, hogy a felnőttek számára legalább olyan fejlesztő a játék, mint a kisebbeknek: egyszerre minőségi időtöltés, relaxáló és koncentráció-növelő tevékenység, ami a szervezetünkben többek között endorfint, illetve oxitocint is termel, így a szórakozás közben fókuszáltabbá válhatunk, vagyis a rendszeres társasozás a munkahelyi teljesítményünkre is jótékonyan hathat” – vallja Győri Zoltán, az Eureka Games játékfejlesztője.

P: Hogy látod, mi a helyzet ma itthon társasjáték fronton?

Zoltán: Évről évre több száz játék jelenik meg a magyar piacon, a szám folyamatosan nő, és egyre nagyobb az igény a magyar tervezésű játékokra is. Véleményem szerint ez a tendencia a kikapcsolódás fogalmának átalakulásával szorosan összefügg. A passzív szórakozási formák (pl. mozi) mellett ugyanis ismét sokan keresik az aktív lehetőségeket is, és ez egyre inkább közösségi jelleget is ölt, vagyis már nemcsak a közös beszélgetésekben, evés-ivásban mutatkozik meg, hanem olyan programokban, melyek élményszerűek is, a társasjáték pedig erre tökéletesen alkalmas. A felnőttek is kezdik felfedezni ezt, a ma még kevésbé kiaknázott potenciált, annál is inkább, mert számtalan féle játékból válogathatunk, ráadásul pár ezer forintból komplex, többször átélhető élményt nyerhetünk.

P: Mi van az élményen túl? Mit kaphatunk még a játékoktól?

Zoltán: Manapság már nem elég, ha egy játék “csak” szórakoztató, nő az elvárás a tekintetben, hogy fejlesztő is legyen, a mélységet nem csak a flowban, de a kompetenciák erősítésében is mérjük. Ezt egyértelműen követi a piac is, egyre komolyabb a felnőtt-társasjátékos szcéna. Ahogy a játékosítás és a játékelmélet úttörője, Brian Sutton-Smith 1997-ben fogalmazott: „A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió” – amely kijelentés nagyon jól összefoglalja a játék társadalmi hasznosságát és a felnőttek életében elfoglalt helyét is.

P: Hogyan működik a kompetenciafejlesztés játékokon keresztül?

Zoltán: Meggyőződésem, hogy a játék a lélek ideális állapota. Játék közben ugyanis rögzített keretek között élhetjük meg a kreatív szabadságot, magunk mögött hagyhatjuk megszokott szerepeinket, és kipróbálhatunk valami egészen újat. A flow élményen keresztül észrevétlenül fejlődnek kooperációs és kommunikációs készségeink, az empátiánk, miközben önismerettel és társas ismeretekkel is gazdagodunk. A játék lehetőséget ad arra is, hogy nekirugaszkodjunk egy probléma megoldásának és elbukjunk, majd újra megpróbáljuk. Mindezt szívesen, élvezetből tesszük és (többnyire) nem jár komoly stresszel. Ez a való életben kevésszer adatik meg, a társasjátékok adta biztonságos környezet azonban kiváló terep minderre. Ráadásul a legtöbb játék újra játszható, így az ismétlés nyomán hatékonyabban rögzülnek a tudattalanul tanultak. Léteznek persze egyszer játszható játékok is, ám ott a hangsúly az “epikus” élményszerűségen van, ilyen például a Pandemic Legacy. Ezek az örökség típusú társasjátékok egyszer végigjátszható, hosszú kalandként vezetik végig a játékosokat a történeten, ráadásul folyamatosan arra buzdítják őket, hogy változtassanak a játékszabályon, és magukon a társas alkatrészein is (kártyákat kell széttépni, rájuk írni, ragasztani a táblára stb). Ezek a játékok nagyban fejlesztik a rugalmasságot, taktikai érzéket, illetve erős narratívával rendelkeznek.

P: Az online és offline játékok más hatásmechanizmussal rendelkeznek?

Zoltán: Igen. Az online játékok lassabban, és más skilleket, elsősorban a gyorsaságot, a multitaskingot, a részletekre kiterjedő figyelmet és az eredményorientáltságot fejlesztik. Az offline játékok a személyes élmény, bevonódás, kapcsolódások által hatnak, jellemzően több érzelmet mozgatnak meg, és az emlék-értékük is magasabb. Azt gondolom, a kettő a különbözősége miatt jól kiegészíti egymást, van, aki szereti online megismerni az adott társas mechanizmusát (a Carcassonne vagy a 7 Csoda például elérhető mobilon is), és csak azután vág bele a valóságban a játékba, ha az elnyerte a tetszését, vagyis az online játékok egyáltalán nem írták felül a dobozos társasjátékok iránti igényt.

