7 szokás az eredményességért

Dr. Stephen R. Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyve több mint negyed évszázada íródott, napjainkban mégis aktuálisabb, mint valaha: nem egy klasszikus sikerirodalomról van szó, a szerző azt veszi górcső alá, hogy mit kell tennünk a hosszútávú eredményességért, a munkánkban, a magánéletünkben, vagy épp a kedvenc sportunkban. Hogy melyek a Covey által megfogalmazott alapelvek, és milyen módon járulnak hozzá növekedésünkhöz, arról Szilágyi Judittal, a FranklinCovey tanácsadójával beszélgettünk.

Szintről szintre

Covey az eredményességet Aesopus arany tojást tojó tyúk meséjével szimbolizálja, ami a társadalmunkban uralkodó sikeréhséggel remekül összecseng: „Egyszerre akarunk klassz házasságot, menő karriert, nagy házat, luxusautót, nagyon szép testet, nagyon jó barátokat, azonban gyakran elfelejtjük, hogy hogyan is tarthatjuk életben a tyúkot, vagyis lefordítva, mit kell tennünk azért, hogy ezeket az eredményeket tartósan elérhessük, mit kell tennünk önmagunkért, hogyan táplálhatjuk erőforrásainkat” -  kezd bele a valamennyiünket érintő témába Szilágyi Judit.

Az egyre komplexebb világunkban való eligazodáshoz mind nagyobb szükségünk van egyszerű kapaszkodókra – ezeket fedi le a hét szokás. „Az alapkoncepció egy emberi érési folyamatot ír le, az eredményesség kulcsa ugyanis az ún. kölcsönös függés állapotának elérése. Ehhez hosszú utat kell bejárnunk, ugyanis mindannyian függőként születünk (ez nem egyenlő a függőséggel!) csecsemőként fizikailag a szüleinktől függünk, de sajnos felnőve is gyakran ebben az állapotban ragadunk, nem ritka, hogy ötven éves vezetők is függésben élik mindennapjaikat. A függésnek sok „arca” van. Lehetünk függők érzelmileg, intellektuálisan, vagy akár anyagilag is. A legegyszerűbb példa, ha mindig valaki mást hibáztatunk az életünk, karrierünk, házasságunk alakulásáért” – mutat rá a szakember.

A kiindulópontot jelentő függésnél egy sokkal érettebb szintet testesít meg a függetlenség szintje, amelynek személyes névmása már nem a te/ő (te/ő a hibás), hanem az én. „Amikor eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy mi vagyunk a felelősek az életünkért, a döntéseinkért, az már egy nagyon komoly előrelépés. Ez azt is jelenti, hogy tudjuk, mit szeretnénk elérni, és meg is tudjuk azt valósítani. A Covey által megnevezett harmadik szint a kölcsönös függés, ami arról szól, hogy emberek, államok, szervezetek a saját elhatározásukból együttműködésre lépnek, mivel tudatában vannak annak, hogy együtt többre képesek, mint egyedül, sőt, a 21. században nem is létezik más, hosszútávon is járható út” – vázolja interjúalanyunk.  

A felszabadító függetlenség

A fenti érési folyamatban helyezi el a szerző a hét alapelvet. „Az első, a fejlődést beindító szokás a proaktivitás, vagyis annak tudatosítása magunkban, hogy mindig, minden helyzetben szabadon dönthetünk és mi vagyunk a felelősek a döntéseinkért. Ez az egyik legnehezebb alapelv, amivel első hallásra szinte mindenki egyetért , majd pedig egymást követik a kétségek. Való igaz, hogy a magasságunkra, az időjárásra, vagy arra, hogy épp mit kér tőlünk a főnökünk, nincs ráhatásunk, azonban az inger és a válasz között mindig van egy rés, ahol a mi döntési szabadságunk húzódik. Például bármilyen feladatra mondhatunk nemet, mi több, bármikor fel is mondhatunk, de számolnunk kell döntésünk következményeivel” – világít rá az egyik leglényegesebb pontra Judit.

Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy mi vagyunk életünk sofőrjei, érdemes azt is átgondolnunk, hogy hová is szeretnénk eljutni. „Ez a második alapelv, ami nem pusztán a célokról szól, hanem arról is, hogy képesek vagyunk-e szélesebb perspektívában tekinteni életünk alakulására, például egy munkahelyválasztással mit is szeretnénk a jövőben elérni, vagy egy adott munkanapon, esetleg egy meetingen honnan hova tartunk. Amikor már azt is tudjuk, mit ütöttünk be életünk, karrierünk, adott napunk képzeletbeli GPS-ébe, akkor annak megvalósítására is képesek leszünk. Ezt írja le a harmadik szokás, vagyis az Előre a fontosat. Ez a fizikai alkotás, az első két szokás valóra váltása, ami aztán a függetlenségünk motorja lesz” – összegzi a szakember.

