Nyomdaiparból a saját ruhaüzletbe

2018. július 11. Forrás: Profession.hu/IStók Nikoletta

Hasznos: - + Nyomtat

Egy izgalmas karrierváltó történetet hoztunk, ami bárki számára példa lehet, aki hasonlóban gondolkodik, sőt annak is, aki még nem is sejti, merre induljon.

Önnek ajánlott állások

A legtöbb karrierváltó akár már évekkel korábban is tudja, mivel Nyomdaiparból a saját ruhaüzletbe - karrierváltás, önismeret, kitartásszeretne majd egyszer foglalkozni, a leggyakrabban ugyanis a szeretett hobbi válik az új hivatássá. Vannak azonban olyan életutak is, amikor nem ennyire egyértelmű az irány, az élet mégis úgy hozza, hogy váltani kell. Szemrád Ivettel, a Zenda FSNH alapítójával is pont így történt.

P: Mi az eredeti szakmád, és mennyi időt töltöttél el benne?

Szemrád Ivett: Nyomdaipari végzettségem van, tizenkilenc éves korom óta dolgozom, a munkám mellett jártam a főiskolára is, minden figyelmemet ez a terület kötötte le. Tizenhat évet töltöttem el a szakmában, végigjártam a ranglétrát, társtulajdonosként saját nyomdám is volt, amelynek termelését vezettem.

P: Nagyon komoly pályát írtál le. Miért merült fel benned mégis a váltás gondolata?

Szemrád Ivett: Ez nem jött olyan magától értetetődően, és egyáltalán nem vezetett egyenes út a divat világába. Amikor megszületett a kisfiam, egyértelmű lett számomra, hogy nem tudok, és nem is akarok már reggel héttől este nyolcig dolgozni. Fájó szívvel ugyan, de lemondtam a vezetői pozícióról. Egy évig otthon maradtam a kisfiammal, majd amikor szerettem volna visszatérni a nyomdaiparba, hiába adtam be a jelentkezésemet számtalan helyre, mindenhova túlképzett voltam. Ismertek a szakmában, termelésvezetőként akart mindenki alkalmazni, ami számomra továbbra is összeegyeztethetetlen volt az anyai szerepemmel. Azonban nem volt B tervem, ugyanis nem volt olyan hobbim, amire a jövőt bármilyen szinten is alapozni lehetett.

P: Hogyan merült fel a női ruhabutik gondolata?

Szemrád Ivett: Teljesen tanácstalan voltam, ezért ajándékba kaptam egy alkalmat egy barátnőmtől egy karrier coach-hoz. Leültem vele beszélgetni, és egyáltalán nem tudtam, mi fog ebből kisülni. Megkérdezte, mit szeretek csinálni, és jobb híján azt válaszoltam, hogy ruhákat vásárolni, viszont végigjárva az üzleteket, gyakran nem találok semmit, ami anyaként, vagy dolgozó nőként hordható lenne. És ebből következett is a kérdése: mi lenne, ha nyitnék egy butikot? Nagyon érdekes volt ez a gondolat, viszont a magánéletem közben válságba került, és szerettem volna mihamarabb munkába állni. Régi álmom volt, hogy az ország legkorszerűbb nyomdájában dolgozhassam, ezért besétáltam az önéletrajzommal, és fel is vettek. Asszisztensként kezdtem, de azzal az ígérettel, hogy néhány hónap múlva már magasabb pozíciót kapok.

P: Maradt tehát a nyomda. És mi lett az érdekes ötlettel?

Szemrád Ivett: Jártam tovább a szakemberhez, és szépen lassan kibontottuk az üzlet gondolatát. Az újra megtapasztalt nyomasztó alkalmazotti lét, a kétes ígéretek, és a magánéleti helyzetem miatt úgy éreztem, hogy ez a butik az egyetlen lehetőségem, és mennem kell előre. Bár a legközelebbi barátaim és a családom abszolút támogatóak voltak, a tágabb környezet azonban nem értette, miért is akarom otthagyni a biztosat a bizonytalanért, és snassznak tűnt számukra, hogy nyissak egy ezredik ruhaboltot Budapesten. Engem is elbizonytalanítottak, hiszen nem vagyok stylist, nincs is kiugró érzékem a divathoz, csak szeretek csinosan öltözködni. Egy idő után inkább már nem beszéltem a tervemről, csak a hozzám legközelebb állók tudták, mire készülök, és persze a coach-om, aki teljes mellszélességgel támogatott.

