Félünk a váltástól? Segít a lovas önismeret!

Hogy jól érezzük-e magunkat, és kiteljesedünk-e a munkahelyünkön, számos tényezőtől függ: tudjuk-e mivel szeretnénk igazán foglalkozni, és abba az irányba halad-e a karrierünk, képesek vagyunk-e magabiztosan képviselni önmagunkat, kijelölni a határainkat, illetve hatékonyan kommunikálnia a felettesünkkel, kollégainkkal, de az is lényeges, hogy ismerjük-e az erősségeinket és a fejlesztendő területeinket. A lóasszisztált önismereti módszer – anélkül, hogy lovagolnunk kellene – mindebben a segítségünkre lehet. A hogyanokról és a miértekről Balog Anna lóasszisztált trénerrel, life és business coachcsal, a Soulcoaching – önismeret lovakkal alapítójával beszélgettünk.      

Őszintén a jelenben

Arra a kérdésre, hogy hogyan segíthetnek nekünk a lovak önismeretünk elmélyítésében, a legfőbb válasz az állatok egy evolúciós sajátosságában keresendő. ”A ló menekülő állat, amint veszélyt szimatol, futásnak ered, az őt üldöző ragadozókkal szemben ugyanis évezredek óta ez az egyetlen eszköze a túlélésre. Ahhoz, hogy életben maradjon, időben kell érzékelnie a veszély legapróbb jelét is. Ebből adódik, hogy rendkívül kifinomult érzékszervekkel rendelkezik: kiváló a látása, a hallása és a szaglása is, sőt, mi több, a hozzá közelítőkben lejátszódó érzelmi folyamatokat is remekül érzékeli. Csakis úgy tudunk hát vele kapcsolódni, ha őszinték vagyunk, és az, amit mutatunk, megegyezik azzal, amit érzünk.” – magyarázza Anna. 

Minden olyan megnyilvánulás, amely nem őszinte, a ló számára a veszéllyel egyenlő, és éppen ez az egyik legfontosabb pontja az önismeretnek is, hogy önazonosak legyünk. A társadalmi, szociális elvárások hatására azonban egyre inkább a színlelésre kondicionálódtunk: az érvényesülés érdekében – akárcsak a ragadozó a lóval szemben – megtanultuk álarcok mögé rejteni az igazi énünket. A szakértő szerint azért is fedjük el előszeretettel a valódi érzéseinket, mert attól félünk, hogy a körülöttünk lévők visszaélnek azokkal – azaz mi magunk válunk kiszolgáltatott zsákmányállattá.

„Amennyiben ilyen félelmek munkálkodnak bennünk, ideje feltenni magunknak a kérdést, hogy jó helyen vagyunk-e, vagy nem érdemes-e olyan helyet és környezetet keresnünk, ahol egyaránt megmutathatjuk az erősségeinket és a gyengeségeinket is” – mondja a coach, majd folytatja: 

„A lovas foglalkozások megtanítanak minket a  jelenben lenni. A ló ugyanis nem rágódik, nem gondol vagy agyal túl semmit, nem gyárt stratégiát – csak reagál az őt adott pillanatban érő impulzusra, helyzetre. Ha pedig vele vagyunk, prekoncepciók, kifogások vagy vészforgatókönyvek gyártása helyett kénytelenek vagyunk mi is az itt és mostban lenni és cselekedni.”

Láthatóvá tenni a láthatatlant

A ló tükröt tart számunkra, így általa közelebb kerülhetünk magunkhoz, az érzéseinkhez, sőt a céljainkhoz is. Amint például feszültség, félelem, szomorúság, vagy bármilyen más érzet keletkezik bennünk, hiába próbáljuk rejtegetni – ő azonnal reagál, és ha kell, helyettünk is jelez. Ez az úgynevezett ménesi intelligenciának köszönhető. „Az együtt élő és mozgó állatok folyamatosan, rezdülések szintjén figyelnek egymásra és kommunikálnak. Gyakran előfordul, hogy a lóval dolgozva panaszkodni kezdünk, hogy az állat nem csinálja azt, amit kérünk tőle. Ilyenkor fel szoktam tenni a kérdést, hogy az illető szeretné-e, ha a ló az adott feladatot végrehajtaná. A válasz legtöbbször: nem.”

A velük való munkálkodás másik áldásos hatása, hogy kiléphetünk a komfortzónánkból. Ez életünk több fordulópontján, például a karrierváltás során is segítségünkre lehet. „Általában nagyon nagy ellenállással viseltetünk a változásokkal szemben. A lovas foglalkozás során viszont muszáj megszabadulnunk a félelmeinktől, azáltal, hogy szembenézünk azokkal és a problémáinkkal is” – mondja a coach. 

