Váljunk rugalmassá!

Életünk során, de akár egyetlen nap alatt is, számtalan kellemetlen helyzet  érhet bennünket: elkésünk a munkából, elérjük a buszt, de egy rosszkedvű utas beszól nekünk, a héten már harmadszor kell túlóráznunk, pedig nagyon fáradtak vagyunk, nem kapjuk meg a megérdemelt fizetésemelést, esetleg váratlanul elbocsátanak minket. „Széles skálán mozoghat, mit mindent tekintünk nehézségnek, egy azonban biztos: mindig abból a krízisből a legnehezebb visszabillennünk az egyensúlyi állapotba, amelyben épp vagyunk. A visszabillenés, vagy rugalmas alkalmazkodás képességét nevezzük rezilienciának, amely mindannyiunk számára nélkülözhetetlen az aktuális, rendkívül gyorsan változó viszonyok közepette, legyen szó a munkánkról vagy a magánéletünkről” – avat be minket Csontos Timi, szervezetfejlesztő, tréner, coach, aki azt is elárulja, hogyan fejleszthetjük ezt a fontos képességünket.

Alapadottság, vagy mégsem?

Nehézségekkel már kisgyermekkorunkban is szembesülünk, így már akkor is tudnunk kell ezekből visszabillenni, a reziliencia azonban jellemzően felnőtt korunkban értékelődik fel igazán. „Bár mindannyian képesek vagyunk a helyrebillenésre, mégis gyakorolnunk és tanulnunk kell azt. Abszolút egyéni, ki milyen mértékben reziliens: a talpraesettségünk szintje egyrészt függ attól, hogy mit tanítottak nekünk a szüleink, megerősítettek-e bennünket abban, hogy képesek vagyunk megküzdeni a problémákkal, vagy igyekeztek mindig megmenteni bennünket. A személyiségünk is meghatározó tényező, ahogy az is, hogy mennyit foglalkozunk a kitartás, megküzdés témakörével, azaz a tudatos tanulás is befolyásolja, hogyan is kezelünk egy elénk gördülő akadályt, hogyan fogadjuk el az aktuális nehézségeket és lépünk tovább” – sorolja Csontos Timi.

Fontos hozzátennünk, hogy a reziliens emberek élete sem csupa boldogság, nekik is vannak mélypontjaik és megélnek számtalan negatív érzést is. A különbség abban áll, hogy ők már tudják, mit kezdjenek a nehézségekkel, és hogyan előzzék meg, hogy a negatív hatások sorozata egy esetleges betegségbe sodorja őket. „A képesség aktiválása szemléletváltást kíván. Ha valaki eddig probléma keretben gondolkodott, azaz mindig arra fókuszált, miért nehéz megoldania egy helyzetet, miért nem fog az sikerülni, annak felismerése, hogy létezik egy másfajta, megoldásfókuszú gondolkodásmód is, komoly kihívást jelenthet. Akkor van esély erre, ha valaki magától elhatározásra jut, vagy ha igazán nagy horderejű negatív hatás éri az illetőt, és úgy érzi, azonnal változtatnia kell. Az is segít, ha egy számára meghatározó egyéntől kap őszinte visszajelzést. Nem könnyű azonban olyan véleményt megfogalmazni, amely valóban célt ér az érintetteknél, ha ugyanis valaki a gondolkodásmódunkat kritizálja, az nagyon mélyen érint bennünket, és az első reakciónk többnyire a sértődés” – osztja meg a szakember.

A hat építőelem

A változáshoz tehát belső elhatározásra van szükség, de ami biztos, hogy a pozitív gondolkodás tanulható, a megküzdés képessége pedig fejleszthető – csak akarnunk kell. „Neuroplaszticitásnak nevezi a pszichológia azt a jelenséget, miszerint  az agyunk sejt szinten, strukturálisan formálható, vagyis ha megtanulunk a problémák helyett az eredményekre koncentrálni, és ezt rendszeresen gyakoroljuk is, új áramköröket, új gondolatmeneteket alakíthatunk ki az agyunkban. Érdemes a folyamatot az önismerettel elkezdenünk: térképezzük fel az erőforrásainkat, a személyiségünkből fakadó erősségeket és képességeket, amelyeket bármilyen nehéz helyzetben mozgósítani tudunk. Ez lehet a kreativitásunk, vagy akár a barátságos természetünkből fakadó széles kapcsolatrendszerünk. Ha nem tudjuk, mivel is gazdálkodhatunk, kérjünk visszacsatolást a hozzánk közel állóktól: írják meg nekünk azt a három tulajdonságunkat, amelyeket a leginkább értékelnek bennünk. Az azonos pontok mentén könnyen összeállíthatjuk a személyes erősségprofilunkat” – tanácsolja interjúalanyunk.

