Hivatásos segítő: így dolgozik a pszichológus

2018. november 29. Forrás: Profession.hu/Istók Nikoletta

Hasznos: - + Nyomtat

Mai cikkünkben egy különleges és nehéz szakmát hoztunk, amelyben a személyiség nagyon fontos szerepet játszik.

Önnek ajánlott állások

A pszichológus szakmáról talán sokaknak eszébe jut a Terápia című Hivatásos segítő: így dolgozik a pszichológus filmsorozat, amely által némi betekintést nyerhettünk egy szakember mindennapjaiba, aki leginkább hallgat, fürkészve nézni a vele szembe ülőt, és olyan kérdéseket céloz felé, amelyekre esetenként nem is számítunk. Látszólag ennyiből áll a munkája, de természetesen szó sincs erről. Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológust a szakma kihívásairól és szépségeiről kérdeztük, ahogy arra is kíváncsiak voltunk, hogy miben is méri egy hivatásos segítő a sikert.

P: Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből pszichológus váljék?

Erika: Úgy gondolom, ami a legfontosabb, az egyfajta érzékenység és hit abban, hogy a lélek tud olyan helyzetekben segíteni, amikor fejben vagy testi szinten már nincs lehetőség a haladásra. Gyakori tévhit, hogy jó szakember csak abból lehet, aki tökéletesen kiegyensúlyozott, soha nem szorong, és semmilyen érintettsége sincs. Ez egyáltalán nem igaz! Valahonnan mindig fakad a motiváció. Speciális személyiséget azonban nem kíván ez a terület, önismeretet, és folyamatos fejlődést viszont annál inkább. A 3+2 éves egyetemi képzés majd az ezt követő további 2-4 éves szakképzés is nagy hangsúlyt fektet a sajátélmény alapú önismeretre, a gyakorlatok ugyanis mindig megelőzik az elméletet, éppen ezért a nyitottság és a szembesülés képessége is elengedhetetlen már a tanulmányok alatt is. Lényeges megjegyezni, hogy pszichológushoz minden pszichológusnak járnia kell, és ajánlott az egyetemmel egy időben elkezdeni ezt a folyamatot.

P: Pszichológus és kliens különleges kölcsönhatásban áll egymással. Hogyan választható el egymástól a munka és a magánélet?

Erika: A pszichológiában az identifikáció képességére nagy szükségünk van, hogy azonosulni tudjunk a kliens problémájával, élethelyzetével, de legalább ennyire lényeges a távolságtartás képessége is. Gyakran akaratlanul még a velünk szembe ülő testtartását is felvesszük, annyira beleéljük magunkat az életébe. Titoktartási kötelezettségünk van, nem mesélhetünk arról másoknak, amit a rendelő falai között hallunk, így a lelkünkben visszük magunkkal mások problémáit, és miközben zajlik egy feldolgozási folyamat, ezzel párhuzamosan a megoldáskeresés is. Lehetséges, hogy egy álomban jön egy megoldás, vagy egy saját meditációban jelenik meg egy összefüggéseket feltáró kép, tehát nem csak a rendelőben „dolgozunk”. Ráadásul vannak olyan krízishelyzetek, amikor nem csak egy előre megbeszélt időpontban találkozunk a klienssel, ilyenkor elmondjuk neki, hogy bármikor írhat, hívhat, akár hétvégén is, vagyis szinte lehetetlen teljesen elválasztani egymástól a két életterületet, de persze törekednünk kell rá. Vannak technikáink, amelyeket naponta végzünk ennek érdekében. Fontos fogalom a szakmánkban a szerepfejlesztés is, éppen ennek a képességnek az építése, hogy a magánéletünkben, családi, baráti találkozókon a szerepünket, mint egy kabátot le tudjuk tenni.

P: Mit szeret leginkább a hivatásában?

Erika: Mindig nagyon jó érzés látni a hozzám fordulókon, hogy mernek segítséget kérni, és nem hiszik azt, hogy bármi baj lenne velük, viszont fontosnak tartják a személyiségük ápolását. Nagyon szép folyamat a bizalom fokozatos kiépülése is, majd pedig az a kendőzetlen őszinteség, ahogy a kliensek megosztják velem a történetüket. Nem mindennapi sorsokba pillanthatok bele, ami szintén egy izgalmas tapasztalás, amiből én magam is nagyon sokat tanulok, engem is formál, és segít az életemben zajló folyamatok, emberi kapcsolódások könnyebb megértésében. A legjobb talán, amikor egy terápia végén a kliens nem engem tart a megoldás forrásának, hanem azt érzi, hogy belül önmagában találta meg a kulcsot, mivel ez azt jelenti, hogy sikerült megerősíteni az önállóságát, ami a terápia fő célja.

Hivatásos segítő: így dolgozik a pszichológus - munka, szakma, önismeret

P: És mi jelenti a legnagyobb nehézséget?

Erika: A pálya elején elengedhetetlen felkészülni arra, hogy mi sem tudunk mindent, és segíteni sem mindig könnyű, sőt azt is el kell fogadnunk, hogy nem is lehet mindenkinek. Számtalan területre specializálódhatunk, de mindig tudnunk kell, meddig tart a mi kompetenciánk, és mi az a pont, amikor már másik szakemberhez kell az illetőt átirányítanunk, akinek az adott téma a szakterülete. Egy –két alkalom szükséges a probléma súlyosságának felméréséhez, és annak megítéléséhez, hogy ez a hatáskörünkön belülre esik-e. Ha belül, akkor elkezdhetünk együtt dolgozni, de ilyenkor is előfordulhat, hogy bár kezdetben jól haladunk, egy pontnál elakad a folyamat, amire megoldást kell találni. Féloldalas kapcsolat ez a kliensekkel, hiszen magunkról nem nagyon beszélünk, mégis kialakul egy szeretetteli kapcsolat, amit az ő ritmusukhoz alkalmazkodva egy idő után le kell zárnunk.