Egységben az erő

Amennyiben szeretnénk elérni a „mi”, azaz a kölcsönös függés szintjét, további három alapelvre lesz szükségünk. „Elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk az együttműködés alapjául szolgáló attitűddel, vagyis saját érdekünk mellett tudatosan keressük a másik fél nyereségét is, azaz nyer-nyer-ben gondolkodjunk. Ez persze nem egyenlő az áldozat szereppel, ahogy a túlzott önzéssel sem, és ha nem is tudunk minden helyzetet win-win felállással zárni, azonban ennek a paradigmának a szem előtt tartásával sokat tehetünk a kapcsolataink tartós működésért” – osztja meg Judit.

Majd folytatja: „Ahhoz, hogy ténylegesen együtt tudjunk dolgozni másokkal, fontos megértenünk egymást, erre utal az ötödik alapelv, az Először érts, aztán értesd meg magad szokása. És van még valami, amitől ténylegesen gyümölcsözővé válnak kapcsolataink, ez pedig a szinergia, a kreatív együttműködés szokása. Egy meg egy ugyanis nem kettő, hanem három, öt, tizennyolc, azaz az egész mindig több, mint a részek összege. Ennek egyik lényeges alkalmazási területe a konfliktuskezelés, vagyis amikor nem a saját vagy a másik fél megoldását fogadjuk el egy kérdés, nézeteltérés esetén, hanem közösen alkotunk egy harmadik alternatívát, illetve a másik gyakori terület, az innováció.”

A teljes rendszert a hetedik szokás öleli körbe, e nélkül a többi értelmetlen és nem is fenntartható, ez pedig nem más, mint az Élezd meg a fűrészt. „Ez a szokás figyelmeztet arra, hogy a tartós eredményesség a rendszeres megújulásunk függvénye, a test, a szellem, a szív és a lélek dimenzióiban egyaránt. Vagyis fizikai egészségünkre, fittségünkre épp akkora hangsúlyt kell fektetnünk, mint tudásunk frissen tartására, és természetesen a kapcsolatainkat is ápolnunk kell, ahogy a lelki feltöltődés sem spórolható meg” – fejti ki interjúalanyunk.

Tükröm, tükröm…

A szokások által érintett témák nem könnyűek, és bizony éles tükröt tarthatnak elénk. A szabad döntés tudata hatalmas erőt ad nekünk, ugyanakkor a felelősségvállalás komoly súlyt is tesz a vállunkra, szemben az áldozati lét ismerős kényelmével, mások állandó hibáztatása viszont rendkívül sok energiát emészt fel. „Mindig szabadon döntünk, de a döntéseink hátterében lévő értékek sokszor nem tudatosulnak, vagy egymással versengenek. Ha feltérképezzük a döntéseink mögött meghúzódó értékrendszert, máris másképp tekinthetünk egy-egy helyzetre. Ha például a biztonság magasabb rendű értékünk, mint az önmegvalósítás, és ezt tudatosítjuk magunkban, akkor talán kevésbé fogunk szenvedni a munkánk miatt, ami akár új értelmet is nyerhet, hiszen a kiszámítható bevételi forrást jelenti számunkra. Egy Covey idézettel élve: Ha kis változást akarsz az életedben, változtass a cselekedeteiden, de ha jelentős változásra van szükséged, akkor dolgozz a paradigmáidon.” – foglalja össze Judit.

A hét szokást a karrierépítésre vagy az álláskeresésre, de magánéletünk szegmenseire is lefordíthatjuk. Persze mindig lesznek olyan napjaink, amikor nem tudunk az alapelvek mentén dönteni és cselekedni, de nem is a tökéletesség a cél! Ha törekszünk arra, hogy rendszeresen átkapcsoljuk a fejünkben sorakozó kapcsolókat, azzal nemcsak eredményesebbek, de garantáltan boldogabbak is leszünk. Amennyiben épp állást keresünk, a fentieket követve ragadjunk magunkhoz az irányítást, tisztázzuk le személyes prioritásainkat és ezek mentén célozzuk meg a számunkra testhezálló munkákat. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, mi mit tudunk adni leendő munkáltatónknak, hiszen csak akkor számíthatunk hosszú távú munkakapcsolatra, ha az mindkét félnek kölcsönös nyereséggel jár.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, felelősségvállalás, fejlődés