7 ok, amiért nem kapjuk meg a munkát

Lehet, hogy azok közé a jelöltek közé tartozunk, akik egyszerűen annyira jól mutatnak az önéletrajzban képzettség és rátermettség terén, hogy szinte mindig behívják őket állásinterjúra. Ekkor jön azonban a buktató: a szokásos előkészületek, makulátlan megjelenés, visszafogott és hivatalos öltözet, korai érkezés és határozott fellépés után azonban mégis a visszautasítottak listájára kerülünk, ha egyáltalán valaha választ kapunk a cégtől - írja a The Undercover Recruiter.

Ha a fentiek alapján magunkra ismerünk és már a sokadik alkalommal nem tudjuk eldönteni, hogy mit csinálunk rosszul az állásinterjún, lehet, hogy az alábbi 7 hibát követjük el:

1. A kutatás hiánya 

A legalapvetőbb hiba, ha nem készültünk fel abból a vállalatból, ahová állásinterjúra megyünk. Természetesen átnéztük a pozíció feltételeit és az álláshirdetés szövegével is tisztában vagyunk, de vajon elolvastuk a vállalat honlapját? Tudjuk, hogy a cég mit tart fontosnak elmondani magáról?

Mindig jó benyomást kelt, ha be tudunk dobni olyan mondatokat, mint: "Olvastam, hogy a sales eredmények tavaly meghaladták az 1 millió dollárt. Inspiráló számomra a lehetőség, hogy egy olyan vállalathoz csatlakozhatok, amely valóban növekszik." Még ha a megpályázott pozíció valójában az IT osztályra vonatkozik is, a potenciális munkaadók szeretik saját sikereiket visszahallani, ez egy alapvető emberi tulajdonság.

2. Az érdemi felkészülés hiánya

Valószínűleg a fizikai, megjelenésbeli felkészüléssel nincs problémánk, és ha már több állásinterjún részt vettünk az adott területen, valószínűleg azzal is tisztában vagyunk, hogy körülbelül milyen jellegű kérdésekre számíthatunk. Ha hosszabb ideig mégsem kapunk visszajelzést, annak valószínűleg az lehet az oka, hogy van valami a stílusunkban vagy a hangvételünkben, hangnemünkben, amit a munkaadók nem díjaznak. Gyakoroljuk a válaszadást a tükör előtt: egyenesen saját magunk szemébe nézünk? Természetesnek tűnik, amit mondunk, vagy inkább bemagolt szövegnek?

3. Túlságos rámenősség

Lehet, hogy vehemensebb a személyiségünk, de hagyjuk ezt az oldalunkat otthon. Ne domináljuk a beszélgetést és ne legyünk hangosak, agresszívek. Egy túláradó hozzáállás általában azt eredményezi, hogy az illetőt nem tartják megfelelőnek a csapatjátékra és olyan személyiségnek könyvelik el, akivel nehéz együtt dolgozni.

4. Túlzott gyengeség

Az sem jó, ha túlságosan visszafogottnak, halk szavúnak és gyengének mutatkozunk, akinek nincs véleménye semmiről. Az ilyen jelöltnél általában attól félnek, hogy munkavállalóként hajlamos lenne arra, hogy kihasználják, vagy nem tudná megfelelően kezelni a felmerülő konfliktusokat és kiállni saját maga, illetve a cég érdekeiért.

5. Sok beszéd 

Előfordul, hogy az interjúztató uralja az állásinterjút és a felvételi végén a jelölt úgy érzi, katasztrofális volt a szereplése. Ez után jön a meglepetés: mégis rá esett a választás! Fontos, hogy jó hallgatóság legyünk, az interjúztató ugyanis érzelmileg kötődik a vállalathoz és a munkájához. Ha a felvételiztető beszélni akar, hagyjuk kibontakozni és ne akarjuk mindenáron átvenni a szót. Bólogatással és egyéb nem verbális jelekkel mutathatjuk ki érdeklődésünket. 

6. A gyengeségek elkendőzése

Sok jelölt abba a hibába esik, hogy bármit kérdeznek tőle, úgy tesz, mintha tudná a választ. Ha úgy adjuk elő, mintha a pozícióhoz kapcsolódó minden készségben mesteri szinten lennénk, túlképzettnek fogunk tűnni. Ne féljünk elismerni, ha valamit még nem tudunk: "Még nincs benne tapasztalatom, de gyorsan tanulok, és alig várom, hogy megismerkedjek ezzel a területtel is."

7. "Listát" előhúzni, amikor arról érdeklődnek, hogy van-e kérdésünk

A sokszor hallott jó tanács szerint, ha az interjú végén kérdésre van lehetőség, azzal élni kell, ellenben ne tűnjünk úgy, mint aki erre tudatosan készült. A kérdésnek kapcsolódnia kell a korábban elhangzottakhoz, nem pedig egy vallatáshoz, amikor is végre mi izzaszthatjuk meg az interjúztatót.

Címkék: álláskeresés, állásinterjú, hiba, visszajelzés, kudarc

Szemlézte: Fogas Krisztina