Alkuk és pozíciók - Az egyéni béralku

Az egyéni béralku része annak a koreográfiának, amit interjúnak hívunk. Tudnunk kell, mi a táncrend, mik a lépések, és azt is, hogy mekkorát léphetünk. Két fontos szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk. Meg kell várnunk, hogy a cég képviselője hozza szóba a bérigényünket, ami általában az interjú végén következik be. A másik, hogy kerülnünk kell a pontos összegek említését, inkább sávokban gondolkozzunk, elkerülve ezzel, hogy a munkáltató által elképzelt jövedelemszint alá menjünk. Állásváltoztatásnál maximum harmincszázalékos bérnövekedés tartható reálisnak, ennél magasabb igényszint már kimeríti a kalandorság fogalmát. 

Mielőtt az interjúra sor kerülne, a munkavállalónak tudnia kell, hogy mekkora az a legkisebb összeg, amelynél kevesebbért nem vállalja a felkínált állást. Itt egyrészt reális önismeretre van szükség, vagyis annak tudatára, hogy milyen képességekkel rendelkezünk, mit tudunk nyújtani. Másrészt a kiválasztott munkahely lehetőségeinek az ismeretére is szükség van, mert más lehetőséget kínál egy nagy (multinacionális) vállalat, mást egy kisvállalkozás, és megint mást egy sikeres vagy éppenséggel egy kiutat kereső, lefelé csúszó vállalkozás. A kiszemelt céggel kapcsolatos ismereteink bővítésére mindent bevethetünk - mindent lehet, mint a szerelemben és a háborúban.
A lényeg, hogy a bércsatába kellően felvértezve menjünk. Jó, ha előtte megismerjük, milyen az adott szervezet bérrendszere. Divatos kifejezéssel élve: milyen kompenzációs csomagot ad munkavállalóinak a kiszemelt vállalkozás? Az sem árt, ha tárgyalási pozíciónk megerősítésére néhány adu is van a kezünkben. Ilyen lehet - feltéve, ha kellően nagy a személyünk iránti munkaerőpiaci kereslet - egy a zsebünkben lapuló másik ajánlat, amelyet kellő időben ki tudunk játszani.

Fotó: profimedia.hu