Szeniorok az állásinterjún: változatos munka és jó fizetés!

Interjúalanyunk, Sabján Adrienn több mint 10 év szakmai tapasztalattal rendelkezik nagyvállalati pénzügyi és egyéb kontrolling területeken. Dolgozott innovatív egészségfejlesztéssel foglalkozó cég tulajdonosaként és értékesítési vezetőjeként. Nemrég „Excelt mindenkinek” márkanév alatt piacra dobta azt a pofonegyszerűen használható pénzügyi tervező modellt, mellyel pénzügyi tudás és naprakész információk nélkül érezheti biztonságban üzletmenete gazdaságosságát a KKV szektor. Legújabb kihívása: projektmenedzserként egy amerikai gyógyszergyártó cég magyar SSC-jében koordinálja 7 európai ország egységes költségelszámolási rendszerének implementációját. Karrierútjáról és állásinterjú tapasztalatairól beszélgettünk vele – a hasznos és értékes tanácsokat ezúton megosztjuk olvasóinkkal is!

Profession.hu: Mi jut eszébe erről a kifejezésről: állásinterjú?

Sabján Adrienn:  Az jut eszembe rögtön, hogy ez egy kétoldalú dolog, és ugyanolyan jogunk van kérni, javasolni, mint a másik félnek. Amikor 20 évesen feljöttem Pestre, az Arany Oldalakból kinéztem egy kereskedelmi céget, bekarikáztam őket a térképen, elmentem és becsengettem hozzájuk. A HR-esnek épp volt másfél órája, leültünk beszélgetni, de kiderült, hogy nincs pozíciójuk. Aztán két nap múlva mégis lett állásom, mert ez a cég továbbajánlott egy fejvadásznak.

Profession.hu: Mivel győzte meg HR-est, hogy ez lett a reakciója?

Sabján Adrienn: Azt gondolom, hogy a legfontosabb hajtóerőm a magabiztosságom, ami abból fakad, hogy mindig fejlődni és dolgozni akartam, és nem éreztem kényszernek vagy kiszolgáltatott helyzetnek egy-egy állásinterjút – ahogy azt se, hogy patthelyzet van és ez az egyetlen esélyem.

Profession.hu: Hogyan került egy amerikai gyógyszergyártó cég magyar SSC-jének a Business Project Manager pozíciójába? Hogy zajlott a kiválasztási folyamat?

Sabján Adrienn: Megérett bennem a változás igénye, mivel egy ideje nem voltam elégedett a munkámmal. Az önéletrajzom fent volt egy online adatbázisban, és egyszer csak rám írt egy fejvadász, hogy pénzügyi, kontrolling területre keresnek migrációs menedzsert. Az önéletrajzomban az is szerepelt, hogy a gyerekeim (7 és 9 évesek) miatt kiváló szervezési és menedzselési képességeim vannak. Nemsokára kaptam még egy hasonló álláslehetőséget, szintén az SSC szektorban. Két napig gondolkodtam rajta, aztán úgy döntöttem, megpróbálom az egyiket. A kiválasztás két körös telefoninterjúból állt, először a fejvadász céggel beszéltem, utána a leendő főnökömmel. Mivel a munka során jellemzően telefonkonferencia útján tartjuk a kapcsolatot a nemzetközi részlegekkel, ezért nem volt szükség a kiválasztás során sem a személyes találkozásra. Így gyorsabban le is zajlott minden. Az első beszélgetés után végül egy szakmailag sokkal előnyösebb pozíciót ajánlottak fel. Másfél hét alatt lezajlott a felvétel, és azonnal csatlakoztam a budapesti képviselethez.

Profession.hu: Hogyan zajlott a bértárgyalás?

Sabján Adrienn: Nem volt zsákbamacska, a fejvadász cég azonnal közölte, mennyi a bruttó fizetés. Nagyon jó ajánlatot kaptam! Annyira, hogy az volt az első gondolatom: ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Lecsekkoltam a céget, és arra jutottam, hogy megpróbálom. Bevált. Külsős tanácsadóként dolgozom és határozott időre szerződtem, de már tárgyaltunk további projektekről is.

Profession.hu: Ön szerint mi volt a legfontosabb tényező, amiért kiválasztották a jelöltek közül?

Sabján Adrienn: Minden állásinterjún magabiztos voltam, mert bíztam a tudásomban, abban, hogy én vagyok a legjobb arra az állásra. Még akkor is, ha a felvételkor nem rendelkeztem pont ugyanolyan tapasztalattal, bevállaltam a kihívást. Egy korábbi állásinterjún felmerült az a kérdés, hogy vajon kétgyerekes anyaként bírni fogom-e a pénzügyi területre jellemző feszített időszakokat. Nem lepődtem meg, mivel ezen a területen szerencsére már nem jelent túl nagy problémát az otthoni munkavégzés sem, ami rugalmasabb munkavégzést tesz lehetővé. Azt válaszoltam, hogy a gyerekek miatt edzettebb, rutinosabb vagyok sok szempontból, valamint hatékonyabb az időbeosztásom, és nekem nem kell annyi idő a feladatok megoldásához. Ez nemcsak üres közhely, tényleg erősebb a fókusz, tudom, hogy jobban kell gazdálkodni az erőforrásaimmal. Ezenkívül beszélek angolul és németül, másfél-két évente pedig mindig pozíciót váltottam a szakmai fejlődésem érdekében. Ez megedzett, megerősített abban, hogy sokoldalú a tudásom, a tapasztalatom, és már előre kiszűröm a hibákat, a pluszköröket, a felesleges munkafolyamatokat. Illetve van még valami, ami a közös munka során jön csak elő: nagyon fontosnak tartom az egymáshoz való viszonyt a munkatársaimmal, a sportszerűséget, az empátiát, és hogy ne betartsunk egymásnak, hanem tényleg támogassuk a másikat.  

Profession.hu: Ön több különböző csapatban és munkakörben dolgozott már eddig. Milyen tanácsot adna azoknak az olvasóinknak, akik lendületes, ígéretes és sikeres karrierre vágynak?

Sabján Adrienn: Ne csak szimplán az előléptetést várják, hanem tegyenek meg minden tőlük telhetőt, lépjenek, tanuljanak, fejlődjenek. Nemrég olvastam egy cikket az Y-generációról, hogy tipikusan a kilencedik hónapnál már az előléptetésről akarnának beszélni a főnökükkel. De mi alapján? Az én véleményem az, hogy az adott pozíciónkban legalább másfél évet töltsünk el, mélyedjünk bele, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, fejlődjünk, vállaljunk plusz feladatot, stb. Na, ezután már joggal körbenézhetünk, hogyan tovább! Ha pedig cégen belül nincs kihívás, akkor keressünk egy új munkahelyet. Ma már nem tanfolyamokra vagy iskolákba járunk, hanem élesben tanulunk és fejlődünk. Ez az egyedüli hatékony módja az életen át tartó tanulásnak. A nemzetközi cégek pedig különösen jó alkalmat biztosítanak erre. Használjuk ki a lehetőségeket, és éljünk velük! És nem utolsósorban: ne kényelmesedjünk bele a komfortzónába, mert az igazán nagy dolgok nem ott történnek.

Készítette: Posta Renáta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

A Profession.hu Google+ oldala

Címkék: álláskeresés, munka, fizetés, karrier, szakma, állásinterjú