Nincs bocsánat!
Játsszunk egyet, és kezdjük el számolni, napjában hányszor kérünk bocsánatot! Meglepően sokszor, nem igaz?
Önnek ajánljuk!
Bocsánatot kérünk, ha 30 másodpercet késünk egy megbeszélésről, ha a prezentáció alatt egy kollégánk megkér, hogy lépjünk vissza egy slide-ot, vagy ha éppen arrébb húzódunk a közös kanapén, hogy helyet adjunk másnak. Apróságok, amik mellett nyugodtan elmehetnénk szó nélkül, nemhogy kifejezetten elnézést kérjünk értük!
A legtöbb esetben nem azért kérünk bocsánatot, mert valóban szükségesnek érezzük, csupán megszokásból. A mögöttes szándék ugyan jó, és bár ártalmatlannak tűnik, de a túl sok bocsánat kérés kifejezetten hátráltathatja a karrierünket, ronthat a munkahelyi megítélésünkön. A feletteseink megkérdőjelezhetik határozottságunkat és probléma megoldó képességünket, illetve jogosan merülhet fel bennük a kérdés, hogy vajon miért nem cselekszünk, ahelyett, hogy állandóan csak sajnálkozunk.
Legközelebb, ha azon vennénk észre magunkat, hogy ismét a „Bocsánat!” szót készülünk kibökni, álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el rajta, hogy ez valóban egy bocsánat kérést érdemlő pillanat-e. Ha nem az, márpedig higgyük el, hogy az esetek többségében nem lesz az, próbáljuk ki az alábbi helyettesítő kifejezések valamelyikét, hogy kikeveredjünk végre a sajnálkozások rengetegéből.
„Köszönöm!”
Ha kilöttyintettük a kávét és egy munkatársunk rögtön felpattan, hogy segítsen nekünk letörölni azt, vagy egy kollégánk felhívja a figyelmünket egy helyesírási hibára, amit a prezentációban ejtettünk, egy „Köszönöm!” sokkal inkább helyénvaló, mint egy „Bocsánat!”. Egyrészt kimutatjuk vele, hogy értékeljük a segítséget, másrészt sokkal magabiztosabbnak tűnünk majd, mintha egy ilyen apróságért egyből kardunkba dőlnénk.
„Uppsz”
Könnyed és játékos, valószínűleg pontosan olyan, mint a hiba, amit ejtettünk. Egy „uppssz” egy véletlenül kinyomott telefon, vagy egy kitörölt jegyzet után ugyan azt mutatja, hogy sajnáljuk a történteket, de azt is tudjuk, hogy nem történt tragédia.
„Oké”
Visszatérve a fenti prezentációs példához, ha valaki az előadás közben megkér minket, hogy lépjünk vissza egy diát, bólintsunk rá egy okéval, és egyszerűen kattintsunk vissza. Semmi értelme bocsánatot kérnünk, hiszen nem követtünk el semmit. A kollégánk csupán kért tőlünk valamit, nem vádolt semmivel.
„Bocsánat!”
Természetesen vannak azok a helyzetek, amik valóban egy őszinte bocsánat kérést kívánnak meg. Ha például megbántottunk egy kollégát, vagy akkorát hibáztunk, ami kockáztatta a projekt sikerét. Ebben az esetben tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy tisztázódjon a helyzet, majd lépjünk tovább.
Készítette: Profession.hu
