Álljunk ki önmagunkért!

Számtalan helyzet adódik a munkánk és a magánéletünk során  is, amikor ki kell állnunk önmagunkért. Vannak egészen egyszerű hétköznapi esetek, de ezeknél nagyobb súllyal bír, amikor a főnökünkkel szemben kell képviselnünk a véleményünket. Akadnak, akik ezt gond nélkül meg tudják tenni, náluk azonban jóval többen vannak azok, akik nehezen birkóznak meg az efféle érdekérvényesítéssel. Az okokról és a lehetséges megoldásokról Szerémi Péter kommunikációs szakemberrel beszélgettünk.

Miért nehéz?

A probléma jellemzően egyformán érinti a nőket és a férfiakat, szerepet játszik benne a neveltetés, illetve hogy hogyan is szocializálódtunk, a legtöbbet azonban a személyiség nyom a latban. „Aki sokkal inkább helyezi előtérbe a másik embert magával szemben, annak nagy valószínűséggel okoz nehézséget a nemet mondás. Mindezt súlyosbítja az a félelem is, amit az ellenmondással, a véleménynyilvánítással összekapcsolunk: tartunk a következményektől, a másik haragjától, a konfliktustól, az elutasítástól, magánéleti és munkahelyi kontextusban egyaránt” – kezd bele a témába Szerémi Péter.

A munkahelyi légkör nagyon sokat hozzátehet a kérdéshez, de legalább ekkora romboló hatással is bírhat. „Ha a munkahelyünkön a nyílt, őszinte kommunikáció alapértéknek számít, és bármilyen témát megvitathatunk a kollégáinkkal, sőt a vezetőnkkel is, könnyebb dolgunk van. Sajnos azonban ez a ritkább, és általában nagy távolságot érzünk a felettesünkkel szemben, és egyszerűen azt sugallja a rendszer, hogy mi csupán elfogadhatjuk a dolgokat, de nem adhatunk visszajelzést, vagy nem utasíthatunk el egy feladatot. Aki számára ismerős ez a felállás, valószínűleg inkább nem teszi szóvá, ha valami nem elfogadható számára, vagy ha mégis, akkor rendkívül sok gondolkodás, latolgatás előzi meg mindezt. Sajnos azonban, ha kéztördelve próbálunk kiállni magunkért, a másik fél érezni fogja, hogy alárendeltük magunkat neki, és ezzel a hozzáállással nem számíthatunk jó eredményre” – figyelmeztet a szakember.

Az elkerülhetetlen kellemetlenség

Bár mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a saját érdekeinket csak mi képviselhetjük, a határainkat és a jóllétünket csak mi védhetjük meg, ennek ellenére nagyon nehezen bírjuk rá magunkat, hogy jelezzük, ha túl sok feladatot osztottak ránk, ha rövid a határidő, vagy épp nem értünk egyet egy döntéssel. „Ennek hátterében az áll, hogy ha valaki kér tőlünk valamit, és mi azt nem tudjuk teljesíteni, belső feszültséget élünk át. Akik erre érzékenyek, mindenképp szeretnék elkerülni a kellemetlenséget, ezért nemet mondás helyett inkább vállalják a túlórát, a hétvégi munkát, a túlterheltséget. A rossz hír viszont, hogy a kellemetlenség ettől még fennmarad, csak legfeljebb elodázhatjuk ily módon, de garantáltan nem marad következmények nélkül” – hangsúlyozza interjúalanyunk.

És ki is fejti: „Magunknak biztosan fejfájást okozunk, amikor sokadszorra túl sokat vállalunk, de könnyen lehet, hogy a másik fél is hasonlóan érez majd, mert mondjuk idő hiányában nem tudjuk az elvárt minőségben elvégezni a ránk bízott feladatot. A végkifejlett azonban ennél súlyosabb is lehet! Ha folyamatosan mások igényeit helyezzük előtérbe önmagunkkal szemben, egy ponton túl be fog indulni nálunk az ún. kuktahatás, vagyis belekezdünk a sérelmeinket soroló belső monológba, ami önutálattal, sőt a másik utálatával is párosulhat, és bizony bármilyen apróság miatt a feszültség később kirobbanhat belőlünk. A meghunyászkodás tehát jelentősen károsíthatja a kapcsolatokat, vagyis pontosan az történhet meg, amit annyira szeretnénk elkerülni.”