És hozzáteszi: „A testérzeteink és az állat viselkedése megmutatja, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, továbbá felszínre kerülnek az erősségeink és a gyengeségeink is. Például nehézségbe ütközhetünk, mert nem tudjuk vezetni a lovat, talán azért, mert a vezetői képességeink hiányosak, esetleg nem is akarunk vezetővé válni. Kiderülhet az is, hogy valami másban vagyunk jók – például könnyedén bizalmat ébresztünk másokban, vagy éppen ösztönösen motiválunk. Sokan, akik segítő szakma felé kacsingatnak, tapasztalják, hogy a ló néhány percnyi simogatás után álomba szenderül, mert nyugalom és biztonság árad belőlük. Minden interakció tele van felismerésekkel és tanulságokkal, amelyek akár a hozzánk illő hivatáshoz is elvezethetnek minket” – mondja interjúalanyunk.

A hatékony kommunikáció jegyében

Miközben arra fókuszálunk, hogy mi történik köztünk és a ló között, a verbális közlések híján nagy szerepet kapnak a már fentebb is említett érzelmek és testérzetek, amelyek az önreflexió gyakorlására adnak remek terepet. 

„A foglalkozások alatt el kell kezdenünk figyelni a testünk árulkodó jelzéseire (mint amilyen például a feszülő érzés a gyomorban, a gombóc a torkunkban vagy a szapora szívverés), ez pedig olyasmi, amiről a hétköznapokban gyakran megfeledkezünk. Érdekes helyzet továbbá az is, amikor a ló például rálép a lábunkra. Jellemzően kétféle felismerés születik ilyenkor: vagy arra jövünk rá, hogy mások is rendszeresen „ránk taposnak”, „a tyúkszemünkre lépnek”, vagy arra, hogy addig, míg valaki rá nem lép, nem is tudatosítjuk, hogy van lábunk – azaz van lehetőségünk elsétálni a számunkra kedvezőtlen helyzetekből, vagy a ránk negatívan ható személyektől” – világít rá Anna, aki szerint a fenti szituáció kommunikációs, érdekérvényesítési nehézségekre utalhat. 

„Ugyanilyen szépen kirajzolódik egy-egy folyamat során az is, ha a határaink tartásával állunk hadilábon. Amikor egy ló, aki csak akkor eheti meg a közte és köztünk földön levő répát, amikor mi engedjük neki, nyomul, és belefejel a felemelt kezünkbe, azt is többféleképpen értelmezhetjük. Ha sajnáljuk az állatot, és magunkat hibáztatjuk, akkor egyértelmű, hogy gondjaink vannak a határaink kijelölésével. Próbáljunk meg párhuzamot vonni – tudunk-e nemet mondani a főnökünknek egy váratlan feladatra, ami túlórázást követelne, vagy attól tartunk, hogy ha nem teljesítjük vonakodás nélkül minden kérését, akkor elbocsát minket? És – ismételten egy elmélyítő kérdés – ha elbocsátanak minket azért, mert kijelöljük a határainkat, jó helyen vagyunk egyáltalán?” – világít rá egy lényeges pontra a szakember. 

Egyenesen előre

A coach tapasztalata szerint az utóbbi kérdésre sokszor nemleges a válasz: nem a hozzánk igazán illő hivatást űzzük, nem merjük sem önmagunkat adni, sem képviselni. „A lovak segítségével azonban ráébredhetünk, hogy bár a körülményeinket nem tudjuk mindig megváltoztatni, a döntés mindig a mi kezünkben van. Ha valamin, akár a legapróbbnak tűnő dolgon – a testtartásunkon, a kommunikációnkon – változtatunk, a ló azonnal válaszol, és bizonyítja, hogy érdemes kilépnünk a megszokott, de nem működő keretek közül. A köztünk és e különleges állatok közötti kapcsolat alapját a tisztelet és a bizalom adja – a harmonikus munkahelyi viszonyok és a karrierünkben történő előremenetel, vagy épp az önmegvalósítás pedig nagyban függ attól, mennyit is adunk és kapunk ezekből.”

Ha úgy érezzük, hogy elakadtunk, és valamiért nem tudunk érvényesülni, merítsünk a fentiekből, és akár hívjuk segítségül a lovakat! Ha reálisabban látjuk önmagunkat, azt, amit szeretnénk, és azt is, amitől megszabadulnánk, keressünk bátran az álláslehetőségek között, személyes prioritásaink szerint. Amennyiben a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, igénybe vehetjük a kifejezetten nekünk szánt segítséget is. Érdemes frissítenünk az önéletrajzunkat, valamint ide feltölteni, hogy tovább növeljük esélyeinket. Ne felejtsünk el hírlevelet és Facebook értesítést is kérni, hogy mielőbb elhelyezkedhessünk.

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, önismeret, fejlődés