Munkavállalás külföldön: kelet vagy nyugat?

A külföldi munkavállalás dilemmája sokakat foglalkoztat: vannak, akik már pályakezdőként az országhatáron túlra vágynak, és bőven akadnak olyanok is, akik a karrierük következő állomásaként választanak külföldi munkahelyet. Interjúalanyunk, Ujvárosi Hannah itthon lépett a munkaerőpiacra, aztán váltott, mégpedig többször is. Nem csak a klasszikusnak számító Ausztriában és Németországban próbálta ki magát, de a Közel-Keleten is. Döntésről, tanulságokról és kihívásokról mesélt nekünk.

Önismereti út

Ujvárosi Hannah Bécsben nőtt fel, ott is érettségizett, és bár a továbbtanulásra és a munkavállalásra is nyílt volna lehetősége Ausztriában, ő mégis hazajött: itthon végezte el az egyetemet, és állt munkába. „A kint töltött idő és a gyerekként megélt hátrányos megkülönböztetés miatt azt vallottam, hogy mindenképp Magyarországon akarok élni és dolgozni, kerül, amibe kerül. Aztán miután 2010 és 2012 között megtapasztaltam, hogy egy főállású kórháziskolai munkával, egy általános iskolai nyelvtanári mellékállással és heti több órányi privát német tanítással mindössze havi százötvenezer forintot kereshetek, megcsappant a lelkesedésem. Harminc évesen másra, többre vágytam, ezért úgy döntöttem, visszamegyek Ausztriába.”

Interjúalanyunk számára a helyszín nem volt ismeretlen, és nővére is kint élt, így talán könnyebb volt elindulnia, de az itthon maradottak hiányát neki is el kellett fogadnia. „Ha az ember külföldre költözik, felértékelődnek a családi, baráti kapcsolatok. Éppen ezért igyekszem a lehető legtöbb minőségi időt eltölteni azokkal, akik a távolságtól függetlenül fontosak nekem, így magától értetődő, hogy a hosszú hétvégéket, szabadságokat mindig otthon töltöm” – vallja Hannah.

Ahhoz, hogy a kezdeti időszak zökkenőmentes legyen, érdemes egy nagyobb tartalékkal, úti céltól függően egy-másfél millió forinttal a zsebünkben útra kelni, hogy a lakásbérléssel járó költségeket, az esetleg munka nélkül töltött első heteket fedezni tudjuk. Emellett a nyelvtudásra is szükségünk lesz, ahogy rugalmasságra, nyitottságra és alázatra is. „Úgy gondolom, ha ez az alap adott, bárki megtalálhatja külföldön a helyét. Aki szerény és visszahúzódó, kilépve a komfortzónájából, a megszokott mikrokörnyezetből számtalan AHA-élménnyel gazdagodhat, vagyis azokkal a felismerésekkel, hogy mi mindenre képes az új helyzetben. Persze ez fordítva is igaz: ha valaki itthon már elért egy bizonyos státuszt, majd egy másik országban vissza kell lépnie a ranglétrán, az egy igazi önismereti út lesz, amire nem lehet előre felkészülni, és pont ez a jó benne” – emel ki egy fontos pontot válaszadónk.

A biztonság érzése

Magyarországról a legtöbben a nyugati országokat veszik célba, nem véletlenül. „A korrekt bérezés az egyik legnagyobb előnye ennek a régiónak. Amikor kijöttem, a harminc órás szociálismunkás fizetésből fenn tudtam tartani egyedül egy albérletet, és gyakorlatilag nem volt olyan kiadás, beleértve az éves bérletet a tömegközlekedésre, az éttermi ebédeket, kávékat, minőségi ruhákat is, amit ne engedhettem volna meg magamnak. Ha valaki hónapról hónapra minden pénzét el is költi, akkor is számolhat azzal, hogy a 13. és 14. havi fizetését félre fogja tudni tenni, vagy épp hazaküldheti. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy bár nagy összegeket lehet Ausztriában és Németországban keresni, de nagy összegeket is vonnak le adóként, ami a bér közel felét is jelentheti. Cserébe viszont nagyon jó minőségűek az utak, tiszták a parkok, mindenhol van közvilágítás, a kórházak felszereltsége kifogástalan, ami igaz a mosdókra is, bármerre is jár az ember. Ez rendkívül sokat hozzáad az életszínvonalhoz” – fejti ki Hannah.    