Timi szerint ezután következhet a szív és a fej dimenziója, vagyis az érzéseink és gondolataink górcső alá helyezése. „Az érzelmi intelligenciánkra nagy szükségünk van ahhoz, hogy azonosíthassuk érzéseinket és azok gyors változásait. Vezessünk egy hétig érzelmi-naplót, és jól nyomon követhetjük érzelmeink hullámzását, és azt, hogy mi magunk is milyen változékonyak vagyunk. Ha nevén tudjuk nevezni az érzéseinket, sokkal könnyebb elfogadnunk és kezelnünk azokat. Hasonlóan érdemes eljárnunk a gondolatainkkal is: figyeljük meg, hányszor mondunk magunknak problémára irányuló gondolatokat, és hányszor pozitív üzeneteket. A gondolat és az érzés természetesen szorosan összefonódik, hiszen amire gondolunk, az egy érzést ébreszt bennünk, és fordítva, tehát onnan közelítsünk, ahogy az számunkra egyszerűbb.”

A reziliencia kulcsa három készségünkben keresendő, ezért ezekre ajánlott kiemelt hangsúlyt fektetnünk. „Az első ezek közül az optimizmus: sajátítsuk el, hogyan tudunk pozitívan közelíteni egy nehéznek tűnő hétköznapi helyzethez, és kezdjük el felfedezni a mindennapok apró örömeit, vagyis legyen a pohár félig tele! A második lényeges képesség a hatékony változáskezelés: változékony, bizonytalan, komplex és kétértelmű világban élünk, bármikor bekövetkezhet egy nem várt fordulat. Lássuk meg a lehetőségeket a változások közepette, és találjuk meg azokat a célokat, amelyek kijelölik számunkra a követendő irányokat az ilyen helyzetekben. A harmadik elem pedig a stresszkezelés, hiszen ha hosszabb ideig nyomás alatt vagyunk, az komoly stresszt okozhat az életünkben. Sajátítsunk el és vessünk be számunkra hatékony technikákat a stresszel járó negatív hatások csökkentésére: ilyen lehet például a mozgás, a meditáció vagy az autogén tréning” – foglalja össze Timi. 

Amit már ma megtehetünk

Talán meglepőnek tűnhet, de mégis sokat segíthet a visszabillenésben, ha kimondjuk, hogy épp rossz kedvünk van, vagy dühösek vagyunk. Ettől persze a kiváltó helyzet nem fog megszűnni, mégis hozhat egyfajta megkönnyebbülést, ha meg tudjuk fogalmazni, hogyan érezzük magunkat. Az ilyen őszinte megnyilvánulásokkal a környezetünkkel való esetleges konfliktusokat is minimalizálhatjuk, vagyis máris tettünk azért, hogy a probléma ne súlyosbodjon.

„Egy másik azonnal bevethető esti gyakorlat, ha elkezdjük naplózni, mi volt az a három dolog a napunkban, amit szerettünk. Ezek lehetnek egészen apró történések, mint az ízletes ebéd a kollégáinkkal, vagy nagy események is, például a főnökünk pozitív visszajelzése, a lényeg, hogy hármat még a legpocsékabb napon is fel kell írnunk. Ez a technika észrevétlenül lendít át a mélypontokon azáltal, hogy a fókuszt a jó dolgokra helyezzük, és a szemléletformáló hatás hosszútávon is érvényesül” – részletezi a szakember, aki szerint ajánlott megtanulnunk még valamit: „ha felismertük, mire van szükségünk ahhoz, hogy jobban legyünk, konkrét kérésünket bátran fogalmazzunk meg a környezetünk felé. Az igényeink kifejezése sokszor nehéz és kellemetlen, különösen a munkahelyünkön, mégis próbáljuk meg, mivel így megértéshez, meghallgatáshoz, tanácshoz is juthatunk, vagyis pontosan ahhoz, ami épp a mentőövünk lehet a krízisben.”

Ismerős számunkra a problémafókuszú gondolkodás? Tegyük le a szemüvegünket, amin keresztül eddig szemléltük a világot, és kövessük a fentieket! Ha azonban törekvéseink ellenére sem érezzük jobban magunkat a munkánkban, esetleg a munka-magánélet egyensúlyát nem sikerül helyreállítanunk, ne riadjunk vissza a váltástól sem.  Számtalan friss lehetőség vár ránk, amelyek közül személyes preferenciáink szerint válogathatunk. Váljunk láthatóvá a munkaadók számára, frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, nehézség, megküzdés, fejlődés, megoldás