Élni és dolgozni, szenvedéllyel

Interjúalanyunk, Puskás Anikó valódi impulzív, nyitott személyiség, aki  legalább annyira vágyik a csendre és a lelassulásra, mint az utazás adta élményekre. Pályáját újságíróként kezdte, majd nagy lendületet véve Írországba költözött, ma pedig már azt tervezi, hogyan kombinálhatja élete három meghatározó területét, az utazást, a gasztronómiát és a jógát egy olyan ötletté, amiből másoknak is adhat, valami igazán személyeset. Tudatos döntésekről, fejlődésről és szenvedélyekről beszélgettünk.

P: Hogyan kerültél kapcsoltba az újságírással?

Anikó: Magyar és kommunikáció szakot végeztem, mindkettő nagy szerelem volt számomra. Írni gyerekkorom óta nagyon szerettem, ösztönösen indultam el tehát a pályán. A szakmai gyakorlatomat a 168 óránál töltöttem, ahol a kötelező rész lejárta után is számítottak rám: betanítottak az online írásba, szerkesztésbe, Nagy Csaba volt a mesterem, és kitanultam a rádiózást is. Három évig erősítettem a csapatot, majd a következő háromban a Népszabadságnál dolgoztam, ahol a Mozaik rovatnál voltam online újságíró-szerkesztő, de olykor átdolgoztam a kultúra illetve a tudomány-technika rovatokba is. Szerettem ezt az időszakot, nagyon jó kollégáim voltak, aztán eljött a váltás ideje.

P: Miért érezted ennek szükségét?

Anikó: Lezárult egy hosszú párkapcsolatom, majd egy fél éven belül intettem búcsút az újságírásnak is, és nyitottam egy új fejezetet: Írországba költöztem. Mivel soha nem éltem azelőtt külföldön, szerettem volna kipróbálni, milyen egy idegen kultúrában egyedül boldogulni. Teljesen a nulláról indultam, mindent ott kint intéztem el, a munkavállalási engedélyt, a lakhatást, stb. Azzal a céllal mentem, hogy az angolomat fejlesszem, de sokkal többet kaptam. A korábbi munkámtól teljesen eltérő területen helyezkedtem el, tudatosan akartam valami újba kezdeni, így lettem egy kis nívós étteremben előkészítő- és desszertszakács. Rendkívül izgalmas feladat volt, mivel egyébként is imádok sütni-főzni, és biztos vagyok benne, hogy ha maradtam volna újságírói pályán, akkor is gasztronómiai vonalra váltottam volna.

P: Milyen hatással volt Rád a kint töltött idő?

Anikó: Egy évet dolgoztam ebben az étteremben, folyamatosan kapcsolatban voltam a vendégekkel, az angolom rendkívül sokat fejlődött, illetve ez az időszak jelentős személyiségbeli változásokat is hozott, határozottabbá és nyitottabbá tett. Motiváló és egyben kihívásokkal teli év volt, rengeteg új impulzus ért, sokfelé jártam, sok ismeretséget kötöttem. Korábban eléggé zárkózott ember voltam, de rájöttem, hogy minderre egyszerűen szükségem van, és itt jött képbe az utazás, mint legújabb szerelem.

P: Mit jelent számodra az utazás?

Anikó: Írország után kezdtem el egyedül utazni, szerte a nagyvilágban, ami hihetetlenül feltölt, rendkívül sokat hozzáad a személyiségemhez, és szemléletformáló hatása is vitathatatlan. Az utazásim során arra törekszem, hogy úgy éljek, mint a helyiek, és nagyon sok ismeretségem, sőt barátságom is született már az eddigi külföldi kalandjaim során. A legemlékezetesebb élményem Cankunban történt. Leszálltam a repülőről, de nem beszélek spanyolul, amit a helyi taxisok ki is használnak. A reptéri buszon megismerkedtem egy mexikói hölggyel és a lányával, akik meghallva, hogy Magyarországról jövök, nagyon lelkesek lettek, segítettek nekem taxit fogni. Majd megbeszéltük, hogy következő évben a lány Budapestre jön, és jó lenne találkozni. Szinte csak legyintettem erre, de egy év múlva nemcsak őt, hanem a komplett kézilabda csapatát szállásoltam el a lakásomban. Több lánnyal is összebarátkoztam, sőt az edzővel is, aki fél év múlva egy ösztöndíjjal vissza is tért, úgy megtetszett neki a város. A hölgy nagyobbik lánya Angliában tanult, ő fél évvel később látogatott meg, majd elutaztunk együtt Prágába. Most pedig rajtam a sor, a fogadott családom ugyanis már nagyon várja, hogy újra találkozzunk, Mexikóban.