És hozzáteszi: „mindezért a munkáltatók semmi extrát nem várnak el, csupán teljesíteni kell azt, ami a munkakörhöz tartozik, pontosan, lelkiismeretesen, lojálisan. Ez egyáltalán nem nehéz, hiszen a munkaadó is ezt adja, vagyis a munkaviszonyt a kölcsönösség jellemzi. Kezdetben mindenki egy éves munkaszerződéssel számolhat, és ha a cég elégedett, meg fogja hosszabbítani azt, ráadásul a második évben köteles véglegesíteni az együttműködést. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a munkaadó nem mondhatja fel a szerződést, de ez csakis korrekt feltételek mellett lehetséges. Ezek a tisztességes, kiszámítható keretek a mérvadóak, ami miatt itt bárki biztonságban érezheti magát, és úgy vélem, ez az anyagiaknál sokkal többet nyom a latban. Sajnos rossz főnökkel, vagy nem kellően támogató közösséggel kint is találkozhatunk, ez talán szerencse kérdése, ahogy itthon is, de ha a teljesítményünk megfelelő, nincs mitől tartanunk.”

Semmihez sem fogható élmények

Kelet felé kevesebben veszik az irányt, Hannah mégis megtette. „Egyszerűen a vágyaimat követtem. Akkoriban mindennél jobban szerettem volna Egyiptomban élni, új élményeket gyűjteni, olyanokat, amelyek az anyagiak felett állnak, hogy visszanézve az életemre ne kelljen azon gondolkodnom, hogy mi lett volna ha. Én vakmerően indultam el Kairóba, és éltem ott a mindennapokat, és bár nem esett bajom, ez azért egy sokkal veszélyesebb, és számtalan tekintetben extrémebb világ. Csak azoknak ajánlom, akik kőkemény önismerettel, önmagunkba vetett hittel rendelkeznek, kitartóak, és a tisztánlátás is az erősségük, ezek nélkül ugyanis a Közel-Keleten nem lehet érvényesülni.”

Kelet a kontrasztokról szól, ahol a luxus éppúgy megtapasztalható, mint a legnagyobb szegénység. „Szemléletformáló egy év volt számomra, ami egyértelművé tette, hogy soha nem szabad általánosítani, mivel jó emberek éppúgy mindenhol élnek, ahogy gonoszak is. Egyvalamit azonban úgy gondolom, európaiként lehetetlen megtanulni: nem várható el az a gondolkodás és kommunikáció sem a privát életben, sem a munka világában, mint amiben mi szocializálódtunk. Én egy német óvodát vezettem Új-Kairóban, így sok német és osztrák kollégám volt, akik figyelmeztettek is rá, hogy az itt élők gyakran másként látják és interpretálják az igazságot. Egészen addig azt hittem, hogy csak magas lóról beszélnek, amíg nem tapasztaltam ezt a saját bőrömön. Ezt tudni kell elengedni, ahogy jól kell kezelni az egyéb kulturális különbségeket is” – egészíti ki a fentieket interjúalanyunk.

Persze jut a mérleg másik serpenyőjébe is, Hannah szerint megszámlálhatatlan különleges pillanat, ami sehol máshol a világon nem történhetne meg, ahogy az emberek között érezhető közvetlenségből, felszabadultságból és leheletnyi őrültségből is jut mindenkinek. „Ahogy egy helyi anyuka mondta, Kairó olyan, mint egy rossz házasság. Próbálsz tőle megszabadulni, de nagyon nehezen megy, mert bár zajos, koszos, büdös, mégis semmihez sem hasonlítható az a hangulat, amit a város utcáin sétálva átélsz.”     

Amennyiben épp döntés előtt állunk, mérlegeljük a fentieket, de ne feledjük: csak akkor fog kiderülni, hogy milyen lenne számunkra az élet és a munka külföldön, ha megtesszük azt a bizonyos első lépést! Nézzünk szét itt a külföldi munkalehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, külföld, önismeret, fizetés