P: Aki épp állásinterjúra készül, milyen játékkal edzheti magát a megmérettetésre?

Zoltán: A kommunikációt fejlesztő játékok mindenképp jól jöhetnek, ezek lehetnek beszélgetésindító jellegűek, illetve foglalkozhatnak az önidentitással, történetmeséléssel. Ilyenek például az IGEN?, az Álmodj velem és a Dixit. Ez utóbbi nemcsak a folyékony kommunikációt segíti, de az asszociációs készséget is fókuszba helyezi. A mostanában megjelent, Csak egy című játék az egymás fejével való gondolkodásra sarkall, így remekül felkészíthet akár az interjúszituációra is. Ha a stresszhelyzet kezelésére treníroznánk magunkat, próbáljunk ki egy ún. gyorsasági társasjátékot, mint például a Dobble, ahol nem a játék által meghatározott keret szorítja a játékost, hanem a többiek. Ez azért is jó példa, mert ha a többi játékos ügyessége jobb teljesítményre sarkall bennünket, akkor ez segíthet átfordítani magunkban a hasonló helyzetekben megélt szorongást is, és élőben már pozitívan, nyugodtabban reagálhatunk.

P: A stratégiai gondolkodást, logikát mindegyik játék fejleszti?

Zoltán: Gyakorlatilag igen, csak másképp. Megkülönböztetünk taktikai és stratégiai társasjátékokat, e kettő között a döntések kifutásának távolsága a különbség. A taktikus játékokban az adott helyzetre (a másik adott lépésére) reagálunk viszonylag rövid távon, ez értelemszerűen más skilleket kér, mint egy hosszabb távú (körökre előre ható) stratégiai tervezés. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy az európai típusú társasjátékoknál a stratégiai, az amerikai típusúaknál a taktikai készségeink fejlődnek elsősorban. Stratégiai gondolkodásra ösztönöz pl. a Terra Mystica, ahol hosszú távú döntéseket hozunk (akár az egész játékra vonatkozóan is), vagy a Pandemic Legacy, ahol minden döntésünk nagy hatással köszön vissza a későbbiekben.

P: És mi a helyzet a kooperációval? Általában versengünk, de van olyan játék is, amelynél az együttműködés is fontos?

Zoltán: Természetesen rengeteg. Úgy vélem, a társasjátékoknak pont a kooperatív játékok térnyerése adott mostanában egy új löketet. Sokáig a társast kizárólag a Monopoly vagy a Ki nevet a végén? jellegű játékok jelentették, vagyis egy versenyt, ahol a “legjobb” nyer, a többiek veszítenek, és éppen ezért csökkent a népszerűségük. A másik irány az ún. szerepjátékok voltak, melyekben a kooperáción volt a hangsúly, azonban ezek bonyolultságuk, és gyakran valóságtól távol eső történetük miatt nem arattak osztatlan sikert a játékosok között. Aztán egyre több kooperatív elem jelent meg a hagyományos társasokban, és ez az, ami tetszik a közönségnek: ismét egyre inkább érezhető, hogy nem egymás ellen játszunk, hanem egymással. E tekintetben igazán jó játék pl. a Hanabi, ami elsőre egy szimpla kártyajátéknak tűnik, azonban a saját kártyáinkat csak mi nem láthatjuk, és a többiek jeleiből kell leszűrnünk, mi is van a kezünkben. Vagy a Magic Maze, ahol a játékosok szavak nélkül - egy bábuval jelölve a szándékukat - játszanak. A The Mind pedig az egymásra figyelésen, együttműködésen túl az időérzékünket is próbára teszi, miközben az empátiát is fejleszti. Adjunk egy esélyt ezeknek, és nem fogunk csalódni!

A szakember szerint már egy játék is rengeteget adhat, de a legtöbbet akkor nyerhetjük, ha a társasozást életformaként űzzük és minél többet gyakoroljuk. Használjuk ki a nyári szabadságot, tegyük próbára az említett játékokat társasjáték klubokban, kávézókban, és élvezzük az élmény sokrétű hatásait. Amennyiben pedig épp állást keresünk, szemezgessünk a több ezer lehetőség között. A számunkra tökéletes munkahely létezik, ha kérünk hírlevelet és Facebook értesítést, garantáltan nem maradunk le róla.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szabadság, nyár, társasjáték, fejlődés