P: És mivel foglalkozol, ha nem utazol?

Anikó: Immár 3,5 éve a családi cégben dolgozom. Tűz-és kopásálló anyagokkal foglalkozunk, ehhez édesapám mérnökként adja a szakmai hátteret, én pedig a külföldi ügyfelekkel való kapcsolattartásért felelek. Igen mozgalmas munkáról van szó, sokat vagyok úton, látogatom a partnereket, beszerzem az alapanyagokat. Édesapámat betegsége miatt az elmúlt években igyekszem a lehető legnagyobb mértékben tehermentesíteni. Nagyon jó kooperáció a miénk, mivel abszolút támogat az utazásokban, így a szabadságokkal soha nincs problémám. A felépülése után szeretném a stafétabotot visszaadni apukámnak, de amíg szükség van rám, addig természetesen szívesen viszem a céges ügyeket.

P: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Anikó: Ez nem lesz meglepő. Mindenképp olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami az utazással kapcsolatos. Legutóbb egy izraeli utazást szerveztem meg, ahová a párommal készülünk. Számomra a szervezés, az olcsó repülőjegyek, a jó árú szállások, az autentikus éttermek felkutatása, a programok összeállítása hatalmas örömet okoz, a barátaim kezéből is gyakran veszem ki ezeket az általuk nem szeretett teendőket, ezért úgy gondolom, ilyen feladatok igazán közel állnának hozzám munkaként is. Egy utazási iroda gondolata például motoszkál a fejemben, ugyanakkor szeretném a megszokott kereteknél sokkal személyesebbé tenni a szolgáltatást, például oly módon, hogy nemcsak megszervezek egy utat, de el is kísérem az adott csoportot.

P: Emellett jógaoktatónak is készülsz.

Anikó: Igen, néhány hónap múlva hivatalosan is jógaoktató leszek, ez abszolút szívügyem. Nyolc éve vált a jóga a mindennapjaim részévé, kezdetben kizárólag a mozgás és a tudatos lassítás miatt, majd a gyakorlás által megtapasztalva bizonyos lelki és személyiségbeli változásokat, kezdtem el a jóga filozófiai oldalával is foglalkozni. A képzéssel részben a saját fejlődésemben szerettem volna szintet lépni, emellett pedig szeretnék másoknak is segíteni az önismeretben, a változások megélésében, az elengedésben, az elfogadásban, amit én is kaptam a jógától, a lehető legszelídebb módon az elmúlt években. Akár az utazással is örömmel kapcsolnám össze a jógát, például táborok formájában, többedmagammal.

P: És mi a helyzet a harmadik szerelmeddel, a gasztronómiával?

Anikó: Ez is téma nálam, régóta tervezem egy pici kis édességes hely nyitását, amit szintén vegyíthetnék az utazással, mondjuk a hely szellemiségében, dekorációjában mutatnám meg a kedvenc állomásaimat. Itt irodalmi esteket, úti beszámolókat is lehetne tartani egy finom kávé, sütemény mellett, vagyis szervezhetnék, süthetnék, és teret adhatnék hasonló lelkületű utazóknak is, mint én. Ha öt év múlva elképzelem magam, olyan munkát látok, ami a három szenvedélyemből legalább egyet, de optimális esetben akár többet is érint. Azt sem tartom kizártnak, hogy valahol külföldön telepedjek le, de legalábbis hosszabb időt eltöltsek, például Dél-Spanyolországban. Ahogy Írországban is, teljesen más területen vállalnék munkát, és az lenne a célom, hogy maximálisan felvegyem a kinti ritmust, mentalitást, életvitelt. Úgy gondolom, erre a tapasztalásra még szükségem van, és hatalmas inspirációt is jelente számomra a továbbiakhoz. Meglátjuk, mit hoz a jövő!

Merítsünk inspirációt a fentiekből, és soha ne féljünk valami újba fogni. Lépjünk ki a komfortzónánkból, és találjuk meg azt, amiért igazán lelkesedünk, így a munka is új értelmet nyer számunkra. Próbát itthon is tehetünk: nézzünk szét a több ezer friss állás között, vagy keressünk személyes preferenciáink szerint. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le a számunkra megfelelő munkáról!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, külföld, önismeret, fejlődés, hivatás