Férfi műkörmös, női autószerelő – gondolkodjunk szabadon a karrierünkről!
A határok egyre kevésbé élesek: ma már egyre gyakoribb, hogy egy asztalosműhelyben egy nő ül a fűrészbak mögött, de ugyanígy feltűnnek a szépségszalonokban tehetséges férfi szakemberek is.
Önnek ajánljuk!
Nők könyékig olajosan
Máig hitetlenkednek a telefonban, amikor kiderül, hogy tényleg ő az autószerelő, meséli Erika. „Mindenki azzal jött, hogy egy nő úgysem tud ezeréves berohadt csavarokat kiszerelni – én meg mondtam, hogy persze, de egy csomó férfi sem. Én megpróbálhatom? Sokan féltettek, hogy ki fognak kezdeni nőként. Az iskolában csak az elején voltam különc, nagyon gyorsan beilleszkedtem, de a műhelyben, ahol először dolgoztam, százszorosan jobban kellett bizonyítanom, mint a fiúknak. Sokan nem akarják elhinni, hogy én is legalább olyan jól meg tudom oldani a problémákat, mint ők.” – meséli az autószerelő.
Az ő példája is mutatja, hogy kicsit rögösebb úton talán, de az előítéletek ellenére is sikeres lehet a munkájában: „Vannak visszajáró ügyfeleim, szerintem ez sokat elárul arról, hogy elégedettek velem, jól dolgozom. Megtaláltam a helyem, olyan szakmában tudtam elhelyezkedni, amit szeretek.” A nőies munka, férfias munka sztereotípiákkal ő éppen ezért már nem nagyon foglalkozik, szerinte egy dolog számít, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, és érezzük is jól benne magunkat. „Az mondjuk vicces, hogy néha összefutok a városban olyanokkal, akik hozzám hozzák a kocsijukat, és nem ismernek meg „csinosban”, mert nem vagyok könyékig olajos.”- mondja nevetve.
Beszélgettünk női építésvezetővel, burkolóval és kamionsofőrrel is: abban mindannyian egyetértettek, hogy mindenki felkapja a fejét, amikor meghallja, mivel foglalkoznak. A reakciók általában vegyesek: vannak, akik elismeréssel, érdeklődéssel fordulnak feléjük, de sokszor előfordul kevésbé barátságos válasz is.
„Van, aki behozza az autóját, és elkezdi megmagyarázni nekem, hogy hogyan kellene megszerelnem. Néha az az érzésem, hogy egyesek kötekedni jönnek, hogy megmutassák, mennyivel jobban értenek az autókhoz, de olyankor mindig mondom, hogy jó, mert akkor rám nincs is szükség.”- mondja Erika, de hasonló élményekről számoltak be a többiek is. Azt mondják, meg kell és meg is lehet tanulni kezelni az ilyen típusú embereket is, de általában nem közülük kerülnek ki a kedvenc ügyfeleik. Vannak ugyan nehéz helyzetek, de mégis azt látják, hogy ha kapnak esélyt, és meg tudják mutatni, mennyire jól értenek a szakmájukhoz, akkor végül teljesen elfogadják őket.
Korábban egy női kamionsofőrt kérdeztünk arról is, hogyan találta meg a helyét a szakmában:"Mielőtt belevágtam, nagyon sokan mondták, hogy “Ó, nő vagy, nem fogod bírni! Úgyis feladod!” Most, hogy már egy ideje szakmabeli vagyok, alapvetően több kedvességet és elismerést kapok, mint elutasítást. Körülbelül 50-50 százalék az aránya azoknak, akik nagyon örülnek, hogy az utóbbi években mi, nők is berobbantunk a szakmába, és azoknak, akik szerint a nőnek, ha nem is a konyhában, de semmiképp sem a volán mögött a helye. Utóbbiak mindig kissé kétkedve fogadnak, sőt az is előfordul, hogy egy telephely összes dolgozója figyeli a tolatásomat, mert nem hiszi el, hogy navigálni tudok egy több tonnás monstrumot. De természetesen bőven akadnak elismerő visszajelzések, kedves mosolyok is, gyakran még fotózkodni is akarnak velem.
Olyan szerveződésekre is van példa, amikor több szakember áll össze: Angliában több csak női szakikból álló brigád is működik, ahol többek között festő, tapétázó, burkoló is dolgozik a csapatban. Sok egyedülálló női megrendelőjük van, akik úgy érzik, könnyebben megtalálják a hangot a női szakemberekkel.
Műköröm férfi szemmel
Nemcsak a női repülőgépszerelő és hivatásos sofőr létezése meglepő sokak számára, ugyanúgy a férfi óvodapedagógus és a műkörmös is kap pár kérdő pillantást, pedig ők is kiváló szakemberek.
Zoltán éppen műkörmösnek tanul: ő a koronavírus miatt veszítette el a munkáját, és egy rádióadást hallgatva merült fel benne, hogy ez lehetne az új szakmája. „Volt egy rádiós műsor arról, hogy ki mit csinálna, ha nem lenne a szakmája, amit most csinál. Én azt mondtam a munkatársamnak, hogy elmennék műkörmösnek, mert ez olyan szép szakma és lehet alkotni, művészkedni. Aztán egy sporteseményen az egyik futótársammal is erről beszélgettünk, és megemlítette, hogy az édesanyja műkörmös, és biztos szívesen segít. Elutaztam hozzá, és ott töltöttem az egész napot a műkörmös szalonban, sőt én is kipróbálhattam és tetszett. Mivel sajnos a vírus miatt munkanélküli lettem, belevágtam a tanulásba.”
Nem ez az első meglepő pályaválasztása, bábjátékosként végzett: „Az is egy olyan szakma, hogy rácsodálkoznak az emberek, a főiskolán úgy voltunk, hogy 19 lány és én. Itt a körmös iskolában nem érzem magam kívülállónak, örültek nekem a lányok és a tanárok is teljes mértékben befogadóak. Szerintem ez a szakma egyáltalán nem kellene, hogy nőies legyen, mert egy műalkotás, ami készül, és azt akár a nők, akár a férfiak is el tudják készíteni. Csak türelem kézügyesség és természetesen szakmai tudás kell hozzá.”
A lehetőségeinknek csak a képességeink és a szorgalmunk szabnak határt – a nemek közötti különbségek lassan eltűnnek a szakmaválasztáskor. Ne hagyjuk tehát elbizonytalanítani magunkat, ha olyan szakmában láttuk meg a jövőnket, ami hagyományosan nőies vagy férfias pályának tűnik. Egyre szabadabban gondolkodhatunk, ne álljunk saját karrierünk útjába!
Készítette: Profession.hu