Nyomdaiparból a saját ruhaüzletbe - karrierváltás, önismeret, kitartás

P: Hogyan kezdtél a kibontakozó terv megvalósításába? Ismeretlen vizekre eveztél…

Szemrád Ivett: Bár új terület volt, a korábban összegyűjtött cégvezetési tapasztalatom jó alapot adott, illetve a nyomdai ismereteim is, így egy grafikus barátommal néhány nap alatt összeraktuk a márkám arculatát, logóját. Magam térképeztem fel a beszerzési helyet is Olaszországban, még munka mellett. Egy hétvégén kimentem, és lehetséges forrásokat, kutattam a legjobb minőség és a nívós kínálat után, mert olyan ruhákat szerettem volna árulni, amelyeket én is viselnék. Júniusig dolgoztam még a nyomdában, és a célom a szeptemberi nyitás volt, ezért mindent megtettem: a nyáron megalapítottam a céget, kibéreltem az üzlethelyiséget, felmértem a konkurenciát, és meghoztam az első kollekciót. Kitaláltam a kommunikációt, ami a közösségi oldalakon zajlik, és bevontam a barátaimat is: a legjobb barátnőm felel a marketingtevékenységért, egy másik kedves barátnőm pedig a fotókat készíti a ruhákról, vagyis rólam, mivel én vagyok a cég arca és modellje is, bár a szereplés mindig is távol állt tőlem…

P: Milyen volt a fogadtatás? Mennyi idő kellett, hogy megismerjék a márkád?

Szemrád Ivett: Hihetetlen, és a mai napig az! Gyakorlatilag csak a barátnőim és az ő barátnőik tudtak az egészről, ennek ellenére a nyitást követő második napon egy ismeretlen hölgy volt az első vevőm, és számomra is felfoghatatlan módon a hét végére kifosztották az érdeklődők az üzletet, úgyhogy autóba ültem, elmentem a követező kollekcióért és ez így megy azóta is, folyamatosan.

P: Igazi sikertörténet! Hogyan érezted magad, a korábbi komfortzónádon kívül, egy új, mégis sokkal testhezállóbb közegben, amit azonnal igazoltak az eredmények?

Szemrád Ivett: Valódi önismereti utazás volt ez a váltás. A coach-om végig bíztatott, én azonban nagyon nehezen hittem el, hogy sikerülni fog. Újra kellett gondolnom önmagam, és szükségem volt a külső megerősítésre, hogy jó úton járok, ezért még a nyitás után is beszélgettünk. Abszolút hazaértem, és ma már az az összetartó, egymást támogató, intelligens női közösség is visszaigazolja ezt, amely időközben a márka körül kialakult. Szerencsésnek érzem magam mindezért. Ez a márka én vagyok, minden engem tükröz, és nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz. Nagyon hálás vagyok a coach-omnak, aki elindított és végigkísért ezen az úton.

P: Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak fontolgatják a váltást?

Szemrád Ivett: Hogy kezdjék kicsiben! Ha tehetik, a munkájuk mellett építgessék az ötletüket, haladjanak apró lépésekben, és ha elérkezik az a pont, amikor dönteniük kell, higgyenek önmagukban, és vágjanak bele! Zárják ki a zavaró külső hangokat, és csak befelé figyeljenek. Úgy gondolom, bárki válthat karriert, de nagyfokú tudatosságra, tervezésre és türelemre van szükség hozzá. És természetesen kitartásra is, nem szabad feladni az első nehézségnél. Érdemes szem előtt tartani, hogy minden váltás áldozatokkal és rengeteg munkával jár, de abszolút megéri, én ezt naponta érzem. 

Táplálkozzunk a fenti példából, akár karrierváltáson, akár munkahelyváltáson gondolkodunk: amit igazán szeretnék, és amiért teszünk is, megvalósul! Ha épp állást keresünk, legyünk aktívak, figyeljünk a legfrissebb állásokra, vagy keressünk személyre szabott beállításaink szerint. Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide, hogy a munkáltatók ránk találhassanak. Kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le a számunkra legmegfelelőbb munkáról.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

A Profession.hu Google+ oldala

Címkék: karrierváltás, munka, önismeret, kitartás, siker

- Profession.hu

További cikkek a karrierépítésről
További cikkek a karrierépítésről
www.facebook.com/Profession.hu

Kapcsolódó témák

-

A rendszerezés a barátunk

2018. július 17.
Korán kelő, későn fekvő, rendszerező agyú, csapongó elméjű – bármelyik típusba is tartozunk, egy dolog biztosan megkönnyíti a mindennapokat: a rendszerezés. Bővebben

-

Tartsunk digitális detoxot!

2018. július 17.
Mindig elérhetőek vagyunk, még a szabadságunk alatt is? Ideje változtatnunk! Mutatjuk, mit tehetünk. Bővebben