P: A sikerélmény tehát egészen speciális értelmet nyer pszichológusként.

Erika: Igen, nagyon sokfélék lehetnek a sikerek, annál is inkább, mivel a célt minden esetben a páciens jelöli ki. Például az egyik kliensem, egy anyuka, biztos volt benne, hogy nem szeretne visszatérni a korábbi munkahelyére, ezért igyekezett kitolni a gyes időszakát, és alibiket találni az otthon maradásra. Ahogy ki tudtuk mondani, hogy nem is kell visszamennie, más formában is dolgozhat, elindulhatott a valódi önismereti folyamat, a képességek feltárása, amely során kiderült, hogy különleges meséket ír a gyerekeinek, és ezzel akár komolyabban is foglalkozhatna, értékesek a gondolatai, és a történetei sok szülőnek jelentenének nagy segítséget. Miután komolyan merte venni önmagát, beiratkozott egy írótanfolyamra is, majd pedig egy kiadó könyvírásra kérte fel. Vannak persze olyan esetek is, amikor az eredmények nem ilyen kézzelfoghatóak, például a testi fájdalmakat nem tudjuk enyhíteni, ha szervi betegség húzódik a háttérben, de ilyenkor az a siker, ha segíteni tudunk a kliensnek elfogadni és együtt élni a helyzettel, ami hatalmas előrelépést jelent számára.

P: Hogyan zajlik egy munkanapja? Alkalmazottként és szabadúszóként egyaránt űzhető ez a szakma?

Erika: A kezdetekről érdemes tudni, hogy az egyetem elvégzése után még nem dolgozhatunk önállóan, folyamatos szakmai vezetésre van szükségünk, és elengedhetetlen valamilyen szakképzés elvégzése is. Állami munkahelyet, és kellő tapasztalat után magánpraxist is választhatunk, a számtalan lehetséges terület valamelyikén. Alapszabály, hogy négy-öt kliensnél többet nem szabad fogadni egy nap, mivel sem mentális kapacitással, sem lelkileg nem lehet többet bírni. Ez természetesen nem 4-5 órányi munkát jelent, hiszen adminisztrációs kötelezettségeink vannak, képzésekre, szupervíziós találkozásokra járunk, amennyiben kórházban dolgozunk, az orvosokkal is rendszeresen konzultálnunk kell a betegek állapotáról. A magánpraxisban a kliensekre való felkészüléssel kezdődik a nap, akik óránként követik egymást. Nap végén kiértékeljük a teszteket, kérdőíveket, ha esetleg használunk, és ekkor jön a feldolgozási fázis, vagyis át kell gondolnunk az egyes pácienseknél, mi volt az adott alkalom témája, fókusza, mi volt a legfőbb felismerés és mi a feladatunk a további találkozásokon. Ez segít abban is, hogy letegyük a hallott problémákat, de érdemes emellett naponta stressz-oldó gyakorlattal zárni a munkát.

P: A visszatöltődés egy segítő szakmában különösen fontos. Hogyan őrizhető meg ez az elengedhetetlen egyensúly?

Erika: Mikro- és makro-technikák tudatos alkalmazásával. Makroszinten a sport vagy néhány nap szabadság nagyon jól hat, de megengedhetetlen, hogy csak ezekre szűkítsük a kiégés megelőzését, a személyiségünk karbantartásával minden nap foglalkoznunk kell. Amikor például elmegy egy kliens, becsukom az ajtót, és van pár percem a következő páciens érkezéséig. Ilyenkor úgy megyek vissza az asztalomhoz, hogy kizárólag a lépéseimre figyelek egyfajta mindfulness gyakorlatként, vagyis egy pár másodperces sétáló meditációt végzek, ezáltal kizárhatom az összes gondolatot, ami a fejemben kavarog. Vannak testmozgásos, energetizáló gyakorlatok is, de alkalmazok relaxációs technikákat is, és ha esetleg van egy lemondásom, szintén a tudatos jelenlét jegyében, rituális teaszertartást végzek, folyamatosan csak a teára koncentrálva, ami szintén remekül felfrissít. Apróságnak tűnhetnek ezek, mégis nagyon sokat számítanak a mentális egészség és a szakmai színvonal megőrzésében.

Ha mi is szívesen dolgoznánk segítő szakmában, mindenképp tájékozódjunk annak részleteiről tapasztalt szakemberektől, hogy kiderüljön, biztosan nekünk való-e az áhított terület. Amennyiben máshol keresünk munkát, válogassunk személyes preferenciáink szerint a számtalan lehetőség közül. Váljunk láthatóvá a munkáltatók számára is, frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

                                 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

A Profession.hu Google+ oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, pszichológia, önismeret

- Profession.hu

További cikkek a szakmákról
További cikkek a szakmákról
www.facebook.com/Profession.hu

Kapcsolódó témák

-

Ajándékötletek kollégáknak

2018. december 18.
Titkos Mikulás, névhúzás, vagy csak egyszerűen egy karácsonyi céges ajándékozás? Sosem árt, ha van néhány extra, kreatív ötlet a tarsolyunkban! Bővebben

-

A fodrász szakma rejtelmei

2018. december 11.
Ki a jó fodrász? Mi most nem ügyfél szemszögből tesszük fel a kérdést, hanem a leendő szakmabelieknek szeretnénk válaszokat adni. Bővebben