Amennyiben mi is azok közé tartozunk, aki a mások vélt vagy valós elvárásainak igyekszik megfelelni, ajánlott tudatosítanunk magunkban – a fentiek megelőzése végett –, hogy mit is adunk fel, amikor a másiknak, legyen az a főnökünk, vagy a munkatársunk, igent mondunk. „Ha elvállalunk egy pluszfeladatot, és ezért tovább bent maradunk az irodában, akkor például egy baráti találkozóról, egy jó könyvről, vagy épp az edzésről kell lemondanunk. Nagyon fontos a fejlődéshez az önismeret, annak tisztázása magunkban, hogy mi milyen értékkel bír számunkra, melyek a legfőbb céljaink, mert ha ezeket rögzítjük, legközelebb könnyebben tudunk majd mérlegelni, és tisztelni a saját prioritásainkat” – tanácsolja Péter.  

Lépésről lépésre

Ahogy az izmainkat erősítjük, úgy szerezhetünk gyakorlatot az önmagunkért való kiállásban is. „A lényeg a fokozatosság, azaz olyan helyzetekben érdemes először próbát tennünk, amelyeknek nincs különösebb tétje. Például ha az étteremben szénsavmentes ásványvizet kérünk, de szénsavasat kapunk, ne nyugodjunk bele a tévedésbe, hanem udvariasan jelezzük a pincérnek, és kérjünk cserét. Vagy amikor legközelebb taxival utazunk, kérjünk számlát az utazás végén. Annak ellenére tartsunk ki a kívánságunk mellett, hogy a sofőr zsörtölődni kezd! Ily módon gyakorolhatjuk, hogyan is tudunk benne maradni a kellemetlen szituációkban, majd a felszabadító eredményt is megtapasztalhatjuk. Ha már kellő bátorságot gyűjtöttünk, a munkahelyünkön is bevethetjük a technikát. Kezdjük a kollégáinkkal, majd érezni fogjuk, hogy a főnökünkkel való párbeszéd sem esik már nehezünkre” – fejti ki a szakértő.

Természetesen mindennek az alapja az őszinte és higgadt kommunikáció, de interjúalanyunk még egy fontos tudnivalót megosztott velünk: „Nagyon lényeges, hogy minden olyan helyzetben, amikor nemet mondunk valamire, válasszuk el egymástól a kérést és az embert! Ezt három egyszerű lépésben tehetjük meg. Amikor egy munkatársunk segítséget kér tőlünk, mert elhavazódott, hallgassuk végig, majd biztosítsuk arról, hogy képesek vagyunk a helyzetet az ő szemüvegén keresztül nézni, és megértjük őt. Így tesszük egyértelművé, hogy őt, mint embert nem szeretnénk elutasítani. Ezután röviden fogalmazzuk meg az indokainkat, végül pedig empatikusan és határozottan mondjunk nemet.. Ezzel a módszerrel minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, amitől annyira félünk, azaz, hogy a másik megharagszik ránk. Egyszerű, mégis tökéletesen működik!”

Kövessük a szakember útmutatását, és változtassunk az eddig alkalmazott gyakorlaton. Bár az első szárnypróbálgatások nem lesznek könnyűek, de megéri edzeni bátorságunkat, önmagunkért! Amennyiben azonban törekvéseink ellenére sem tudjuk optimalizálni munkahelyi feladatainkat, a túlterheltség állandó feszültséget okoz számunkra, váltsunk mihamarabb! Figyeljünk a legfrissebb állásokra, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is. Személyes beállításainkat használva könnyen megtalálhatjuk a számunkra ideális munkát, ha pedig önéletrajzunkat is feltöltjük ide, a munkáltatók számára is láthatóvá válunk.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, kollégák, kommunikáció, érdekérvényesítés